MEGÉRTÉS

2013.08.06 10:35

Bolygónkon sok millió ember, egész kultúrák és társadalmak létének kizárólagos indítéka és értelme a gyűlölet.

Társadalmuk egésze a bosszúra, az áldozat és a tettes kettősségére épül.

A világ teljes térségei szentelik magukat a gyűlölet kifejezésének, amit a régmúlt eseményeinek felemlegetésével újra és újra megalapozottnak látnak.

A társadalom nem szenved hiányt a gyűlölet igazolásában. Mindig idézhetjük a rég halott ősök szavait, hogy jogosnak állítsuk be az ősi ellenségeik iránti gyűlöletet.

A spirituális munkában a megértés önmagában is előidézheti a változást.

Egyfajta katalizátorként működik, és újszerű látásmódra nyitja a szemünket.

Ezáltal fejlődünk, és előrelépünk a spiritualitás útján.

További szellemi fejlődésünk közben , ELHAGYJUK A RÉGI GONDOLKODÁS ÉS ÖSSZEFÜGGÉS

SZEMLÉLETÉT amit az új felfedezések öröme kísér.

Már nem gerjesztenek haragra az élet képtelenségei, hanem csak nevetünk rajtuk, ami fölött a világ nagy része siránkozik és amit érzelgős színjátékként nagyra tart, az most mulatságosnak tűnik.

A szellemi tanításokat el kell fogadnunk, hogy magunkba építhessük.

. Az ellenállást az ego fejti ki, mert benne nincs alázat, és büszkesége miatt rossz néven veszi, ha nincs „igaza”.

Érdemes inkább felismernünk, hogy nem a helytelen nézeteinket adjuk fel, hanem jobbakat teszünk magunkévá.

Értelmünk felfogja, hogy a béke jobb a háborúnál, a szeretet pedig a gyűlöletnél, de az ego lázadozhat, ha le kell mondania kedvenc gyűlöletéről és jogosnak ítélt sértődöttségéről.

Vajon a spirituális elkötelezettség azt jelenti, hogy le kell mondanunk a világról?

Természetesen nem. Csupán annyi szükséges, hogy új összefüggésbe helyezzük az evilági életet, átszervezzük, és más képet alkossunk róla.

Nem arról van szó, hogy a világ kelepce volna, de kötődésünk hozzá és vele kapcsolatos észleleteink megzavarnak az Igazság keresésében.

Némely csábításnak engedve csupán az időnket pocsékoljuk, míg mások veszélyes csapdát rejtenek, amelyek rémisztő következményei a mélybe rántják az óvatlanokat.

Ugyanakkor néha csak az eltévelyedés gyötrelmei vezetnek el odáig, hogy valaki a mélypontra érve lezárja addigi életét, és elfogadja a kedvezőbb választási lehetőségeket.

Ezért soha nem állíthatjuk, hogy bárki is rossz úton jár, mert akármilyen kínokat él is át, talán éppen azok vezetnek végső megszabadulásához.

A Korlátlan Jelenlét mozdulatlanságában az elme hallgat, mintha nem volna mit mondani – minden tökéletesen és pontosan magától értetődő.

E felismeréssel meghaladjuk a lét és nem-lét végső kettősségét, mert csakis a létezés lehetséges.

Az Igazság ellentéte nem létezik, mert a Valóság kizárja a valótlanságot.

Ebben a felismerésben lakozik Isten békessége.

A spirituális munkát nem az értelem végzi (amely segítségével doktori címet szerezhetünk összehasonlító vallástörténetből vagy teológiából).

Az igazi metafizika olyan elvonatkoztatás, amely abban segít, hogy megfogalmazva és szavakba öntve elmondhassuk, ami szavakkal valójában kifejezhetetlen.

Nem a szavakat kell felismernünk.

A megismert igazságokat kell átültetnünk mindennapi életünk gyakorlatába, mert azok csak így érvényesülnek, és meghaladják a szóbeli kifejezést.

Ha ezt megtettük, megváltozunk. Az információnak annyi a szerepe, hogy megismerkedünk vele, magunkba fogadjuk, majd megértéssé érleljük.

D. R. Hawkins

—————

Vissza