Vízözön után....

2014.06.09 11:38
 

Atlantisz bukását követő időszak, tanúja volt a Líbiai/Egyiptomi Birodalom és az indiai központú Ráma Birodalom felemelkedésének. Ez a két birodalom, a Sumer Birodalom részvételével egy olyan hatalmas és esztelen viszályt szított, mely a Mennybolt elpusztításával végződött, és az azt követő Nagy Vízözönt okozta. 

 

A vízözön, mely körülbelül 6000 évvel ezelőtt jött el, egy olyan esemény volt, mely megváltoztatta bolygónk történelmét, fizikai környezetét és saját emberi élettartamunk hosszát. A szó szoros értelmében vízválasztó volt az atlantiszi/lemuriai idők és a között a hihetetlen dráma között, mely ma játszódik a Föld bolygón.

 

Mi történt, miután az áradás visszahúzódott?  
 
Az emberi népesség létszáma igen kicsire zsugorodott össze az egész bolygón. Ahogy a vizek lassan visszavonultak, az emberek kezdtek előbújni rejtekeikből ahová menekültek, és azon tűnődtek, hogyan állíthatnák vissza az emberi civilizációt. 
A Föld emberi gondviselő osztályai (Atlantisz, Egyiptom, India, Észak- és Dél-Amerika, Ázsia stb. előkelőségei) hirtelen egy mérhetetlenül nagy kihívást jelentő új szerepben találták magukat. 
 
De ezek a Földön született elit csoportok nem tudták elképzelni, hogyan hozhatnák el sikeresen az emberi civilizáció megújulását és az életben és vagyonban bekövetkezett ilyen horribilis veszteség után – különösen a Föld, nagymértékben megváltozott a földrajzi területein.
 
 Talán ha egy pillanatra megálltok és elképzelitek, amint a Földet egy végtelen áradatban teljesen elfedi a víz, átérezhetitek azt a megrázkódtatást, az elcsüggedést és a reményvesztettséget, amit e borzalmas esemény alatt és után éreztek az emberek.
Ezért segítséget kértek földönkívüli jótevőiktől, akik most egy letarolt és romba döntött Föld felett uralkodtak. 
 
És megkezdődtek a beavatkozások, de nem voltak biztosak benne, hogy miképpen fogják ezt a gigászi feladatot véghezvinni.
 
Végül ... egy olyan tervet alkottak, mely szerint csak a Föld négy területén alapítanának új kolóniákat. 
E területek közül az első a Közel-Kelet térségében volt, és ez lett Sumer kolóniája.
 
 A második ilyen terület Mexikó középső völgyében terült el, ez lett az ősi vagy elő-Olmek mezo-amerikai civilizáció.
 
 A harmadik terület a Ráma Birodalom korábbi vidékén helyezkedett el, az Indus folyó felső deltájában és Kína középső északi részén (közel a mai Xian városához). 
 
A negyedik terület a Nílus folyó mentén és a korábbi Líbiai/Egyiptomi Birodalom legfontosabb körzetében volt. 
 
Miután úgy döntöttek, hogy ez a négy terület lesz a megfelelő hely az emberi civilizáció visszaállítására, meg kellett még határozni, hogy milyen civilizációtípusokat válasszanak.
 
 
Vita volt köztük abban a tekintetben, hogy melyik ősi kultúra a legjobb?
 Ezért aztán mindegyik új földi kolónia eltért egymástól bizonyos szempontból.
 Ugyanebben az időben a vízözön más emberi túlélői ott bukdácsoltak a Földön, és megpróbálták újraalkotni saját helyi emberi civilizációjukat.
 
 
SUMER
 Ennek a csoportnak a közel-keleti Sumer civilizáció megteremtése volt a feladata, uralmát egy hierarchikus struktúrára szervezte, melyben
 ők maguk, mint felügyelő-istenek szerepeltek.
 
 Ezek a felügyelő-istenek a földi mutáns embereket egy olyan teremtésmítosszal ismertették meg, melyben kifejezésre juttatták, miért kell áhítattal tekinteni rájuk, és ennélfogva imádni őket.
 Ez vezetett a Sumer civilizáció ősi kialakulásához, és ezen lények, mint alapítók, nagy jelentőségű imádatához.
 
 
(A berlini Pergamón Múzeum közel-keleti osztálya)
 
EGYIPTOM
 
Másik csoportjuk Egyiptomba jött, és körülbelül 100 évvel a Nagy Vízözön után kezdtek egy új civilizációt alapítani.  Megtalálják a módját, hogy eltöröljék a lemuriai örökséget, melyet a Nagy Piramis szimbolizált.
 
Az volt az elképzelésük, hogy egy istenkirály alakot használnak rendeletek kibocsátására és arra, hogy titokban tartsák a technológia és a történelem ősi titkait a túlélőktől.
 
MEXIKÓ
 
 
Nagyjából ugyanebben az időben, Mexikóban számos özönvíz-előtti civilizáció maradéka létezett, melyek most teljesen elszakadtak egymástól. Mexikó völgyének lakosai megkísérelték újraalkotni ezeket a civilizációkat, melyeket Lemuria alapított, majd később Mu királyné és fivére, Mayam herceg érkezése támogatott.
 Azonban híján voltak a technológiának, amivel véghezvihették volna ezt a feladatot, és segítségre volt szükségük földönkívüli felügyelőiktől, hogy megkapják a megfelelő technológiát és a szükséges kormányzási elveket, melyek lehetővé tették, hogy sikeresen újraalkossák özönvíz előtti civilizációikat.
Ez a beavatkozás nem történt meg azonnal. Mindemellett a lények egy másik csoportjának végül sikerült több civilizációt is alapítani Mexikóban, melyek a saját  hierarchikus államszervezetüket, illetve spirituális elképzeléseiket és mitológiájukat tükrözték.
 
maya11.jpg
 
 
 
Palenque romváros, Mexikó
 
 
 
 
ÁZSIA-INDIA
Egy másik ...csoport, a ma Ázsiaként ismert kontinensre érkezett és több kolóniát is alapított egy időben a Ráma Birodalom korábbi területein (az Indus folyó völgyének felső deltájában és Kína középső északi részén Xian városának közelében).
 
 A két különböző csoport egyedülálló feladatot  vett magára. Meg kívánták változtatni legfőbb riválisuk korábbi területét, ám tudták, hogy a Ráma Birodalom hatása még mindig erős ebben a régióban. 
 
 Azt is tudták, hogy a Ráma Birodalom rengeteg elrejtett dokumentuma és sok Lemuriának szentelt templom és piramis, még mindig használatban van.
Beavatkozásuk a megszámlálhatatlan templomi irat és a sokféle piramis-rituálé ügyes meghamisításán alapult.
 
 Ez a hamisítás aztán  lehetővé tette Lemuria, Ráma és a lények  kulturális hagyományainak fokozatos egybeolvasztását.
 
 
 
Sajnálatos módon, azok az emberi lények, akik túlélték a vízözönt, legnagyobbrészt azok közül kerültek ki, akik híján voltak a teljes tudatosságnak.
 
A lények rájöttek, hogy ezt az emberi csoportot, ezt a részleges tudatossággal bíró mutánst lehet a legjobban irányítani és fejleszteni. 
 
Ezt a szerencsétlen tettet a bolygón uralkodó nem-spirituális vallás, hosszú és szomorú története során vitték véghez.
 
 Szerencsére azonban a Föld Spirituális Hierarchiái még mindig hittek benne, hogy akár ezek a mutáns emberek is részét képezhetik a Föld oltalmazó triászának, és emiatt az emberek lehetőséget kaptak arra, hogy újra benépesítsék a Földet. Úgy határoztak, hogy megpróbálnak beavatkozni ebbe a kísérletbe, ahol csak lehet.
Hogyan?
Alkalomszerűen kijelöltek egy-egy személyt az ő képviselőjükként, vagy megengedték egy-egy kiválasztott emberi civilizációnak, hogy észleljék  látomásaikat. 
Ezek a mennyei látomások segítettek ezeken a földönkívüliek által ellenőrzött kultúrákon belül spiritualizált embereket teremteni.
 
 Megkapták a szükséges inspirációkat, amivel már  bevezethettek bizonyos alapvető hittételeket.
 
Ezek a hittételek, a földi emberek spirituális növekedését és fejlődését voltak hivatottak segíteni.
 
 Ez a folyamat a mai napig tart.
Valójában csakis ez a spirituális beavatkozás segítette a most csak részlegesen tudatos földi embert, hogy felismerje és használja a jó és a rossz fogalmait, és egy igazságosabb kormányzási módszerre való igényt.
 
A történelem újrakezdődött, ám az emberi lények alapvető spirituális lényege darabokban hevert.
 
Véres háborúk korszaka következett ezután több ezer évig!
 
Azért, hogy az emberek  Teremtő Istenekként tiszteljék a lényeket,  először az olyan nagy és tartós szerkezetek építésének módszerét adták át az embereknek, mint a kőépületek és az emlékművek. A földi emberek elfelejtették (a Nagy Vízözön okozta katasztrófa miatt), hogy hogyan építsenek bármit is valódi anyagból, ezért meg kellett tanítani őket, hogyan kell ezt csinálni.
 
Valójában  egyetlen célból építtették meg, mégpedig azért,  hogy újraalkossanak számos olyan ,vízözön előtti kőstruktúrát, mint a Stonehenge. 
 
E kőépítmények célja az volt, hogy a lények imádásának helyéül szolgáljanak, akik mostanra isteni rangra emelték magukat, és akiknek kijár a hódolat és az áhítat. 
 
Mivel semmilyen formában nem lehetett ellenszegülni ezeknek az új isteneknek, az „isteni jogon” történő uralkodás egész koncepcióját egy renegát hierarchia nevelte bele a földi emberekbe, melyet kétes hírű emberek alapítottak, nem pedig a Spirituális Hierarchia.
 
Azt mondhatjátok, az ősi időkben az „istenek” csupán emberi alakok voltak – nem igaz.
 
Ők csupán galaktikus lények voltak, akik azért jöttek ebbe a világba, hogy megalapítsák a hierarchikus emberi civilizáció rájuk jellemző formáját.
 
 Ezek a lények  arra használták a mutáns földi emberi civilizációt, hogy hódoltassanak maguknak, továbbá, hogy megőrizzék és fenntartsák az először Atlantiszon alkalmazott koncepciókat – azaz:  alárendelt civilizáció imádatát előkelőségei iránt.
 Ez a rendszer mindvégig folytatódott...a mai időkig!
 
 Kr. e. 15-12. századra, a különféle galaktikus háborúk , valamint a fény és a sötétség erői közötti intergalaktikus (interdimenzionális) összeütközések egyéb formái miatt, a bolygó uralmának fenntartása nehézzé vált számukra.
(azaz: volt itt aztán égi háború-de ez nem újdonság, hisz a Biblia is leírja)
 
 Vissza kellett vonulniuk egy olyan uralomból, melyet eredetileg Egyiptom, India, Kína és az amerikai kontinensek ősi civilizációiban alapítottak!
 
Mi történt ezután?
 
A földi emberek fogták  hát magukat ,s az „istenektől” (a különféle földönkívüli lényektől)  kapott tudást a saját céljaikra kezdték el használni.
 
Miután Isteneik elhagyták őket-így értelmezték-az emberi kultúra kifejlesztette a mennyei tudományokra saját, önálló változatát.
 
 Az eredeti kozmikus mennyei tudomány és a filozófia kapcsolódó területe azért fejlődött ki, mert azoknak a renegát lényeknek , akik megalkották ezt az új civilizációt, és engedték, hogy egy előre meghatározott ütem szerint fejlődjön, távozniuk kellett.
 
Az emberek nem tudták hogy, ki fogja vezetni ezután  civilizációjukat. 
 
(Egyébként A Nagy Vízözön  óta az embereket megváltoztatták az ártalmas planetáris körülmények
melyek mutációt okoztak a testükben és lecsökkentették pszichikai képességeiket.
 
Ezek a körülmények akkor jöttek létre, amikor a Föld atmoszférája nagy mennyiségű sugárzást engedett át – egy olyan jelenséget, mely az emberi élet hosszát 1000  évről alig néhány évtizedesre rövidítette le.
 
 A földi emberek a normális  243-305 cm testmagassága alig 153-183 cm méretűre zsugorodott.
 
(Az Atlantiszt megelőzőeké jóval magasabb volt!)
 
 
Ezek a testméretben és életidőben bekövetkezett változások, nagymértékben korlátozták a földi emberek teljes tudatosságra való képességét, és a legtöbb ember kiszolgáltatott lett ezeknek az úgynevezett „isteneknek” (földönkívüli lényeknek).
 
Jóllehet a mutációs folyamat során az emberek meg lettek fosztva tudatosságuk legnagyobb részétől, mégis elegendő genetikai anyag maradt fenn néhány emberben, így alkalmanként fel-felcsillant az alkalmazott teljes tudatosság maradéka.
 
Azok az emberek, akikhez a leginkább elértek ezek a mennyei látomások, a régi világ úgynevezett médiumai vagy látnokai voltak, akiknek tudása folyamatosan segítette az emberi civilizációt a jelen korig.
 
 A mai kor médiumai vagy látnokai pedig annak a növekvő tudatosságnak az előfutárai, mely ma a földi emberek között lezajlik.
 
Nem ártana végre azzá a galaktikus lénnyé válnunk, amire a Teremtő szánt bennünket. (hogy milyen a galaktikus, megtudhatod a Folytatom sorozatomból, azaz lásd Első Emberiség tudása, felépítése)
 
Forrás: Sheldan Nidle és Virginia Essene: You Are Becoming a Galactic Human ...és amit az égiek mondtak.
 

—————

Vissza