NEM A VILÁG ROMLOTT EL....

"Hát ennyi a nagy titok.

A világ nem romlott el, csak te, magyar, nemhogy gyengén teljesítesz a próbán, de még azt sem vagy képes felfogni, hogy próbára tettek."

 

 

A világon az első várak 6-8 ezer éve épültek, a tudomány szerint. Ez azt jelenti, hogy a világon, egészen 6-8 ezer évvel ezelőttig nem volt szükség védekezésre, védelemre, vagyis nem voltak háborúk.

Hihetetlen?

Igen, a ma emberének, akit csak „sárember” néven szokás emlegetni, valóban annak tűnik. 

 

A Biblia, amit sokan csakugyan szentírásként kezelnek, vagyis semmi nem igaz, csakis az, amit a Bibliában leírtak, úgynevezett csillagmítoszok gyűjteménye. Az az egykori, nagy tudású, nagy műveltségű nép, aki a világ egyetlen nyelvét beszélte, akinek tudása milliószorosa a mai ember tudásának, ezerféle módon igyekezett az utókorhoz eljuttatni a világ, s benne az ember történetét. Különös módon a Teremtést épp arra a korra keltezi, azaz nagyjából 6 ezer évvel ezelőttre.

 

Természetesen ez ebben a formában egyszerűen nem igaz. 

 

Mégpedig azért nem, mert már csak a sumer papok tudása is sokkal nagyobb volt annál, mint amit a bibliai Teremtés ideje, meg a sumér állam léte között egy nép képes lett volna felhalmozni, hiszen tudtak például az úgynevezett nagy évről, ami egy 25.920 éves ciklus. Ennek a 25.920 évnek minimum egyszer el kellett telnie ahhoz, hogy megfigyelhessék, és kijelenthessék, hogy ez bizony ismétlődik. De inkább többször is egynél. Tökéletesen ismerték az Univerzumot, sokkal jobban, mint a mai ember, és még sok mást is, amiről nekünk elképzelésünk sincs. 

 

Hogy a körülötte lévő világ mennyire van hatással az emberi lényre, arra elegendő egyetlen példa. Gravitáció nélkül az ember megőrül. Egyszerűen elveszti az eszét. Mégpedig azért, mert az ember nem egyéb, mint bioárammal működő elektromágneses mező, amire állandó, és meghatározó erőt fejt ki a Föld mágneses mezeje. Vagyis egyértelmű, hogy mivel a bolygók is mind-mind, saját és sajátos töltéssel rendelkező mágneses teret generálnak, igenis hatnak a Földre, és a rajta élő emberre. Akár elhisszük, akár nem. Erre a tényre épül az asztrológia tudománya, amit a régi korok nagy emberei koránt sem vetettek meg, a mai, elbutult, sáremberrel ellentétben, aki azt hiszi magáról, hogy nála okosabb lény nem létezik, és nem is létezett soha az Univerzumban.  

 

A Bika világhónapjában például – vagyis abban a nagyjából 2500 évben, amikor a Napot innen a Földről a Bika csillagképben látjuk felkelni - az emberi lény önzővé válik. Mindent, de mindent magának akar, és csak és kizárólag és egyedül magának, és ráadásul mindent akar. Semmi más nem érdekli, csakis a fizikai világ, és annak összes élvezete. Minden, amit birtokolni lehet, kell neki.

 

A nagy évben a csillagjegyek visszafelé haladnak, most a Halak végén járunk, illetve a csillagkép elején, hiszen hátulról léptünk bele. Vagyis a fent jelzett 6 ezer év épp arra a korszakra esik, amikor a Bika tulajdonságok a legerőteljesebben érvényesültek itt a Földön. Az ember elkezdett önző lenni, csak magára gondolni, eltaposni mindent, és mindenkit, aki az útjába került. 

 

Megszületett a SÁREMBER.

 

Ezt a pillanatot írja le a Biblia. 

Miért?

Azért, mert azoknak, akiknek fontos volt leírni mindazt, ami e könyvben található, és az emberek kezébe adni, nem tartották fontosnak beszélni az ennél régebbi korokról, amikor még nem voltak háborúk, nem volt ellenségeskedés, nem volt gyűlölet...

 

A kisvártatva elkövetkező KOS világhónap aztán tovább rontott a már amúgy is éles helyzeten, megérkezett Mars, a háború energiája, a türelmetlenség, a kirobbanó harag, a harc energiája, amely energia Jézus születésének, azaz mai időszámításunk kezdetének idején érvényesült a legerőteljesebben.  

 

Természetesen a tudós papok – amilyen volt Jézus is –, pontosan tudták, mi okozta a bajt, és azt is, hogy miféle következmények várhatók. Próbálták az elképzelhető összes módon tompítani a sárember korának romboló, pusztító hatásait. 

 

Manapság sokat hallani, hogy az ember túlszaporodott a Földön. Pedig csak arról van szó, hogy valami olyasmi történik, ami egyszer van egy nagy évkörben, azaz csaknem 26 ezer évente, és sok lélek szeretné ezt látni.  Olyan korban élünk, amikor a Halak, a Vízöntő, és a Bak energiái egyszerre érvényesülnek, fűszerezve mindhármuk ellenpárjainak hatásával, azaz némi Szűz, Oroszlán és Rák hatással. A Vízöntőnek ugyanis nincs saját ideje, a Halak és a Bak csillagképekkel egyfajta kapocsként funkcionál. Aki hallott már a római Janus-ról, az érti, miről van itt szó. A kör kezdő és végpontja, egy zárral ellátva. Janis kétarcú istenség, előre, és hátra is van egy-egy arca. Vízöntő szavunk meg is mondja, ez az a kör, ami VISZ ÖN TŐ, azaz visszajuttat a saját gyökereidhez, a kezdetekhez. 

 

A Halak szóban ott van a „hal” ige, pusztulás, halál. A Vízöntő talán a vízként elfolyó időben érhető tetten leginkább, ami szinte kifolyik a kezünk közül. Mindenki érzi, mennyire felgyorsult a világ, ugyanakkor mennyire felgyorsult maga az idő is. Jézus talán nem véletlenül mondogatta, hogy szerencsére az a kor „meg lesz rövidítve”. A Bak a sötétség, ridegség, szigor, komorság maga. A legsötétebb pont, aminek azonban van egy igen szép pillanata. Jézus, azaz a FÉNY SZÜLETÉSE.

 

A régi leáldozóban, az új megszületik, újraindul a ciklus. Olyan korban élünk, amikor a magyar nyelv nem véletlenül nevezi a tudatlan sárembert SÖTÉT-nek, hiszen a tudás, az intelligencia, és az összes nemes erény, ami egykor az embernek sajátja volt, mára szinte teljesen elveszni látszik, ami egyenes következménye a Föld, és rajta az emberi lény energiátlan, fénytelen állapotának. 

 

Tehát a lényeg, hogy semmi sem romlott el, semmi sem csúszott félre, az ember nem azért lett sötét, mert úgy döntött. Ez egy kor, ami gyönyörű lehetőség, hogy ki-ki megtudja, mennyire Ember, s mennyire nem az.  Az Ember ugyanis Ember tud maradni, még ebben az energiátlan korban is. Akkor is, ha nem éri meg. Akkor is, ha kinevetik, kigúnyolják érte. Mert az Ember attól Ember, ha több az állatnál, több a növénynél, azaz képes valamire, amire sem az állat, sem a növény nem képes, ez a valami pedig az ÖNFELÁLDOZÁS. 

 

A Bika világhavában megjelenő SÁREMBER-rel ellentétben, az Ember képes másokért dolgozni, másokért tenni, sokszor nem csak fizetség nélkül, úgy, hogy semmit sem vár cserébe, de még úgy is, ha neki magának hátránya származik belőle. A Rák világhavának szülöttje, aki „alászáll, hogy más felemelkedhessen”, ahogyan KERESZTELŐ János tette Jézus idején. 

 

KERESZT ELŐ – azaz azt a bizonyos kort megelőző korszak, amit ha egyetlen jelképpel kell jellemezni, erre legmegfelelőbb a kereszt. Úgy is nevezzük, HALÁLKERESZT. Kit nem hagy élni? Kire halálos? Az Emberre. Nem, nem kis betűvel, hanem naggyal. EMBER! A Rák energiával élő Emberre, aki ellenkezője a Bika kor Sáremberének. Ő az, aki ebben a korban pusztul, eltűnni látszik. De hát az Ember Fia megmondta, hogy így lesz. 

 

A KERESZT ELŐ korszak a Kos-Mérleg világhónap, ez volt az, aminek végén Jézus világra jött.  A nagy év csillagképei, világhónapjai épp olyanok, mint a kicsi évé, csak hát valamelyest hosszabbak.  Vagyis a Sárember felbukkanása és Jézus születése között mi is történt? Nos EMBERES hónap, de nem akármelyik, hanem a SZEPT-EMBER. Az egészségügyben a SEPT fertőzésre, fertőzöttségre utaló kifejezés. Vagyis elérkezett a fertőzött ember, a beteg ember, a SÁREMBER KORA. Mert igaz, hogy a tavaszpont a Kos csillagképben volt, de a Kossal együtt annak ellenpontja, a Mérleg, azaz a Szeptember energiái is jelen voltak, ahogyan a Halakkal most itt van a Szűz – leglátványosabbnak én a Szűz hatását a rengeteg magányosan élő nőben, emberben látom, az elhatárolódásban, érinteni sem szabad egymást, messze el kell kerülni a másikat –, és ahogyan a Bakkal itt van a Rák, valamint a Vízöntővel az Oroszlán. Minden ember uralomra törne, elnyomni, uralkodni vágyik mások felett. Az állatok királya. A Rák hatása pedig leginkább a „szeretet mindenek felett és mindenek előtt” szlogenben érhető tetten, ami már a csapból is folyik. Pedig nem, nem szeretet kell a világnak, hanem tolerancia, ítélkezésmentesség, tiszta szív, harag, gyűlölet, bosszúvágy, irigység, kapzsiság, nélküli szív, és tiszta elme, ami nem az emberiség, meg a világ ellen tüzel, hanem azt kiáltja, állj meg, nézz körül, az Isten szerelmére! Mit művelsz?

 

Pap Gábor (is) gyönyörűen elmondja, mitől Ember az Ember, és hogy ezt az értékrendet a Rák energiái éltetik. A legmagasabb ponton trónoló, Zeniten álló Napkorong, mielőtt elkezdene belehullni a mélybe, mielőtt átadná helyét az utána következőnek. Alászállok, hogy te, aki alattam vagy, felemelkedhess. 

 

Hát, felemelkedett. 

Mindaz, ami nem Ember, most magasan odafent jár, míg az Ember kénytelen lehajtott fővel járni. Nem azért, mert elromlott a világ, hanem mert MOST NYÍLIK ALKALMA BOZONYÍTANI, EMBER-E VALÓJÁBAN. Könnyű Embernek lenni ott fenn, de aki valóban Ember, az itt lent is az marad. 

 

Tehát valóban, egyfajta próba ez. 

Másról sem szólnak a magyar népmesék, mondák, mítoszok, az egész magyar hitvilág, hagyomány mind-mind erről a korról mesél, elmondja, hogyan élheted túl, de nem fizikailag, hanem szellemileg. Mert a kérdés nem az, hogy az embernek nevezett főemlős életben marad-e. A kérdés az, hogy mire kilépünk a Halálkereszt korából, él-e majd még EMBER a Földön. Nem az élet kéri, hogy őrizd meg őt a jövendő koroknak, hanem az EMBERI MINŐSÉG az, amiért felelős vagy. 

 

Olyan, akinek ha bármit tenni kell, nem a méltó javadalmazás az első gondolata, meg hogy ezzel jól jár-e és mennyi haszna lesz belőle, hanem hogy mennyit lendít ezzel a közösség helyzetén, kinek segít vele, és az mennyire szorul rá a segítségére. Olyan, aki sosem a maga hasznára vágyik tenni, aki úgy tud adni, hogy nem kér cserébe, és nem sértődik meg, ha semmit sem kap. 

 

ÖNZETLENSÉG.

ISTENI SZERETET.

FELTÉTEL NÉLKÜLISÉG.

 

Ember az, aki azért él, és azért dolgozik, hogy a világ ismét az a szép hely legyen, ami 8 ezer éve, és ezért képes még az ellenségének is jót tenni, mert tudja, hogy az emberiség vagy együtt emelkedik, vagy együtt zuhan, és senki, de senki nem állíthatja meg a zuhanást, csakis az Ember Fia. 

 

Megmosni a tanítványod lábát. Menne?

Fejet hajtani nálad sokkal hitványabbnak mondott emberek előtt. Menne?

Hallgatni, amikor más beszél, pedig te sokkal többet tudsz nála, de téged épp nem kérdezett senki. Menne?

Áldást kérni arra, aki életedre tör! MENNE?

Könyörögni azért, aki élvezetét leli abban, ha bánt téged. Menne?

 

Millió kérdés, de a választ egyedül te tudod rájuk. 

Nézz magadba!

Ember vagy?

Kiálltad a próbát?

 

Sajnos a magyarság még ma is ott tart, hogy aki nem csap az asztalra, az birka, aki nem követelőzik, az bolond, aki mások érdekében tesz, az buta, élhetetlen, aki nem hajt a javakért, az senki, mert mindenki annyit ér, amije van. Szelídnek lenni gyávaság, jónak lenni ökörség, megbocsátani gyengeség, és különben is szemet szemért...

 

Megtagadtuk az összes erényt, amitől Ember lesz az ember.

Vesztésre állunk. 

Pedig ha mi, a Nyilas-Ikrek népe nem vagyunk rá képesek, akkor ember nincs a Földön, aki képes lenne rá. 

 

Hát ennyi a nagy titok.

A világ nem romlott el, csak te, magyar, nemhogy gyengén teljesítesz a próbán, de még azt sem vagy képes felfogni, hogy próbára tettek. A RÁK ember, aki nem képes azzá válni, ami valójában, beteg lesz, hiszen testében az éltető bioáram, az energia megreked. Blokkolják a negatív érzelmek. RÁK a betegség neve, ami irtja az emberiséget. Persze nevezhetjük véletlennek, de tudván, hogy a szeretet az egyetlen, ami felemel, meggyógyít, ls hogy a szeretet érzése nem egyéb, mint az akadálytalan energiaáramlás... Hát, a véletlennek itt nem sok esélye marad.