Zarathushtra: Az eredeti Zend Avesta...elsőként a...
2015.08.25 18:38
Elsőként a jó földek és országok közül,
amelyeket én, Ahura Mazda teremtettem,
megteremtém Airiyana Vaeját,
a Vanguhi Daitya1 által.
S erre jött Angra Mainyu,
aki minden, ami halál,
amelyeket én, Ahura Mazda teremtettem,
megteremtém Airiyana Vaeját,
a Vanguhi Daitya1 által.
S erre jött Angra Mainyu,
aki minden, ami halál,
és ellenteremtette a folyóban lakó Kígyót és a Telet,
a Daevák szellemének munkáját...
VANGUHI DAITYA – Arranhoz tartozóként a modern Aras folyónak felelhet meg (klasszikus nevén: Araxes.) Az Arast éppen úgy Vanguhi-nak nevezték, mint az Oxust, de megkülönböztette tőle a Daitya jelző, amellyel együtt jelentése: „A Törvény Folyója”. (A folyó, amely által Zarathushtra a Törvényt kapta) [Vanguhi Daitya eredeti jelentése az aveszta szótár szerint: a Törvényes Ajándék. Elképzelhető az az allegorikus hasonlat is, hogy ahogyan a folyó folyik, úgy áramlanak, hömpölyögnek Zarathushtra beszédei – s mivel Zarathushtra kapta, és ő adja tovább, ez az igazi Törvény, ami ajándék az embereknek.]
A FOLYÓBAN LAKÓ KÍGYÓT: A Daitikban sok a rossz szellem, mint ahogy mondja is a Bund.: „A Daitik (azazhogy a folyók) teli vannak Khsafstrákkal (démonokkal)” (Bund 20:13) Kígyók siklanak az Araxes partján.
És mostanság se lehet más a helyzet, mint Pompeius idején, aki elől elzárták az utat Albániától Hyrkániáig. (Plutarchos)
A TELET: Arrant (Karabaghot) hideg, kemény tele miatt szeretik, csakúgy mint szépsége miatt. A Naoroz alkalmával (a tavasz első napja) a mezőket még hó borítja. A hőmérséklet nem is enyhül április második hetéig, nem látni virágot május előtt. A nyár, amit az jelez, hogy a nomádok átvándorolnak a földekről a hegyekbe, június 20-a körül kezdődik és augusztus közepén már vége is van. (James Darmesteter professzor szerint viszont a tél hava október 17-étől március 20-áig tartott.)
DAEVÁK: ördögök, démonok, rossz szellemek, ártó hatású befolyás.
Az indo-iráni devá szóból ered, melynek jelentése: isten.
Ebből arra következtethetünk, hogy a pre-zoroasztriánus Irán istenei a dévák voltak, (legalábbis elnevezésben), és csak Zoroaszter fellépésével váltak ezek az istenek démonokká.
Egyáltalán nem érthetetlen ez a kérdéskör, ha arra gondolunk, hogy az animista természetvallást az egyes népeknél hogyan váltotta fel az egyistenhit, jelen esetben egy dualisztikus monoteizmus (vagy inkább monoteisztikus dualizmus).
A görög filozófia kialakulásának korában is jellemző volt ez a fajta dezantropomorfizálás és demitologizálás, hiszen minden fejlettebb hit és tudomány a szellemi erőket már a természet immanens törvényeivel magyarázza, és nem keres transzcendens módon beavatkozó, természetfölötti, de mégis emberarcú isteneket.
A zoroasztianizmus ennélfogva nem képies, nem antropomorfizáló vallás (úgy mint például a hindu vagy a keresztény vallás) és szembeállítható a legtöbb ókori mitologikus istenképzettel is.
Ugyanakkor nagyban elhatárolja a zsidó vallástól éles dualizmusa, amely a Sátánt közel egyenlő erejű, ámde nem egyenrangú félként tünteti fel; hozzátéve itt azt is, hogy az Ószövetségre jellemző ambivalens és morálisan nem egyértelmű Isten-képzet Ahura Mazdára egyáltalán nem igaz, azazhogy a dualizmus esszenciálisan is határozott: a Jó Isten jó, a Gonosz Isten gonosz, és kettőjük között nincsen semmilyen szellemi közösség.
Ez a fajta vallásos szemlélet a keleti őskereszténységben fog továbbélni (gnosztikus tanok), amelyet a hivatalos római egyház néhány évszázad leforgása alatt gyökeresen kiirtott az európai gondolkodásból, így a keleti hatások nem tudtak kellően átszüremleni a nyugati kultúrkörbe, ami végeredményben a keresztény vallás kiüresedését, elöregedését vonta maga után.
MEGJEGYZÉS: A 2. szakaszt a Vendidad Sadában pazand idézetekből szerkesztették össze, amely a kommentárokban található és a teremtés egy alternatív folyamatát illusztrálja: "Először, Ahura Mazda olyan földet teremtett, hogy minden élőlénynek, amely belakja tetszetős legyen, és ne legyen számára kívánatosabb. Azután ő, aki minden, ami halál fellépett vele szemben, és létrehozott egy ellen-teremtést." (James Darmesteter professzor megjegyzése)
A VANGUHI DAITYA ÁLTAL: Szúrjuk itt közbe azt a jelentős észrevételt, hogy ahol „földről” van szó, ott az „asháról” van szó szimbolikus értelemben, ahol pedig „vízről vagy folyóról” van szó, ott tulajdonképpen e név alatt a beszédről (vö: ige) beszélünk.
Vagyis nem tesz egyebet azt mondani, hogy „megteremtém Airyana Vaeját a Vanguhi Daitya által”, minthogy: „Igémmel létrehoztam a törvényt, beszédem által kinyilvánítottam az Igazságot.”
Fontos látnunk, hogy a literális, szó szerinti és természetes jelentése fölött a szavak szimbolikus jelentőséggel is bírnak, és az Aveszta egészén keresztülvonul ez a kettős sík, amely a teljesen kézzelfogható dolgokat (mint föld, javak, család stb.) egy magasabbrendű értelembe helyezve voltaképpen a nemes értékekről beszél, és azokat a legfőbb Jó és a Kozmikus Rend szolgálatába állítja.
A FOLYÓBAN LAKÓ KÍGYÓT: A folyóban lakó kígyó lehet szimbolikus jelentésű is. Angra Mainyu (Ármány) szellemét is elképzelhetjük benne, nem volt keleten nagyon ritka, hogy az ördögi lényeket a kígyóval szimbolizálták vagy azonosították, noha más népeknél nyilván a kígyónak nem volt ilyen egyértelműen negatív a megítélése.
Itt viszont így ír a Khorda-Avesta Ardwahisht-Yashtjának 3. szemelvénye:
„A kígyó ivadéka elszaladt, a farkas ivadéka elszaladt, a kétlábú ember ivadéka elszaladt, elszaladt a gőg és megvetés, a láz és a gyalázat, a viszály és a gonosz szem mind-mind elszaladt.” Majd: „Mert lesújt ő a kígyóra, és lesújt a farkasra, és a két-lábú ember ivadékára lesújt, és elpusztítja a gőgöt és a megvetést, a lázat és a gyalázatot, és a viszályt és a gonosz szemet kioltja mind.”
(vö: Nietzsche: Zarathushtra: „Harapd le az undor-kígyó fejét!”)
Azi Dahâka, akiről később lesz még szó, az undok kígyó voltaképpen háromszájú, hatszemű, háromfejű sárkány, aki a szent tüzet akarja ellopni és kioltani, de mert Âtar (a tűz yazatája, szent szelleme) megijeszti, eldobja a lángot, így a mágusok tüze megmenekül.
Azi Dahâka világhódító és mágustüzet kioltó szándéka végigvonul az Aveszta irodalmán és a babiloni, görög és héber hagyománnyal ellentétben a Kígyó (ill. a Sárkány) megítélése végig egyértelműen negatív.
A TELET: Yima mítoszában, a 2. Fargardban olvashatjuk majd, hogy a véget nem érő, hosszú és terméketlen tél miatt Yima Ahura Mazda parancsára Varát készít (a Vara egy egyfajta földalatti bunker), amelyben szándéka szerint a jobb időkre menekíti át az emberiséget (lásd itt a jól ismert bibliai történetet: Noé bárkáját).
A zoroasztriánus hagyomány szerint a világvége is egy véget nem érő, hosszú és terméketlen téllel fog bekövetkezni, mialatt mindenki elpusztul, a hívek azonban örökké tartó tavaszt élvezhetnek majd Yima országában.
A DAEVÁK: A daevák, mint azt írtam, korábban istenek voltak. Gondoljunk arra, hogyan lép fel a zsidó hagyományban az egyistenhit a pogány bálványimádással szemben; Zoroaszter hasonlóan negatív színben tünteti fel a korábban deizált tartalmakat, csakhogy van itt egy jelentős különbség is.
Míg a zsidóknál a bálványimádás egyet jelent a „más népek rítusaival” (éppúgy, mint a későbbi keresztények szemében a “pogányság”, vagy a hellén kultúra számára a “barbárok”), más szóval az újonnan keletkezett kultúrák gyakran bélyegzik meg az ősibb kultúrákat, mint amelyek nem, vagy nem a teljes igazságot képviselik,
s ez az arrogáns magatartás állt mindig is a nyugati mentalitás gyökerében;
addig Zoroaszter nem vetíti kultúrákra vagy népekre ill. népcsoportokra a dühét, hanem szellemi lényekké transzformálja a “bálványimádás” termékeit.
A daevák számtalan válfaja ismert. Azi Dahâka egyike a legfőbb daeváknak, tulajdonképpen Ahriman egyik alakja. Ezen kívül létezik daevája a Nagyobb Bundahishn szerint például:
- a gonosz gondolatnak (Akoman)
- a helyes gondolkodás tévútra vezetésének, ún. „megfagyasztásának” (Indar)
- az elégedetlenségnek és a kielégíthetetlenségnek (Nanghait)
- az elnyomásnak és igazságtalan zsarnokságnak (Sarvar)
- a pusztításnak és rombolásnak (Tauriz)
- a mérgezésnek (Zariz)
- az átoknak (Xeshm)
- és a „bűzlő léleknek” (Gannag menog)
Ezeknek a daeváknak mind megvan a jó ellenpárja, amelyek harcolnak velük.
Minél előrébb haladunk a mazdaizmus történetében, annál inkább elszaporodnak a daevák. Mint Platón az ideákat, a zorosztrianizmus a démonokat kezdte el szaporítani. Ezt úgy érdemes felfogni, hogya gonoszságnak minden megnyilvánulását a zorosztrianizmus szimbólumértékűnek tekinti, olyasminek, ami összeegyeztethetetlen a jóval.
Ha hihetünk a zsidók Tízparancsolatának, akkor tíz bűn el-nem-követése nyomán tökéletessé válhatunk, a mazdaizmusban ez megfordul: a legnüansznyibb gonoszság is megfoszt minket a jótól magától.
Ezért Zoroaszter vallását százszor perfekcionistábbnak tekinthetjük, mint például Mózes parancsolatait vagy Jézus szeretetigéjét, amelyek általános előírásoknak tűnnek csupán, és nem bontják le részletesen, hogy miben merül ki a jó, és miben a gonosz szó, gondolat vagy cselekedet.
Miután tehát azt mondtuk, hogy a zoroasztrianizmus intellektuális vallás, hozzátehetjük, hogy a legnagyobb tökéletességre törekvők vallása is, s ez utóbbi lényege az, hogy tágabb fogalom, mint egy intellektuális perfekcionizmus, - az életvitelre, a mindennapi, gyakorlati életre is vonatkozik, útmutató a helyes életmódhoz, létünk felemeléséhez.
MEGJEGYZÉS: teremtés egy alternatív folyamatát illusztrálja:
“Először, Ahura Mazda olyan földet teremtett, hogy minden élőlénynek, amely belakja, tetszetős legyen, és ne legyen számára kívánatosabb. Azután ő, aki minden, ami halál, fellépett vele szemben, és létrehozott egy ellen-teremtést.”
(Darmesteter professzor megjegyzése)
Nagyon fontos itt megemlítenünk azt, hogy mi is az igazi szerepe az „ellen-teremtésnek”.
Mint azt tudjuk, a világ elromlása, az eredeti állapot megromlása nem egyedi gondolat. A Bibliában is szerepel az Édenből való kiűzetés, csakhogy az Avesztában kezdettől fogva az ördög műve a rontás, és nem az ember bűne, amivel hallgatott az ördög szavára, és így önmagát kitette a romlásnak.
Az a bűn-büntetés-bűnhődés teleológia, amely a judeokeresztény kultúrkörben evidens, itt egyáltalán nem számottevő.
Úgy is mondhatnánk, az emberi lélek és szellem nincs egy eredendő bűnnel ab ovo megrágalmazva; nincs az a teher az emberen, hogy ő követte el a legelső halálos bűnt, amely Istentől eltávolította őt.
S ilyenformán az embernek nem is kell vezekelnie olyan „bűnökért”, amelyet sem ő, sem az ősei nem követtek el, azon, pusztán feltételezés alapján, hogy az ember hajlamos a gonoszságra. Zoroaszter szerint minden Angra Mainyu és a daevák műve; a rontással később úgy fogunk alapvetően találkozni, mint olyan tisztátalansággal, amiről az ember egyáltalán nem tehet, noha mindent meg kell tegyen azért, hogy megtisztuljon.
—————