Zarathushtra: Az eredeti Zend Avesta - Vendidad
2015.08.25 11:111. FARGARD (fejezet)
A tizenhat 1. tökéletes föld, amelyet Ahura Mazda 2. teremtett 3.,
és megannyi átok, amit vele szemben teremtett Angra i. Mainyu
4. ii. 5. 1 S akkor Ahura Mazda így szólott
Spitama 6. Zarathushtrához 7. iii, mondván iv. :
Én teremték minden törvényt,
a törvények törvényét, a Béke törvényét v
és minden földet,
ami az ég alatt kedves az embereknek,
még hogyha nincsen is e földekben kedve:
hát nem én teremték minden törvényt, a törvények törvényét,
a törvények törvényét, a Béke törvényét v
és minden földet,
ami az ég alatt kedves az embereknek,
még hogyha nincsen is e földekben kedve:
hát nem én teremték minden törvényt, a törvények törvényét,
a Béke törvényét és minden földet
kedvessé az ember szemében,
még hogyha e földekben nincs is gyönyörűség vi.
azért, hogy az összes élő világ betölthesse
szellemét ( vii)Airyana Vaejának 8.. (viii.)
kedvessé az ember szemében,
még hogyha e földekben nincs is gyönyörűség vi.
azért, hogy az összes élő világ betölthesse
szellemét ( vii)Airyana Vaejának 8.. (viii.)
1 mraot ahurô mazdå spitamâi zarathushtrâi, azem dadhãm spitama zarathushtra asô râmô- dâitîm nôit kudat shâitîm, ýeidhi-zî azem nôit daidhyãm spitama zarathushtra asô râmô-dâitîm nôit kudat shâitîm vîspô anghush astvå airyanem vaêjô frâshnvât.
1. A TIZENHAT TÖKÉLETES FÖLD:
A 16-os szám az ősi 2-es számrendszerre utal, és a 2-4-8-as számmisztikára mutat, amely szemben áll mindennemű 3-as alapú (transzcendens) misztikával. Míg ez előbbi a „természeti” vallások jelzője, addig a hármas számrendszerű számmisztika (1-3-9) a transzcendens (értsd:természet-fölötti) vallásoké.
2. AHURA MAZDA: a Legfőbb Úr, a Jó Isten Aveszta-i elnevezése: Ahura=Úr, Mazda=Mindent tudó ill. Mindenható (pahlavi: Ohrmazd). Érdekességképpen megemlíthetjük, hogy a magyar nyelv mindmáig őrzi az Ahura szót az “Úr (úr)” szóban, amely minden más nyelvhez képest (pl. ang. “sir”, ném. “Herr”) némi lerövidítéssel a leginkább őrzi a szó eredeti alakját.
Az Ahura itt ugyanakkor csak Istent jelöli, bárki nem nevezhető úgy, hogy ahura.
(Vö: Nietzsche morál-eszményével, az úr-morállal is.)
3. AMELYET AHURA MAZDA TEREMTETT: Nagy erőfeszítéseket tettek annak felkutatására, hogy a tizenhat föld, amit Ahura Mazda teremtett, pontosan földrajzilag hol található. S nemcsak a földek, országok ill. városok beazonosítására, hanem a történelmi hagyomány átöröklődésének pontos meghatározására is vállalkoztak ezek a kutatók. Nevezetesen, hogy az ősi iráni törzsek milyen migráción (vándorláson) keresztül jutottak el a nevezett településekre.
(Későbbi feltételezésem alapján azonban a migráció útja nem más, mint az avesztai földek teremtésének sorrendje.) Mindazonáltal a szöveg maga nem tesz lehetővé egy ilyen pontos, kiterjedt kutatást, még csak nem is utal arra, hogy ezek a földek konkrét helyek-e a földön, vagy pusztán elképzeltek.
2000 óta azonban számos feltárás indult meg az érintett területeken, így lehet, hogy az avesztai szövegek támpontot fognak nyújtani a felfedezésekhez. Tehát nem áll rendelkezésünkre más, mint a mai és a történelmi Iránnak és környezetének geográfiai adatai, a szöveget eszerint, valamint egy vallásos szemszögből (szimbolikusan) kell megfelelően értelmezni.
A 16 föld közül 9-et felderítettek, és ezek a következők
J. H. Peterson kutatásai alapján:
1. Sughdha (2) (Suguda, Sogdianh, Samarkand)
2. Mouru (3) (Margu, Margianh, Marv)
3. Bakhdhi (4) (Bâkhtri, Baktra, Balkh)
4. Haroyu (6)(Haraiva, `Areia, Harê(rud))
5. Verhkana (9) (Varkâna, Urkania, Gurgân, Jorgân)
6. Harahvaiti (10) (Harauvati,
`Aracwsia, Avrokhaj, Arghand-(âb))
7. Haetumant (11) (EtumandoV, Helmend)
8. Ragha (12) (Ragâ, Ragai, Raî)
9. Hapta hindu (15) ( Hindava,
`Indoi, Hind (Punjab))
(Első név: Aveszta név, azután az ősi perzsa, majd az ókori görög és a modern név. A zárójelben lévő szám azt a szakaszt jelöli az 1. Fargardban, ahol a földrajzi név előfordul.)
Ezek majdnem biztosan meghatározhatóak, mivel neveiket le tudjuk követni a királyok feljegyzéseitől kezdve a klasszikus szerzőkön át Irán régi történelmi és mai térképéig. Ami a többi földet illeti, általában a Pahlavi kommentárra hagyatkozunk, amely a következőkben említi őket (sorrendben: aveszta név, pahlavi név, modern név):
Vaekereta (Kâlpûl, Kabul)
Urva (Mêshan, Mesene)
Varena (Patashkhvârgar vagy Dailam; Tabaristân vagy Gîlân)
Rangha (Arvastâni Rûm, Kelet-Mezopotámia)
Urva (Mêshan, Mesene)
Varena (Patashkhvârgar vagy Dailam; Tabaristân vagy Gîlân)
Rangha (Arvastâni Rûm, Kelet-Mezopotámia)
Mindazonáltal Nisaya és Chakhra (ejsd: Kakra; tehát nem a csakrákról van szó!) kérdése továbbra is nyitva marad, mivel több ilyen város is létezett ezzel a névvel. Tudjuk bár, hogy Nisaya Balkh és Marv között helyezkedett el. A legelsőként említett Airyana Vaeját vagy Eran-Vejt (az iráni népek ősföldjét) az ősi Arran területével azonosítjuk, ami a mai modern Karabagh területén fekszik.
Lehet valamilyen szisztematikus (területi vagy időbeli) rendszer abban, ahogyan ezek a területek a történetben egymásra következnek, de ez nem mutatható ki végig, csak Sughdha, Mouru, Bakhdhi, Nisaya, Haroyu, Vaekereta (2-től a 7-es földig) esetében, amelyek az északkeleti tartományok egybefüggő tömbjét alkotják.
Az utolsó két tartomány, Hindu és Rangha (Mezopotámia) pedig két határtartomány, az egyik keleten az Indus, a másik nyugaton a Tigris és Eufrátesz medencéje.
Ilyenformán keretes szerkezet is megállapítható, mivel Rangha visszautal az első tartományra, Airyana Vaejára, Eran-wejre, amelynek fő folyója, Vanghui Daitya, azaz az Aras ugyanazokból a hegyekből ered, mint a Tigris folyó – tételezi, szerintem eléggé erőltetten, Peterson.
... továbbá, ha a migrációt tekintjük, egyértelmű, hogy az a föld, amit a civilizáció bölcsőjének tartanak sokan, a sumér birodalom – mivel az avesztai földek közül az utolsóként szerepel – valójában nem kezdete a civilizációnak, hanem kulturális értelemben végállomása az avesztai népek vándorlásának.
Semmi sem jogosít minket föl, ennélfogva, arra, hogy az Aveszta Vendidadjában szereplő teremtéstörténetet inkább higgyük mitologikus szférák és vallási elemek teremtésének, mint valóságos geográfiai városok és helyek alapításának (ahogyan ezzel szemben olvashatjuk az esszénus Edmond Bordeaux Székely Zarathustrájában), s arra sem, hogy az Avesztát módszeresen keresztényre magyarázzuk (ahogyan azt az egyébként általam nagyra becsült Zajti Ferenc tette Yasna-fordításaiban).
Semmi egyebet nem láthatunk a Vendidad leírásában, mint az ősi Irán földrajzi leírását, viszont tételezvén, hogy a könyv vallási törvénykönyv, feltesszük, hogy a valós városok ill. népek és ezek szokásai mellett mítikus történeteket, helyeket is elbeszél.
Nem dönthetjük el teljes bizonyossággal, hogy az egyes teremtett helyeknél valós, vagy ilyen képzeletbeli helyekkel van-e csupán dolgunk, részben azért, mert az ősi Irán történelmét kevéssé ismerjük, másrészt azért, mert az olyan nevek, amelyek mitikus helyekhez társulnak eredetileg, később valóságos helyekhez is köthetők és fordítva.
Azok az átkok, amiket Angra Mainyu teremtett, hogy megrontsa az Ahura Mazda által teremtett földek tökéletességét, érdekes információt nyújtanak némely iráni nép ill. tartomány akkori vallási gyakorlatáról, amikor e fargard (szakasz, fejezet) íródott.
Harat valószínűleg azoknak a puritán szektáknak volt a székhelye, akik a megtisztulási törvények terén a szigorúságot túlzásba vitték.
A kuruzslás a Helmend folyó völgyében dívott, a párszik pedig jelentős hatalommal bírtak Kabulban, ami egy zoroastriánus megjelölése annak, hogy a hindu kultúra erőteljesen eluralkodott ezeken a részeken, amelyet még a Kr. e. és után számított 2. század időszakában is Fehér-Indiaként ismertek, és egészen a mohamedán hódításig inkább indiai volt, mint iráni. (Forrás: J. H. Peterson, 1995; www. avesta.org)
4. ANGRA MAINYU: A gonosz szellemek fejedelme, vö: Ahriman (Bundahishn).
Nevének jelentése szerint a gonosz, rossz, ellenséges, mérges (angra) szellem (mainyu).
Érdekessége ennek a névnek az angra szó lehetséges etimológiája, amely alighanem mérgességet, dühösséget jelölt. (lásd angol: ‘angry’, ‘anger’) A düh itt nemcsak a lélek finommozgásaival szembeni heves, indulatos akaratot jelenti (lásd ehhez például a kései görög-római hedonisták írásait) ,hanem az alapvetően destruktív, a jó hatásokkal és tulajdonságokkal szembemenő attitűdöt. Rögtön eszünkbe juthat itt Nietzsche egyik morálkritikai műve (Jenseits von Gut und Böse - Jón és gonoszon túl), amelyben a rossz, gonosz érték megjelölésénél szintén a ‘dühös, mérges’ jelentésű szó áll (böse);
alaphipotézisünk szerint tehát a dühösség negatív indulat és a romboló szellem munkáját jelenti az Avesztában. (vö.: magyar: ármány szóval is!)
5. CÍM: A címrész az eredeti szövegben nem szerepel, feltehetőleg későbbi (pahlavi) betoldás.
6. SPITAMA vagy SPITAMIDA: Zarathushtra a Spitama nemzetség ötödik leszármazottja volt. A hagyomány szerint (ezt Zajti Ferenc Yasna-fordításának kisebb terjedelmű szószedetéből veszem): Zarathushtra Frasaostrának (aki egy ősi iráni nemes család sarja volt) a lányát vette feleségül és a legfiatalabb lányát, Porucistát Jamaspához, Frasaostra testvéréhez adta feleségül (vagyis Zarathushtra lánya az apja apósa testvérének volt a felesége.)
7. ZARATHUSTRA, a helyes alak szerint, eredetileg Zarathushtra (a helyes ejtés szerint: Zarathússtra, s nem: Zarathusztra), görög-latin nevén Zoroaster a mazdaizmus vagy másnéven Zoroasztrianizmus megalapítója, történelmi személye, életének konkrét eseményei, vagyis hogy mikor és hogyan élt, ködbe vész.
Nem ismerjük az eredeti Zarathushtrát, mert ő maga nem írt le semmit, a szövegeket szájhagyomány őrizte, majd közel 1000 évvel a próféta halála után foglalták írásba.
A mazdaizmus mint vallás azonban mély, ősi gyökerekkel rendelkezik. A Próféta történeti létezését illetően ugyan eltérnek a nézetek, de a forrásmunkák minimálisan 3700 évvel ezelőttre teszik a megjelenését.
Maga a Zarathustra név etimologiája rejtély előttünk. Némelyek zara (az új persa zer) ’arany’ és thvis ’fénylő, ragyogó’ szókra bontják, mások zarath a. m. öreg és ustra a. m. teve szók összetételének mondják, e szerint a parszi próféta neve annyit jelentene, hogy vén tevés.
Haug azt tartja, hogy a Zarathustra név a. m. az öregek feje. A történelem számos Z.-t ismer. Berosus egy Kr. e. 2200. élő Z.-ről tesz említést, ki Babiloniában egy méd dinasztiát alapított volna. Más görög írók Pythagoras ilyen nevü mágus tanítójával tévesztik össze a parszi prófétát. Vannak, kik azt állítják az ókori írók közül, hogy Z. maga volt az a baktriai király, ki a XIII. sz.-ban a mi időszámításunk előtt Ninust legyőzte. Eudoxius szerint 6000 évvel élt Z. Platón halála előtt.
Születési helye a Zend-Aveszta szerint az Airjana Vaedsában levő Daradsa folyam partján volt; hogy hol volt ez a mitologikus folyó: nem tudhatni. Más parszi legendák a Kaspi-tenger partját és a mostani persa főváros mellett fekvő Rágha nevü romvárost mondják a parszi hitalapító szülőhelyének.
Világi rangjára vonatkozólag is szörnyen eltérők a vélemények. Több író a médek királyának mondja. Khorenei Mózes az örmény történetiró mint méd főnökről beszél róla, ki Semiramis kortársa lett volna. Mohammedán források közt a Ferhengi Dsihángiri szerzője a régi persa királyok családjából származtatja Z.-t. Nem csoda ezért, ha akadtak tudósok, kik Z. létezését is kétségbe vonták. Néhányan abban a nézetben vannak, hogy Z. nem egy személy, hanem egy egész kaszt, a papi kaszt elnevezése. Ide látszik mutatni a gathákban előjövő kifejezés zarathustrotema a. m. a legzarathustrább, azaz főpap. Azonban valószínűbb, hogy a próféta neve szolgált később elnevezésül magának az egész papi kasztnak. Volt olyan kutató is, ki Z.-t a vihar istenével akarta azonosítani. Duncker német történész és Tiele holland vallástörténetíró az időszámításunk előtti ezredik évbe teszik Z. fellépését. Ez azonban csak hipotézis, és a mai régészeti kutatások régebbi időkre mutatnak.
8. AIRYANA VAEJA, Eran-Vej; ejtsd: airiana védzsa– a zoroastrianizmus szentföldje, itt született és alapította vallását Zoroaszter. (Bund 20:32, 32:3) Itt jelent meg az első pár állat a földön (Bund 14:4; Zadspram 9:8). A nevének jelentése -iráni mag– ezért az iráni fajta eredeti és ősi székhelyének ezt tartják.
Feltételezésünk szerint ez a terület a mai Karabagh környékén található, éppen úgy, mint azok a tartományok, amelyek a felsorolásban követik. Erre a területén folyó folyam nevéből következtetünk, Vanguhi Daityát ugyanis korábban Oxusnak is nevezték. Ugyanakkor a Bundahishn szerint Eran-Vej a mai Azerbajdzsánnal határos. Nos, Azerbajdzsánt keleten a Kaszpi-tenger, nyugaton a Tigris folyó, északon Irán, délen pedig a korábbi Média határolja. A Tigris folyó tartományai kiesnek, mivel azokat a fargard vége a 20. versnél nem említi, és azok a klimatikus viszonyok, amelyeket Eran-Vejnél leír a könyv, kiejtik Médiát is, és inkább Arranra jellemzőek, ahol kemény a tél, és alig két hónapnyi a nyár. A név is stimmel, mivel ezt a helyet a görögök úgy nevezték: Ariania.
Kommentárok az 1. Fargardhoz:
(I) ANGRA: Az angra szó dühösséget, mérgességet jelent. Az angol nyelv ’anger’ szavában máig megtartja az eredeti jelentést, továbbá vannak nyelvi áthallások az ’eager’ (lat. aeger) ’dühös, mohó’, valamint a ném. Angst ’aggodalom, félelem’ szavakkal is.
Az nagyon is jellemző, ahogyan az Aveszta a legfőbb rossznak a dühöt, a mérget, a mérgességet tartja. A mai magyar nyelvben máig így használjuk: „mérges”, amely szónak a „méreg” szó a töve. A méreg pedig etiomológiailag a szumír ’mar’, ’mer’ tőre vezethető vissza, aminek a jelentése ugyenez: szélvihar, maró kígyó, öv, mérges, méreg, északi szél. Az ómagyarban még így mondták: myrgh, és az ősi székely magyarban is a vad északi szél elnevezése: „Ne-mere”.
A mérgesség tehát az Aveszta szerint betegség, aminek oka, hogy valaki méreggel megfertőződött. A mérgesség tehát a legnegatívabb indulat, agresszió, amely függetlenül attól, hogy valaki aktívan közreműködik benne, vagy csak passzívan elszenvedi azt, betegít, a betegség pedig (a szándék hiányában is, mint tisztátalanság) bűnnek számít az Avesztában.
([ii]) MEGANNYI ÁTOK, AMIT VELE SZEMBEN TEREMTETT ANGRA MAINYU…: A címrész második felére térek ki most.
Nagy kérdés, hogy lehet-e egyáltalán monoteistának tekinteni ezen kettős teremtéstörténet alapján Zarathushtrát és vallását, a mazdaizmust.
Nyilvánvaló, - és ezért nem szorgalmazom a keresztény értelmezéseket, - hogy
Ahrimannak ugyanolyan hatalmas ereje van az Aveszta egészében, mint Ahura Mazdának, nem úgy, mint a Biblia elbagatellizált Sátánjának.
Mintha folytonosan két erő mozgatná ezt a világot - és ez, úgy tűnik, az egész Vendidadon végigvonul.
Ugyanakkor, vegyük figyelembe a következő Aveszta-fragmentumot is: Gonosz nem létezik. Csak a múlt. A múlt, az múlt, A jelen egy pillanat, Minden a jövő (Fragmentum, Zend Avesta, Edmond Bordeaux Székely fordításában).
Annak ellenére, hogy az avesztai szövegekben nem találtam rá konkrétan erre az idézetre, ha mégis kész tényként fogadjuk el, hogy ez a gondolat szerepel benne, akkor a következő kérdés merül föl:
vajon Ahriman eleve nem létezik, vagy azért nem létezik, mert már győzelmet arattunk felette?
Szerintem egyik sem helyes feltételezés. Sokkal találóbb lehet a nietzschei hipotézis:
A sátán nem létezik, mert a morált elsőként feltaláló próféta rájött a morál csapdájára, és meghaladta azt. („Nyíllá vált, amely önmaga középpontjába talál.”)
Egy vallásos embernek a legnehezebb elfogadnia a Sátán nemlétét, mert ez esetben Isten halálával is szembesülnie kell, s hogy az ember magára van hagyatva, minden ami maradt számára, a jövő nyitott kapuja.
Edmund Bordeaux Székely ezzel a fragmentummal zárja az Aveszta-fordítását, de valószínűleg nem gondolta e szavakat teljesen végig.
Az volna-e hát Zarathushtra, ki önmaga teljes tagadásába forrt végül?
Ha így van, alighanem ki fog derülni ez is majd a számunkra.
Visszatérnék egy kicsit arra, hogy mennyiben dualista és mennyiben monoteista ez a vallás.
Ennek a kettős teremtésnek nyilván teológiai (dogmatikus) oka is van. Ahogy arra a későbbiekben fogok utalni, a gonosz szellem teremtésére azért van szükség, hogy kiküszöbölje az eredendő bűn és annak személyes akarat szerinti alternatívájának tételezését, vagyis:
hogy az embernek és a világnak módjában állt volna a jót választani, csakhogy hallgatott a gonosz szellemre, s így minden elromlott (ahogyan az a nyugati kultúrkörben immáron több, mint kétezer éve hagyomány.)
Ezzel szemben az Avesta - és ez lényeges különbségként jelenik meg a zsidó-keresztény hagyománnyal szemben -
nem rágalmazza meg az embert egy eredendő bűnnel, éppen ezért nincsen szükség a megváltásra sem.
Ha belegondolunk, ez így sokkal logikusabb, mivel ezek után már teljesen az ember szabad akaratán múlik minden pillanatban az, hogy kit választ: Ahura Mazdát vagy Angra Mainyut.
Ahogyan nincsen eredendő bűn, és nincs végleges megváltás, ugyanilyen kézenfekvően, halálos bűnt akármikor el lehet követni, és a megváltás műve sosem teljes, tehát, akár egy hívő is elkövethet olyan bűnt, amiért nincsen bocsánat, és akár egy „hitetlen” is cselekethet a vallással egybehangzón, ha a jó erő mellé áll a döntésével.
A szabad akarat lehetősége tehát nem pusztán teoretikus, hanem teljesen gyakorlati szempont az Aveszta szerint, és akár az egzisztencializmusban, az egyén választásán múlik a boldogulása. Ez azonban mégsem megy el a totális ateizmusig, hiszen a Jó szellem mindig ott áll a jó melletti döntés mögött.
A leghangsúlyosabb – a kereszténységgel szemben, ismétlem – az, hogy egy formai döntés, miszerint valljuk a hitet, „befogadjuk Krisztust”, stb. még nem teszi a hívő embert tisztává,
a Mazda-hívőnek ezt gondolataival, szavaival, cselekedeteivel állandóan bizonyítania kell.
Ahogyan az Ahura mindent eleve jónak teremtett, úgy az ember is születésénél fogva jó
- a gonosz szellem mégis feltámad a világban, és a jó eszmék, gondolatok, szavak és tettek ellen próbál menni.
Mi lehet ennek az oka?
Ha minden jó és tökéletes, honnan van a rossz, a gonosz?
Erre ez a Teremtéstörténet nem ad magyarázatot, de a későbbiekben a Vendidad egészének elemzése után ,mi magunk ki tudjuk következtetni a dualista értékrendszer hátterében húzódó indítékokat.
Ahol megterem a termőnövény, ott rögtön megjelenik a gaz, azért hogy elnyomja a termő növény fejlődését.
A gonosz tehát egyfelől egy gát, a jó és nemes hátráltatója, lehúzó ereje, gravitációja (vö: az alapvető nietzschei gondolattal: a sátán tulajdonképpen a lelki gravitáció!). Másfelől, a gonosz a nemes értékek láttán az irigykedésből, a rosszindulatból, a destruktív szellemből, a bosszúállásból fakad.
Fontos megjegyeznünk itt, hogy noha minden építő tulajdonságnak megvan a romboló párja az Avestában, a szövegből semmiféleképpen nem olvasható ki egy értékrelativista koncepció.
Nem arról van tehát szó, hogy az, hogy mi a jó és mi a gonosz, pusztán látásmód kérdése (ahogyan az ma nagyon is divatos!), hanem arról, hogy az objektív hármas mérce
( a jól elgondolt jó gondolat, a jól kifejezett jó beszéd és a jóhatású jó tett)
kritériumának mi az, ami megfelel és mi az, ami nem, - és ez nem viszonyítás kérdése, és nem attól függ, hogy éppen ki vagy kik a cselekvők, akiket ilyen módon meg kell ítélni.
Az alapelhatárolás - erről a későbbiekben lesz még szó - ott húzódik, hogy valaki követi-e az utat (ASHA, a kozmikus világrend törvénye), avagy letér róla és egyenesen ellene megy.
Az Avesta mély meggyőződése szerint, nemcsak az emberi élet elleni bűnök a bűnök, hanem mindazok az úttól deviáló, az azzal ellentétes, az azt megfúrni és tönkretenni akaró szellemiség, amely nem veszi figyelembe a kozmikus rend törvényét.
Ez pedig mindenkire vonatkozik, mindenki a hatása alatt áll, mindenki felett ez az úr és a zsinórmérték, ez alól senki nem tudja kivonni magát.
Fontos kiemelnünk azt, hogy az objektív mérték nem valamely parancsolat betartása vagy értéknek való megfelelés (amely az emberi értékelés során torzulhat, relativizálódhat), hanem maga az égi törvény, a kozmikus energia törvénye, amellyel nem azért nem lehet, szabad vagy célszerű szembemenni, mert nem törvényes, mert nem illik vagy mert nem jogszerű vagy erkölcsös stb. dolog ezt tenni, hanem azért, mert ez a kozmikus rend minden élő alapja, mindenki ebből táplálkozik.
Aki ez ellen megy, az tönkreteszi ezt, mind önmagában, mind másban.
Ebben pedig az Avesta nagyon is az ógörög hitre hasonlít.
A bűn tehát nem eredendő, azaz originális, hanem a legautentikusabb
választás kérdése, mindenkinek hatalmában áll dönteni afelől, hogy mit szolgál,
a kozmikus rendet vagy a kozmikus rend ellen ható destruktív emberi és szellemi erőket.
Ezek alapján én személy szerint azt mondanám, hogy Zarathushtra vallása alapjaiban dualista, monoteisztikus preferenciákkal.
Lényeges, hogy a szembenállás a jó és gonosz erők között sohasem fog megszűnni, ezért a dualista jelleg mindig fennmarad. Ugyanakkor azért tekinthető mégis (irányultságát, céljait, lényegét tekintve) monoteisztikusnak ez a vallás, mert normatívan kiáll a jó értékei mellett, és ezeket tartja pozitív, felemelő, előrevivő hatásúnak.
Zarathushtra a morál feltalálója Friedrich Nietzsche szerint, aki elsőként hívja fel a figyelmet a XIX. század vége felé a próféta történelmi személyének és hatásának jelentőségére. E költői-mitikus elképzelés, amellyel a filozófus a vallásalapító alakját felrajzolja, minimum emiatt méltó a figyelmünkre. ...próbáljunk az elme tabula-rasa tisztaságával viszonyulni a filozófus szándékához!
Általános beidegződés, hogy aki Nietzschével foglalkozik, az keresztényellenes és filoszemita - ezeket a ködképeket itt, előlegben feltétlenül el kell oszlatnunk, hiszen magának Nietzschének a kereszténységben az van ellenére, amiben a keresztény hajlik elfogadni és követni a zsidó vallást!
Én nem véletlenül beszélek judeo-keresztény hagyományról, hiszen komolyan veszem a filozófus szavait:
„A kereszténység csak végkifejlet, és a lehető legrosszabb végkifejlet.”
A keresztények számára még ateistának lenni is kisebb bűn, mint ún. „pogánynak”, ez nem furcsa, hiszen az egyház kezdettől fogva azon volt, hogy az ősi, mágusi vallások letöröltessenek a föld színéről, hiszen ezek életképes alternatívák voltak, és ma is azok.
...a józanul gondolkodóknak fel kell végre ébredniük csipkerózsika-álmukból, amely egy látszatszembenállás kényszerképzete során behajtja őket az összkatolikus karámba.
Meg kell látnunk, és végeredményben ez is motivál engem ebben a fordításban, hogy kifejezzem:
Zarathushtra vallása életképes alternatíva ezen quasi-konfliktussal való szakítás során!
Nem „pogány” vallás, hanem... az ősmagyar vallásnak az őse, annak formai kerete, és ma is gyűjtőbázisa lehetne az őszinte és igaz magyaroknak, akik ezáltal is kifejeznék szellemi hovatartozásukat és hova-nem-tartozásukat;
ez volna a harmadik út, amit a harmadik évezred istenének eljövetele érdekében már régóta várunk.
.png)
Az ősi zoroastriánus szimbólum: A Faravahar
Zoroaster híveinek nem volt szabad temetkezni. A holttesteket az ég felé nyitott terű épületekben (a Csend Tornyaiban) helyezték el, hogy keselyűk falják fel azokat. Ez a szimbólum a léleknek az élet és halál utáni állapotát ábrázolja, és a hit legfőbb jelképe.
A későbbiekben elővezetek majd egy hipotézist, amit így konkrétan állítva semmilyen forrásmunkában vagy hivatalosan is elfogadott kutatási eredmények között nem találtam, hogy talán a 16 föld nem tizenhat féle nép földje, hanem az iráni nép vándorlása következtében kialakult kultúra-periódusai az ősi iráni kultúrának.
Tehát szoros értelemben arról van szó, hogy az ősi föld (Eran-Vej), amit az irániak Paradicsomnak is neveznek, körül fekvő földek az iráni nép (ill. korábban indoiráni; tehát az indiai és iráni népek közös ősnépe) későbbi, a migráció során megalapított magaskultúrái.
Mindazonáltal nem szakadhatunk el attól a képzettől sem, hogy az iráni gyűjtőnép talán 16-nál is több népfajtát, népcsoportot foglalt magába, akik mint iráni (aryani) eredetű népek ezeket a kultúrákat megteremtették. (Erre azokból a különbségekből következtethetünk, amely az egyes kultúrák között jellemzően kimutathatók.) Ahogyan a városok nevei alakulnak-formálódnak az idők során, úgy a népek elnevezései is alakulhatnak, változhatnak, miközben ugyanarról a népről, vagy közeli rokonáról van szó. Érdemes figyelembe venni ezt, különben az ősi Belső-Ázsia nagy kavalkáddá válik csupán a szemünkben, ahol ezeregyféle, de kulturális értelemben nem számottevő jelentőségű “nomád” népcsoportok éltek.
Ugyanakkor különbséget kell tenni mindenkor “iráni nép” és “zoroasztrinánus nép” között.
Az iráni származású népcsoportoknak, ahogyan meglehetett mind a maguk kultúrája, meglehettek a saját vallásaik is. Ennek bizonyítékát találjuk a szövegben, amely különböző, a gonosz szellem okozta vallási-etikai-kulturális elferdülésről ad számot ezeken a területeken, ill. nehezményezi ezen kultúrák Zoroaster vallásával kapcsolatos elutasítását ill. nem megfelelő befogadását és gyakorlását.
A szöveg végül is megmagyarázza azt, hogy miért is kellett az ősi földet (a Paradicsomot), Zarathushtra őshazáját elhagyni.
“A Tél hullott rájuk, minden nyavalya legrosszabbika.”
Vagyis szó szerinti értelemben, a hideg kiűzte e népeket az ősföldről. (Hogy a klímaváltás minek tudható be, nem tudjuk.) Szimbolikus értelemben pedig, (amit összhangba hozhatunk a nietzschei gondolatokkal is), senki nem lehet próféta a maga hazájában, mint azt tudjuk is, konkrétan, hogy Zarathushtra nem Eran-Vejben tanított elsőként, hanem Sughdhában, tehát a levegő, a kulturális légkör “megfagyott” Zoroaster körül (a népek nem voltak hajlandók befogadni tökéletességre törekvő etikáját, az erkölcsre intő parancsolatait), ezért más földeket, kultúrákat kellett keresnie a vallása térhódításának.
A szövegekből kimutatható a migráció nyugati iránya, és egészen az ősi Eran-Vej (Karabagh; hegyi Karabagh, a mai csecsenek földje) területéről a mai Irán területe felé mutat. A következetes szekvenciába ugyan nem sorolhatók a kimondott határtartományok (tehát az Indus és a Tigris-Eufrátesz völgye), de egyáltalán nincs kizárva, hogy ezek a földek azért jelennek meg a 16 teremtett föld között, mert itt is éltek később Zarathushtra hívei.
Egy bizonyos, hogy mind a területi-kulturális különbözőségeket és egyezőségeket, mind az időbeli-szekvenciális, tehát a migrációs folyamati jelleget figyelembe kell venni, ahhoz hogy korrekt képet kapjunk ez ősi kultúráról.
([iii])…ÍGY SZÓLOTT SPITAMA ZARATHUSHTRÁHOZ: Ahhoz azonban, hogy a szájhagyomány értékét és fontosságát ne bagatelizáljuk el, tudnunk kell, hogy a régiek hagyománytisztelete (és emiatt a szájhagyomány jellege) jóval jelentősebb, precízebb és autentikusabb volt, mint manapság.
Ez azt jelenti, hogy az utódok szóról -szóra! megtanulták, mint egy verset, az ősök szóbeli hagyományait, mondásait és cselekedeteit. A Gathai irodalom (az avesztai mű legrégebbi része, olyannyira, hogy a legrégibb, ún. gathai dialektusban íródtak, és ma a Yasnák, a himnuszok könyve tartalmazza) áthagyományozódásában e precíz szájhagyománynak nagyon jelentős szerepe van.
Már a szöveg elején ki fog derülni mindazonáltal, hogy Zarathushtra megjelenésének ideje nyilván nem a történelem kezdete.
Angra Mainyu „aknamunkájából” arra következtetünk, hogy Zarathushtra egy olyan korban született, amikor az erköcsök romlásnak indultak, s így, mint minden Próféta, szándéka szerint, ezen kívánt változtatni.
Zarathushtra missziója nemcsak abban a korban volt egyedi, amikor élt; üzenetei ma is (sajnos, mivel ebben a tekintetben semmit sem fejlődött az emberiség), nagyon aktuálisak.
A fő gondolat, amit egyébként a nietzschei Zarathustra is tartalmaz, hogy az ember elsősorban önmagában keresse a helyes meggyőződést, a megvilágosodást és a tudást, ne mások után menjen kritikátlanul és vakon, mint a nyomtatóló, és mindenekelőtt legyen szerelmes a megismerésbe, legyen képes arra, hogy önmagát is felülvizsgálja.
Zoroaster vallása tehát nemcsak hogy a világ legelső vallása, hanem ezen legelső vallás egy intellektuális vallás, amelyben a főszerep a gondolkodásé, a tudásé, és nem a hité vagy a vélekedésé.
Hitvallása szerint.:
„Járjatok nyitott szívvel,
keressétek a legmagasabbrendű eszményeket,
gondoljátok el a legvilágosabb gondolatokat,
aztán válasszátok meg az ösvényt,
amin jártok, mindenki a maga útján.”
([iv])…MONDVÁN: Talán szembetűnő azoknak, akik ezt először olvassák, de nem ismeretlen számukra némely ősi vallási irodalom, hogy felettébb furcsa Isten részéről ez a teremtésre vonatkozó E/1 személyű beszéd. A mai európai ember számára legismertebb héber Biblia E/3. személyben beszél az Úr lelkéről, amely a kezdetek kezdetén a vizek fölött lebegett. Ezek után a teremtés folyamatát is elbeszélő stílusban mondja el. Ezzel szemben itt más a módszer, a megközelítés. Zoroaszter meg sem szólal az 1. Fargard során, végig Ahura Mazda beszél.
Mit akarhat a szöveg ezzel kifejezni?
1. Ahura Mazda és Zoroaszter között meghitt, bensőséges a kapcsolat, ha az Ahura fennhangon megszólítja őt, a beszéd stílusa is közvetlen kapcsolatra vall
2. A szöveg hitelesebbnek tűnik azáltal, hogy maga az Úr beszél, mintha valaki elmesélné a teremtést.
3. Ez a teremtéstörténet nem firtatja azt a kérdést, vajon mi volt a teremtés előtt.
Természetesnek veszi azt, hogy az Ahura mindig is volt, és azt is, hogy az Úr magát a Prófétának megmutatja, mintegy élő beszéddel nyilatkozik meg a számára.
4. Meg fogjuk látni, hogy a teremtéstörténetben kizárólag az iráni földről és a kozmikus törvényről van szó.
Bolygók, csillagok, napok, növények, állatok vagy ember teremtéséről nincs írva semmi.
A kozmikus törvény és a föld azonban (amely ebben a kultúrkörben prioritásban a legmagasabb rangú, és amelyet a szöveg is egymás szimbolikus szinonimájaként kezel) Ahura Mazda teremtménye, és minden ezen alapszik.
5. Azáltal, hogy Ahura Mazda beszél, és nem más beszéli el, hogy hogyan és mit teremtett Ahura Mazda, a személyes isteni kinyilatkoztatásnak egy originális ideájával találkozunk.
Istennek nincs szüksége prófétai vagy istenfiúi közvetítésre, hogy megnyilvánuljon, nem vonul homályba, hanem elérhetővé teszi magát, s így a próféta szerepe sem elsősorban közvetítő jellegű, hanem Zoroaszter a kiválasztott a legnemesebb tulajdonságai folytán, hogy vezesse a népet az igaz ösvény felé.
([v]) A TÖRVÉNYEK TÖRVÉNYÉT, A BÉKE TÖRVÉNYÉT: (asô râmô-dâitîm: szó szerint a jó föld törvényét) azazhogy, amit Bordeaux Székely ASA-nak nevez.
Sok hivatkozás található az Avesta és Pahlavi irodalomban arról, hogy a Tűz, mint szimbólum, azonos Ahura Mazda fénylő ragyogásával. Arra is utalnak ezek a szövegek, hogy a Tűz és az Asha voltaképpen egyek. (vö: Hérakleitosz Logoszával is!)
Az Asha elsődlegesen a Kozmikus Rendet jelenti, ez az, amit szanszkrit nyelven csak ’rta’-nak neveznek.
Zoroaszter az Asha útját az emberiség számára egyetlen járható útként jelöli meg, ahogyan azt írja a 72. Yasna: Aevo panto yo ashahe, vispe anyeshām apantām (azazhogy:
Egyetlen út van, és ez az Asha ösvénye, a többi út nem igazi ösvény az emberek számára
, vö.: tao)
Az ashának más jelentései is ismertek, például: Tisztaság (a szellemé és a testé), Igazság és Igazságosság. Az Ameshā Spentāk rendszerében az Asha a harmadik Ahura Mazda és Vohumana után, és itt az elnevezése ’Vahista’, ami ennyit tesz: a Legjobb.
Az Asha Vahista, a legjobb Törvény uralja a tüzet, Ahura Mazda legelső és legfényesebb teremtményét.
A Bundahisn-ben is azt mondják, hogy Ohrmazd (Ahura Mazda), amikor megalkotta a tüzet, az örök fényességből egy sugarat kölcsönzött neki. (lásd továbbá: Rig-Véda)
„A törvények törvényét, a béke törvényét és minden földet.”
- az eredeti szövegben ennyi áll csupán: asô râmô-dâitîm, amely egy nagyon bonyolult és összetett jelentésű kifejezés. A dâitîm jelentése: adományt, a szó töve az ad (dâ ). Az asha, mint azt megbeszéltük, a törvényt jelenti. A râmô pedig (râma) békét és bőséget (bőséges táplálékot, legelőt stb.) jelent.
Tehát asô râmô-dâitîm ennyit tesz:
a béke törvényes adományát, vagyis a törvényt, amely bőséges és békés adomány.
Egyrészt azért biggyesztettem tehát hozzá a „földeket”, mert próbáltam igazodni a Darmesteter-féle fordításhoz, másrészt ez az adomány, amit Ahura Mazda a világnak adott (ez a későbbiekben nyilvánvalóvá válik majd), egyszerre földi és égi, kézzelfogható és láthatatlan.
([vi]) MÉG HOGYHA E FÖLDEKBEN NINCS IS GYÖNYÖRŰSÉG: A kommentár másként szól erről:
„Mindenki úgy képzeli, hogy az a föld, ahol született, és ahol felnőtt, a legszebb és legjobb azok közül, amelyeket én valaha is teremtettem.”
Az eredeti szövegben is látjuk ezt az ellentmondást, amikor azt írja: azem dadhãm (azaz, hogy: én adtam) és a mondat következő felében: azem nôit daidhyãm (azaz: én nem adhattam).
Ezt a paradoxitást úgy is lehet magyarázni, hogy Ahura Mazda valóban a legszebb és legjobb földnek teremtette Airyana Vaeját, de Angra Mainyu átkai megrontották, és ezért az embereknek már nem telik benne kedvük.
Hogy az egész élő világ betölthesse szellemét Airyana Vaejának – A Nagyobb Bundahisn így ír erről:
„Meg vagyon írva a Szent Könyvben: hát nem én teremtettem az ősi föld szent szellemét, hogy mindenki Eran-Vejbe menjen lakozni annak gyönyörűsége okán.
([vii]) …HOGY AZ EGÉSZ ÉLŐ VILÁG BETÖLTHESSE SZELLEMÉT…: A Fargard végén (a lábjegyzetben) utaltam arra, hogy miért nem értelmezhető ez a nyitó mondat egy intoleráns és imperialista vallásosság agitációjaként.
Itt ugyanis arról van szó, hogy a mazdahívő fényforrásnak tartja az Ahura szellemét, amelyhez otthonába mindenkit szívesen fogad. Végeredményben úgy véli, hogy mindenkinek csak hasznára válhatna ez a vallás, éppen úgy, ahogyan az ő számára jótékony.
Az egész élő világ, ha felismerné az Ahura jóságát, jobbra fordulna a világ sora, és ez az ősi iráni föld dicsőségére is válnék.
Kybelét ábrázoló táblalemez (2. sz.)
Kybelé istennő a zoroasztriánus paphoz tart szekerén. A hellenisztikus kultúra közvetítésével így jutott be a zoroasztrinaizmus Közel-Keletre és Európába, s intézményesült kultusszá, míg a kereszténység államvallássá tétele véget nem vetett a rítusoknak.
([viii]) ÉN ADTAM – DE ÉN NEM ADHATTAM: Érdekes gondolat, ami a szöveg pontosabb elemzésével itt felmerült. Az 1. fargardhoz írt kommentáromban több lehetőséget kínálok fel e mondat értelmezéséhez a különféle fordítások és magyarázatok alapján.
1. Ahura Mazda jónak teremtette a világot, mégis az embereket a jóság nem boldogítja
2. Ahura Mazda olyannak teremtette a világot, hogy minden élőlény jól érezze magát, és ez meg is felel nekik
3. Ahura Mazda tökéletesnek teremtette a világot, de jött a Sátán, aki megrontotta a művét
Jelen szövegelemzés után azonban a következő variációk (is) adódhatnak:
1. Ahura Mazda egyáltalán nem teremtette a világot tökéletesnek, mert tudja, hogy a legtöbb ember számára nem jelent semmit a jó
2. Ahura Mazda csak azok számára teremtette a világot tökéletesnek, akik kedvüket lelik a jóban
3. Ahura Mazda tökéletesnek teremtette a világot, de ez sok ember számára nem nyilvánvaló, ezért a hívek az egész világot olyanná akarják tenni, mint az iráni föld, és ahol a Mazda törvénye uralkodik.
Azt hiszem, hogy a helyes megoldás ezeknek az elegyéből alakul ki, valahogy így:
Ahura Mazda jónak és törvényesnek teremtette a világot, de tudja, hogy sok ember nem tiszteli az ő törvényét.
Őhozzájuk tehát nem szól, és ezeknek nem teremtett.
Akik viszont szeretik és megtartják a törvényét az egész világon, azoknak mind-mind teremtett, és a lehető legjobbat teremtette.
Tehát itt egy univerzális, és nem pusztán nemzeti értelemben vett teremtésről van szó.
Kizárja a saját népéből és más népekből is azokat, akik törvényét nem tisztelik, és belefoglalja az összes nép minden tagját, akik viszont igen.
Hasonlítsuk csak ezt össze más vallásokkal, ahol a kiválasztott Isten a kiválasztott népét kizárólagosan emeli csak fel!
Ez pontosan fordított:
az egész emberiség minden tagja, aki vallja a legfőbb törvényt, a béke és az élet törvényét, kiválasztott lehet Ahura Mazda szemében.
Az univerzális jellegben a kereszténységre nagyon is hasonlít, ámde univerzális tézise jóval életképesebb, mint a kereszténységé, mert az
élet és a béke parancsa előrébb való, mint bármilyen szeretetparancsolat.
(Figyeljünk oda az utolsó sorok fordítottságára is: itt arról van szó, hogy mindenki betöltse Eran-Vej szellemét, és nem arról, hogy Eran-Vej szelleme mindenkit betöltsön, mintegy mindenkire ráerőltesse magát!)
Nagyon fontos, hogy ezt így értsük, és ne másképp.
Ahura Mazda mindenki ura, de azokra nem akarja magát ráerőltetni, akik nem fogadják el őt.
Számukra nem teremtett, és nincsen jelen. S ez az igazi büntetésük.
S kik voltak azok a népek, akik Airyana Vaeját lakták, és honnan származnak?
Összefoglaló néven indoiráni népnek nevezzük azokat a népcsoportokat, akiknek egy része Ayriana Vaeját lakta, és nekik tulajdonítható az Avesta szövegemléke, a másik része pedig Belső-Ázsiában, s ők alkották meg az ind Védák közül a legősibb szöveget, a Rig-Védát. A két, ma teljesen különálló nép olyannyira közös eredetű, hogy egy néven illetik az Aryan népet az Avestában ,és ugyanazt a népet a Rig-Véda szerint.
Mindenesetre, hiába közös eredetű nép volt e kettő, nyelvük, és ennek megfelelően a két szövegemlék is bár hasonló, de nem teljesen ugyanaz.
Példa az avestai és a szanszkrit nyelvű szöveg különbségeire és hasonlóságára:
Ősi iráni (aveszta): aevo pantao yo ashahe, vispe anyaesham apantam (Yasna 72.11)
Ősi indiai (szanszkrit): abade pantha he ashae, visha anyaesham apantham
(Fordítás: Egy út van, az asha útja, és más út nem létezik ezen kívül.)
Ahogy olvasom az Avesta nyelvű szövegeket ... úgy érzem, hogy a dikció dallama, üteme és intonációja, hangsúlyai, hangzása nagyon is emlékeztetnek a mai és a klasszikus beszélt magyar nyelvre.
Itt van egy példa ebből az első mondatból: „azem dadhãm” azazhogy, magyarul: „én adtam”, és az ellentéte: „azem nôit daidhyãm”, vagyishogy: „én nem adhattam”, tehát nemcsak a szókincs, a szavak hangzása, hanem a ragozás is hasonló.
Ehhez azonban nyilván meg kell vizsgálni tüzetesen a két nyelvet...
A másik megfigyelés pontosan ezzel (és a mondatszerkesztéssel, a dikció intonációjával, a szövegek szerkezetével) kapcsolatos. Az a gondolatritmus, amelyet például a Tórából is ismerünk, nagyon is jellemző itt is, de tartok tőle, hogy ez nem az avesztai nyelv szemita jellegének bizonyítéka, hanem az ősi mentalitásra vonatkozó jellegzetesség.
Amikor ugyanis a Bibliában és főleg: az Ószövetségben egy olyan jellegű gondolatritmussal találkozunk a legtöbb helyen, amely a mondatrészeket megerősítőleg, nyomatékosításképpen kapcsolja egymáshoz, az avesztai szövegekben e gondolatritmussal szemben (amit én csak nyomatékosító gondolatritmusnak neveznék),olyanokkal is találkozunk, amelyekben a gondolatritmus második fele megcáfolja az első felét, vagy az eddig mondottakat. (Ezt én magamban elneveztem komplex (paradox) gondolatritmusnak.)
Például: én adtam - de én nem adhattam…
Mi lehet ennek az oka?
Első tippem: a gondolatritmus elemeinek ellentmondásossága a dualista valláskoncepció mélyében gyökeredzik.
Ahol tehát van egy plusz, ott van egy mínusz is: ezt a szöveg formai megszerkesztettségében is kifejezésre kell juttatni.
Ez a paradoxitás tehát a kettős teremtést, a kettős, egymással ellentétes akciókat nyomatékosítja, hogy sose feledkezzünk meg arról, hogy a szellemi világnak két főszereplője van.
A másik lehetőség az, hogy az igazság paradoxon-jellegét igyekeznek ezek a gondolatritmusok szintetizálni. Vagyishogy nem állíthat valamit teljes bizonyossággal, ha vannak tényezők, amelyek ennek a rész-igazságnak ellentmondanak.
De van itt még egy felettébb érdekes dolog, amit érintőlegesen említenem kell. Tudvalevő, hogy a nietzschei filozófiában Zarathushtra alakja úgy jelenik meg, mint Dionysos isten lelki komplementere (kiegészítője, azazhogy azonos alapú ellentéte).
Dionysosról pedig úgy tudjuk, hogy eredetileg thrák istenség volt, akit az ókori görög orphikus szekták (i.e 8-10. század) istenítettek.
Na mármost ,a thrákok voltaképpen székelyek, a székelyek pedig a legújabb kutatások alapján szkíta eredetűek, a szkíták pedig valahol rokon népek az ősi iráni népcsoportokkal (ezt lásd később).
Tehát erre a közös eredetre (is) Nietzsche, ki tudja hogyan, de ráérzett.
Az ellentétet azonban valóban csak pszichológiailag vagy filozófiatörténetileg tudjuk megfogni.
1. Pszichológiai megközelítés:
Ahol Zarathustra morális, ott Dionysos immorális (morálon túli).
Ahol Zarathustra katartikus, ott Dionysos extatikus.
Ahol Zarathustra gyűjti, ott Dionysos szétszórja a napenergiát.
Ahol Zarathustra a magnetikus mélységi erő és a statikára törekvés, (vonzás-törvény, női, passzív, hideg jelleg), ott Dionysos az elektromos felszíni erő, dinamizmusra törekvés (taszítás-törvény, férfias, aktív és forró jelleg).
Tehát egymásnak a kiegészítői és ellentettjei.
2. Filozófiatörténeti megközelítés:
A hagyományos értelemben vett görög kultúra az apollóni (platóni, athéni) kultúra. Azonban a görög kultúra gyökerei ennél sokkal mélyebbek. A nyugati filozófiatörténetírás általában Thalésszal kezdi (mint az első preszókratikussal) a sort, de az a vicc, hogy Thalész nem is filozófus volt, hanem kereskedő.
A görög filozófia legmélyebb alapja az orphikus vallás, aminek eredetéről és rituálé-rendszeréről többet hallgatnak szerintem el a nyilvánosság elől, mint amit valójában tényleg nem tudnak.
Az erre irányuló kutatások ugyanis végleg megdöntenék a görög kultúra sematikus “görög derűre” való redukcióját, és utat nyitnának Európa kulturális bölcsője keleti hatásainak feltárása felé.
Részlet: Fiatal Nóra könyvéből
„Három nemes eszmét tartsunk mindig szem előtt:
A jól átgondolt gondolat a jó gondolat.
A helyesen mondott szó a jó szó.
A jó hatású tett a jó tett.”
(Zoroasztriánus Credo)
Tartalom:
a Vendidad teljes szövegéhez
1.Fargard: A tizenhat tökéletes föld, amit Ahura Mazda teremtett,
és megannyi átok, amit vele szemben teremtett Angra Mainyu
2. Fargard: Yima mítosza
3. Fargard: A Föld
4. Fargard: Szerződések és szerződésszegések
5. Fargard: Tisztasági törvények
6. Fargard: Tisztasági törvények
7. Fargard: Tisztasági törvények
8. Fargard: Tisztasági törvények
9. Fargard: A kilenc éjszaka Barashnuma
10. Fargard: A megtisztulási folyamat alatt folytatott recitáció
11. Fargard: Speciális recitáció némely tárgyak megtisztítása során
12. Fargard: Az Upaman: Milyen hosszú ideig tart az egyes rokonoknál
13. Fargard: A kutya
14. Fargard: Vezeklés a víz-kutya megöléséért
15. Fargard: Némely bűnről és kötelezettségről
16. Fargard: Tisztasági törvények a menstruáció idejére
17. Fargard: Haj és köröm ápolása
18. Fargard
19. Fargard
20. Thrita és az orvosságok eredete
21. Fargard
22. Fargard: Angra Mainyu 99,999 betegséget teremt,
Ahura Mazda erre a Szent Manthrával válaszol Ahrimannak
és megannyi átok, amit vele szemben teremtett Angra Mainyu
2. Fargard: Yima mítosza
3. Fargard: A Föld
4. Fargard: Szerződések és szerződésszegések
5. Fargard: Tisztasági törvények
6. Fargard: Tisztasági törvények
7. Fargard: Tisztasági törvények
8. Fargard: Tisztasági törvények
9. Fargard: A kilenc éjszaka Barashnuma
10. Fargard: A megtisztulási folyamat alatt folytatott recitáció
11. Fargard: Speciális recitáció némely tárgyak megtisztítása során
12. Fargard: Az Upaman: Milyen hosszú ideig tart az egyes rokonoknál
13. Fargard: A kutya
14. Fargard: Vezeklés a víz-kutya megöléséért
15. Fargard: Némely bűnről és kötelezettségről
16. Fargard: Tisztasági törvények a menstruáció idejére
17. Fargard: Haj és köröm ápolása
18. Fargard
19. Fargard
20. Thrita és az orvosságok eredete
21. Fargard
22. Fargard: Angra Mainyu 99,999 betegséget teremt,
Ahura Mazda erre a Szent Manthrával válaszol Ahrimannak
—————