Parancsolatok....2.

„Ne csinálj magadnak semmiféle 

szobrot vagy hasonlót azokról,

 amik fenn az égben, lenn a földön,

 vagy a föld alatt a vizekben vannak! 

Ne imádd, és ne tiszteld azokat…”

 Ez a rész azokra a bálványokra utal, 

amelyekből egyre több és több van a Föld színén.

S még csak nem is a kis vagy nagy szobrok vagy nyakban viselt,

 bár számotokra már valóban csak ékszerként szolgáló keresztekre,

vagy hasonló medálokra gondolok.

 Azok gyakori és régi velejárói az Ember gondolkodási módjának,

 s többnyire már tényleg nincs sem benső, sem fölöttes jelentésük…

Az új „bálványok” ezeknél százszor veszedelmesebbek,

 mert a tudat, a lélek s a szellem egészében kívánják megölni 

nem csak Istent, de magát a tudatot, a lelket, s a gondolatokat is,

 hogy a szellemi Én-ről már ne is beszéljünk.

Azokra a minden gondolatot megfojtó eszközökre gondolok,

amelyek szünet nélkül lefoglalják az agyat, nem hagyva 

egy percnyi nyugalmat sem az elmének, hogy a Valóság Világa felé,

vagyis Isten, s a mindannyiótokban élő Isteni Én-rész felé forduljon.

Ilyen veszedelmes „bálvány” a televízió, a videó, az internet!!! 

vagy a vad és durva „zenét” harsogó rádió vagy okostelefon,

amelyet már egy pillanatig sem tud nélkülözni az elme…

nehogy egyedül kelljen maradnia önmagával.

 A gyermekek már kicsiny koruktól kezdve hozzászoknak,

 hogy bömböl mellettük a rádió, később pedig reggeltől estig 

a televízió képernyőjét bámulják: ha értik a műsort, ha nem. 

Így nincs velük gond, a szülő végezheti a napi dolgait anélkül,

 hogy a gyerekre kellene figyelnie közben.

 Azt, hogy a gyerek egy önálló gondolatot nem tud megfogalmazni,

épp úgy mellékessé válik, mint az: van-e egyáltalán olyan önálló gondolata,

 amit megfogalmazhatna, ha volna aki figyel rá bárha egy percig is anélkül,

 hogy ne szakítsa félbe már az első mondat közepénél:

 „Látod, hogy nem érek rá! Menj és nézd a tévét…”

Az így elutasított gyermek aztán már meg sem próbál gondolkodni,

de nem is lesz rá szüksége, hogy önálló gondolatok megfogalmazásával vesződjön.

Tudatát a vad, kegyetlen filmkockák töltik meg,/legyen az tv vagy internetes játék!/

s a reklámok unásig ismert szlogenjei, majd amikor már abba a korba kerül,

hogy már egyedül közlekedhet az utcán, a fülhallgatóból agyába harsogó „zene”

teszi szükségtelenné és lehetetlenné a gondolkodást.

 Ami esetleg mint gondolat mégis felötlik tudatában, az szorosan követi 

a tévében látott krimik és horror-filmek szellemi irányzatát, 

tehát a vad képzetek és vágyak felé terelik a gyermeket.

Nem csoda, hogy egyre több hír röppen fel fegyverrel gyilkoló,

 rablásokban és erőszakos cselekményekben részt vevő tizenévesekről, 

amint az sem csoda, hogy ha a fasisztoid jellegű pártok egyre nagyobb számban

 tudják magukba tömöríteni ezeket a fiatalokat. 

Ez utóbbi annál is inkább nem csodálni való,

hisz az ilyen pártok vezetői megmondják a fiatalnak: 

mit tegyen, és mit akarjon,

s az önálló gondolkodásra és értéklítéletre képtelenné tett fiatal számára 

ez nem csak kényelmes, de megszokott, szinte elengedhetetlen fontosságú,

hisz ő ehhez van szoktatva a reklámok  s a filmek által.

Tehát az újkori „bálványok” nem csak hogy Isten,

de az egyes emberek saját Én-je helyett is (és az ellen is) készültek,

s ti úgy hódoltok előttük, s úgy hódoltattok előttük gyermekeitekkel is,

 hogy már még véletlen sem marad hely elmétek, szívetek, lelketek mélyén Istennek…