Mindenszentek- Halottak napja- Halloween

 Mi a helyzet a "Mindszenttel"? 

 

Ugyan az, mint általában.

 

A szellemvallások idején (több istenhit, jó és gonosz szellemek stb.) valamennyi vallási kultúra

 

megünnepli a szellemek napját úgy a tiszta szellemekét, mint az ősök szellemeit is.

 

 

 

Időszámításunk előtt V. században a kelták október végén tartották meg a samhain ünnepet.

 

/október 31-én sötétedéskor kezdődik,és november 1-én ér véget/

 

A nap előestéje (angolul „All Hallows Eve”, rövidítve: Halloween) a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája.

 

A kelták a természetet magasztalták, és sok istent imádtak, de a Napisten volt a legfontosabb,

 

aki a munkát és pihenést jelképezte,

 

tette gyönyörûvé a földet és növesztette a termést.

 

A kelta újévet november 1-jén ünnepelték egy nagy fesztivállal, mely a Nap-szezon végét, a sötétség és hideg kezdetét jelezte.

 

 Ez tehát a nyár végi ünnep volt, a telet köszöntötték vele.

 

 

A kelta néphagyományban a sötétséget előrébb helyezik a világosságnál – a kezdetek kezdetén mindent sötétség borított.

 

 

 

A kelta hagyomány szerint a Napisten/Belenus  Samhainnak, a halál és sötétség istenének fogságába került ilyenkor.

 

Az újév előestéjén, október 31-én, a hiedelem úgy tartotta, Samhain összehívta a halottakat.

 

A halottak különböző formában jelentek meg; a rossz lelkek, állatok figuráit öltötték fel, főként macskáét.

 

Október 31-én, miután a termést betakarították és a hosszú, hideg télre elraktározták, megkezdődött az ünnepség.

 

A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény és állat áldozatokat mutattak be.

 

 Így a felmutatott áldozatok azért is szólnak, hogy ezektől a bűnös lelkektől megmeneküljenek.

 

 

Amikor eljött a reggel, a papok minden családnak parazsat adtak, hogy új tüzeket gyújthassanak.

 

Írországban a legenda szerint ekkor az istenek lejönnek a földre és három napig sötétségbe borítják azt.

 

/Mármint "szellemi sötétségbe", ami valljuk be, nem túl nagy dolog, hiszen így is abban tesped a földi lélek zöme./

 

Ezek a tüzek tartják melegen az otthonokat, és ûzik ki a gonosz szellemeket.

.

.

.

 

Időszámításunk I. századában a rómaiak legyőzik a keltákat és szokásuk szerint átveszik a legyőzöttek isteneit,

vallási szokásaikat, így a samhainhoz kötődő spiritiszta szertartásukat is.

 

 Római hagyományok-feralia, a holtak emléknapja is .

Parentalia (lat.), a holtak tiszteletének szánt egyik nap az ókori Rómában.

 

Az akkori dátum szerint február 21-én a gyermekek szüleik, az örökösök örökhagyóik,

 

a rokonok elhunyt atyafiak sírjain bemutatott áldozatokkal ünnepelték meg.

 

Utolsó napját feralia néven nevezték.

 

Másnap már örömünnepet ültek.

 

A Caristia az ókori Róma egyik vidám ünnepe volt, amikor a birodalom lakói megkülönböztetett figyelmet fordítottak a családtagjaikra.

 

Az ünnepet az akkori naptár szerint február 22-én tartották.

 

A családfő áldozatot mutatott be Lares-nek, az otthont oltalmazó, a családokat védő istenségen keresztül az ősök szellemének is,

 

hálája jeléül, amiért egész évben óvták őket, és részük lehetett az aznapi ünnepi ételekben.

 

 

Ez az ünnep szorosan kapcsolódott az előző nap ünnepéhez - a holtak tiszteletének napja, február 21.

 

/megjegyzés: kelták (más néven gallok) magas termetű, igen harcias nép volt, Európa közepén tűntek fel először hódítóként.

Szapora nép volt, legelő (élettér) kellett a népnek.

 

Elindultak kelet felé: Szászország  (Drezda), Csehország (Prága), Bruno, Pozsony, Kassa útvonalon egészen Erdélyig hatoltak.

 

Másik águk délnek vette az irányt, Itália (Róma), Balkán egészen eljutottak Thessaloniki-ig, melyet elfoglalva nem Athén felé

vették útjukat, hanem Bizáncot (Konstantinápoly, Isztambul) rohamozták meg.

Emléküket őrzi a Galata sziget elnevezése, melyen megtalálták a „Haldokló Gallus” márványszobrát is.

 

Harmadik águk a brit szigetek felé vonult, keveredtek az írekkel, skótokkal, angolokkal, walesi-ekkel stb./

 

Továbbiakban:

 

 

IV. Bonifác pápa a VII. században a mártírok tiszteletére bevezeti a Mindenszentek

évenkénti megünneplését november 01 napján. /üdvözült lelkek napja/

 

A keresztény közösségek a VII. századtól kezdődően egyes helyeken elkezdtek ünnepet tartani az

 

elhunyt valamennyi katolikus szent tiszteletére.

 

Így a pogány halottakra emlékező ünnep Mindenszentek ünnepeként élt tovább.

 

 

A kereszténység elterjedésekor az őskeresztény gyakorlat az volt,

 

hogy a Biblia kijelentéseivel ellentétes ünnepeket nem fogadtak el,

 

így lehetőség szerint a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazították

 

azok elsorvasztása helyett.

 

Így ez a pogány ünnep a keresztény mindenszentek ünnepe lett (omnium sanctorum).

 

 

 III. Gergely pápa a VIII. században a korábban május 13-án ünnepelt Szűz Mária és a mártírok

(dedicatio Sanctae Mariae ad Martyres)

emléknapját november 1-jére helyezte át.

 

A hagyomány szerint VI. León bizánci császár terjesztette ki az ünnep hatályát a vértanúkról -mártírokról minden szentre,

 

miután templomot emeltetett szent életű felesége emlékére.

 

Mivel azt nem engedték, hogy a templomot a császárnénak szenteljék, León úgy döntött, hogy a mindenszenteknek dedikálják.

 

/A Mindenszentek nem tévesztendő össze  a halottak napjával! nálunk.../

 

Mindenszentek ünnepe angolul: All Hallows Day. Előestéjét nevezték el Halloween-nek,

 

mely az angol All  Hallow Even kifejezés rövidítése.

 

XIV.században  a Katolikus  Egyház  november 2-át a halottak napjává tette.

 

Szent Odiló clunyi bencés apát 

 

 kezdeményezte, hogy Mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik,

 

emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is,

 

akik üdvösséget még  nem nyerték el, azaz "tisztítótűzben" lévő hívekért.

 

 

 Az ünnepet azért látták szükségesnek, mert a katolikusok szerint, a lelkek a kisebb bűnökért

 

csak a purgatóriumba kerülnek, ahol bűnhődnek, és az üdvözülésüket meggyorsítja,

 

ha értük imádkoznak és könyörögnek.

 

Írországban ez az éjszaka -október 31.-a ’’Mindenszentek éjszakája’’, azaz az ’’All Hallow’s’’ nevet kapta.

 

November első felvirradó napja pedig a ’’Szentek napja’’ volt, azaz a ’’All Saint’s Day’’.

 

Később ez a kettő szinte  teljesen összemosódott.

XVIII. században a mindenszentek és halottak napja az angol nyelvterületen nyomtatásban

 

már csak Halloween-ként  jelenik meg!!!

 

 

XIX.században az angol és ír kivándorlók magukkal viszik a Halloween szokásaikat

 

(ünnepüket) mely keveredik a német

 

nyelvterületről és Afrikából érkező népek hasonló szokásaival.

 

XX. századra Halloween az Egyesült államok legnagyobb ünnepévé nőtte ki magát.

 

XXI. századra a Halloween több milliárdos üzletággá fejlődött..

 

 

 

 

 

Összegezve pár gondolat:

 

"USA Today újságnak nyilatkozta az egyik amerikai hivatásos boszorkány:

 

"Keresztényekben nem is tudatosul, hogy a mi ünnepünket ülik meg meg velünk együtt."

 

Halloween  (Mindenszentek és a  halottak napja) pogány eredetű ünnep,

 

mely az ősök, és a szellemek  imádatában  gyökerezik.

 

 

Mifelénk az a szokás, gondolom egész Európában is, hogy a lakosság a Mindszent Előestéjét tekinti halottak napjának,

 

azaz október 31-t és nem november 02-t. "

 

 

.

.

.

A protestánsok régebben nem gyújtottak gyertyát, csak a reformáció emléknapján, október 31-én mentek ki a temetőbe...Míg a

 

Mindenszentek ünnepe a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a reformátusoknál nem egyházi ünnep sem a halottak 

 

napja, sem a mindenszentek, mert helytelennek ítélik a katolikus halotti kultuszt, és a katolikus szenteket sem ismerik el.

 

A reformátusok csak szokásjog alapján, a templomon kívül emlékeznek meg az elhunytakról.

 

 A halottak napját az anglikán egyházban nem tartják meg./az egyházban/

 

A keleti egyházban a 380-as kezdettől megemlékeztek az összes vértanura, különböző dátumokon.

 

A keleti katolikus egyházakban: Szíriában május 13-án, Antiochiában a pünkösdöt követő első vasárnapon,

 

az örmény egyházban a Szent Kereszt felmagasztalását követő tizedik vasárnap utáni szombaton, a koptoknál pedig október 23-án.

 

Az ortodox kereszténységben a régi hagyományt követve a szentekre megemlékező mindenszentek vasárnapja pünkösdöt követő első

 

vasárnap.

 

Az október végi, november eleji ünnepek aztán a világ számos részén találkoztak újabb és újabb pogány 

 

szertartásokkal, éppen ezért a Halottak napja nagyon másképp néz ki a Fülöp-szigeteken,

 

Belgiumban és Mexikóban.

 

Van ahol ezeken a napokon egyesek csendben elmélkednek, van, aki csontvázzal táncol, míg mások

 

kiköltöznek a rokonok sírjához vacsorázni.

 

 

 

.

.

.