MAGYAROKNAK-MAGOKNAK

2015.08.22 20:11
Hol is kezdjem? 
 
Hogy érthető legyen...
 
(ha nincs ennyi időd, ne olvasd)
 
 A valódi őshazából a szélrózsa különböző irányaiba kirajzott a magyar nép. 
A messze került magyar néprészek, amennyiben ma már nem magyarok, az „elveszett magyar törzsek” csoportját alkotják, amelyek kultúrhivatásukat új helyükön betöltve, beolvadtak a környező népekbe, avagy velük keveredve új népeket, új nemzeteket hívtak életre...
A régi kelet kultúrnyelve magyar volt és ezt a nyelvet ott a köznép, az állami és egyházi szervek a Krisztus előtti évezredekben rendszeresen használták, beszélték és írták.
 
Ebben az őshazában a magyar népek államalkotói minőségben, uralkodó jellegben szerepeltek és ők alkották meg csodálatos géniuszukkal az emberiség első magas kultúráját....
 
...A turáni népfaj úgy keletkezett, hogy Kr.e. több mint 10.000 esztendővel, amikor az addig vízzel borított Turáni Alföld száradni kezdett, a víztől elhagyott területekre népek vándoroltak be és ezekből egy új népfaj állott elő, a turáni.
Firduzi perzsa költő szerint a turániaknak az Isten után a hold és a kos volt vallásos tiszteletüknek a tárgya és eme két égi jelenségről a Kos és Holdvilág birodalmának, magukat pedig Kosiaknak nevezték el {azonos a Kusi vagy Kossák elnevezéssel}. 
 
A kosi birodalom, mintegy 7 ezer esztendeig állt fenn ezen a területen, amikor Kr.e. 728-722 között IV. Salmanassar assyr király megtámadta és legyőzte az Árpádiakat {Kir.II. 18-34.}, mire a Kosiak visszahúzódtak az Ararát mögé...
Az Assyrok által megtizedelt és az említett népek elszakadásával még tovább gyengült kosiak ettől fogva nem tényezők a történelemben. 
Seleucos, Nagy Sándor egyik alvezére, nagy birodalmat alapít Elő-Ázsiában. E küzdelemben a kosiak ismét alul maradtak és ennek következtében a harmadik században végleg elhagyták Elő-Ázsiát és a Kaukázuson túlra költöztek, ahol néhány száz év múlva mint magyarok jelentek meg...
De érthetővé teszi a kosiak menekülését ismert természetük is, mely szerint történetük folyamán sohasem ragaszkodtak úgy a földhöz, mint a szabadsághoz.
 
A kosiak, előzőleg kiegészülvén a Becse-i (Beth-Seán korábban általuk elfoglalt helység neve után) magyarokkal, nem vándoroltak ötletszerűen a Sármát síkságon és nem vándorlásuk közben keresték az alkalmas helyet a letelepülésre, hanem azt már az előző hazában kijelölték és a megszállás minden részletét előre megállapították.
 
Ez a hely egy 80 ezer négyzetkilométerű háromszög, melyet két oldalról egy-egy folyó, a harmadikról pedig egy magas hegység határol. A nagyobbik folyót a táltosok, főistenükről Kámának, a kisebbiket rangban második istenükről Bélről Bélának, a hegységet pedig Uralnak nevezték el, mivel hogy ez mint uralkodó magaslat emelkedik ki a síkság közepéből....A magyarok uráli hazájukat Ung-nak, vagy Ungorországnak, ottani fővárosukat pedig Ungvárnak nevezték. 
 
A terület Magna Hungária néven  ismert.
 
A magyar elnevezés (Mózes I. Sodoma és Gomora városokról szóló elbeszélésére hivatkozva) a Gomora szóból ered, ahol a becseiek előzőleg a Kanaániták elnevezése alatt laktak, de a várost az ismert bibliai okok miatt elhagyták és Beth-Seánba költöztek.
Sodoma elnevezése: „sütő”, Gomoráé pedig: „gyönyörű”.
A magyarok mintegy 1000 évig éltek az uráli hazában. A megváltozott körülmények miatt eredeti létszámuk megháromszorozódott. 
 
Ezért hát elindultak...

...az ungurok (magyarok) minden áron Szíriába akartak visszamenni, de előbb az arabok, majd a törökök hadiszervezete reménytelenné tett minden kísérletet. Azért utoljára olyan földet kerestek, ahol Szíriához hasonlóan hosszú a nyár, derült az ég és búzát, füvet, szőlőt terem a talaj. Ezt a földet  meg is találták a Kárpátok medencéjében.

Szabad átvonulásról azonban szó sem lehetett, mert tekintélyes katonai szervezettel bíró államok (kazárok, szlávok, bolgárok, besenyők és kunok) működtek a kiindulási pont és a cél között. A felsoroltak között a legnagyobb és leghatalmasabb a Kazár Birodalom volt, amely állam azonban a 8-ik században hanyatlásnak indult és ez lehetővé tette a Kárpát medencébe való bevonulást.

 

Árpád {840-907} Álmos fia, az európai történet egyik legnagyobb szabású és legidőtállóbb alkotását hozta létre: Magyarország megalapítását. Árpád Kievben született, ahol egy évtizedet töltött. Árpád gyermekeinek zöme a hatvanas években született. Név szerint ismert fiai: Levente, Tarhos, Üllő, Jutás és Solt.

Árpád 890-ben veszi át apja után a család ősi törzsének, a Megyer törzsnek a vezetését, a Nyék törzs vezetése egyenes ágon megy Árpádtól Koppányig, a „somogyi vajdáig”, aki egyben Istvánnak a nagybátyja.

A megváltozott hatalmi viszonyok miatt a kristályosodás a Megyer törzs körül indul meg és végül egy vérszerződéssel megpecsételt törzsszövetségben csúcsosodik ki, mely cselekmény egyben a legelső magyar alkotmány és a magyar nemzet születésének napja is. A szövetségbe tömörült törzsek voltak: Megyer, Tarján, Jenő, Kér, Keszi, Nyék és Kürtgyarmat.

A megalakult törzsszövetség igen komoly erő volt, amellyel a kor két európai „nagyhatalma”, a két császárság feje. Bölcs Leó és Arnulf egyaránt számolt...

 

Árpád első külpolitikai ténykedése az, hogy felveti Bizáncban egy, a bolgárok elleni szövetség eszméjét. Ugyanakkor Arnulf, frank-római császár követe egy Szvatopluk közös megrendszabályozására vonatkozó ajánlattal jelentkezik, amit Árpád azonnal el is fogad és amelyik egy 892-ben végrehajtott kárpát-medencei hadjáratot eredményez. A hadjárat befejezésekor megérkezik Bölcs Leó szövetségi ajánlata a bolgárok ellen. Árpád ezt az ajánlatot is elfogadja és ezzel a Kárpát-medencei bevonulásra az évek óta várt időpont elérkezett.

Árpád a szövetségi ajánlat után összehívja a törzsek vezéreit és bejelenti a háborút. Megszállja a kárpáti bolgár területeket, a Duna-Tisza között elszórt avar telepeket és a balkáni területeken is megindulnak a hadműveletek. Ezek a csapatok a hadműveletek befejezése után a Kárpát-medencébe áttelepült törzseikhez térnek már vissza.

 

    A nagyszabású művelet végrehajtásában különösen a helyben lakó avarok és székelyek jelentettek nagy segítséget, akikkel az        érintkezést     Árpád állandóan fenntartotta.
  ...Az "új hazában" Árpád - sajnos - kevés ideig uralkodott, a bánhidai csatában elvesztette három hős és hozzá hasonló fiát, sőt maga is    halálosan megsebesült. Utolsó, akkor még kiskorú fia, Solt már nem ismerte e küzdelmet és szenvedést. Ő a hatalom és dicsőség  fényében fejlődött férfivá, azért nem fejezte be azt a gigászi művet, melyet apja már majdnem készen kezébe adott.
 

 Ugyanezt mondhatjuk Taksonyról és Gézáról is.

A "honfoglalás" céljából a nemzet minden épkézláb fia fel lévén fegyverezve, Árpád után nem született olyan kemény egyéniség, aki ezt a szörnyű erőt korlátok közé szorítani és az építőmunka mezejére visszavezetni tudta volna. Megelőző katonai műveletbe kezdett sok vezető ember, és ez - tévesen - mint zsákmányszerző hadművelet került bele a magyar történelembe. Ez bizonyos fokig magával hozta az általános eldurvulást és az erkölcsök romlását.

Az államvezetés gyengeségének jelentkezett egy nagyon veszélyes következménye: a táltosok teljesen elvesztették a nép felett eddig bírt hatalmukat és tekintélyüket.

Tudjuk, hogy a magyar nép és a táltos kaszt között a szíriai vallás felvétele !!! után a lelki összhang örökre megszűnt.

De amíg a vezér függőségben tartotta a táltosokat, addig az utóbbiak teljesítették kötelességüket, a nép pedig engedelmeskedett nekik: így az államrend biztosítva volt.

 

A táltosok töltvén be az összes tisztségeket, természetes, hogy községek alapításánál és földosztásnál elsősorban önmagukról gondoskodtak, és így a föld legnagyobbrészt a táltosoké lett. (Így alakultak ki a nagy papi birtokok, amelyek a táltosok kiirtásakor természetszerűleg szálltak a keresztény papokra.)

     A "honfoglalás" után azonban, mint a helynevekből következtetni lehet, ..... Ra isten tiszteletét bizonyítják a következő községek: Rad,    Rád, Rada, Rados, Radonovác, Radince, Radna, Ráth és Rátót.

A holdisten emlékét hirdetik: Holdvilág, Hódas, Hódosfalva és Hódász.

Keddnek szentelt helynevek voltak: Tardoskedd, Göd és Gyüd.

A bálimádás túlnyomóságát egész sereg falu neve mutatja: Bálványos, Bél, Bélád, Magyarbél, Bélvata, Bélapátfalva, Bakonybél, Ipolybél, Pélmonostor és Felsőpél.

Adón isten nevét viseli: Dunaadony, Tiszaadony, Éradony, Nyíradony.

Őstőr vagy Istár istennőnek volt szánva: Alistál, Fölistál, Assztonyfa, Asszonyfalva, Asszonynép, Eszterháza, Esztergom, Eszteregnye.

Kámán emlékét őrzi: Kámon, Kám, Kálmáncsa.

....a táltosok túl sok birtokot foglaltak le maguknak és minden idejüket birtokaik kezelésének szentelték: ugyanakkor a túl nagy jólét élvezetében a nép szervezését, tanítását és fegyelmezését elhanyagolták, holott arra éppen most a legnagyobb szükség lett volna. 

A magyar nép addig  csak "nem szerette" (az előzőek miatt), most meg már irigyelni és gyűlölni kezdte a vezető osztályt. 

A táltosok gyalázásának emléke ma már félreértett mondás: kása nem étel, taut (tót, azaz pap), nem ember. ( Rátót jelenti Ra isten papját. A tót szó u.i. nem más, mint a tauta, vagy tautó, a mai tudós szó összevont alakja, melyet a kosi nép már Kr.e. 5 ezer évvel is így rövidítve használt, amit az egyiptomi Tóth (Thoth) isten neve bizonyít. De e szót a Debrecen vidéki nyelvjárás ma is tautnak mondja. A tót szóból lett a táltos)
A táltosok vallása ellen kitört ingerültség terméke pedig a hét isten káromlása,
 amely szokás ma is él a nép száján csorbítatlan mértékben. 
 

No, kérem, innen kezdődik a magyarok "mélyrepülése", amikor a papi, azaz a tudó táltosok a maguk földi javait fontosabbnak tartották, mint a nép jólétét, tanítását. 

 

A "honfoglalás" céljából a nemzet minden épkézláb fia fel lévén fegyverezve, Árpád után nem született olyan kemény egyéniség, aki ezt a szörnyű erőt korlátok közé szorítani és az építőmunka mezejére visszavezetni tudta volna.

 Ez aztán  bizonyos fokig magával hozta az általános eldurvulást és az erkölcsök romlását.

      A táltosok, a tanítók pedig nem ezzel törüdtek, pedig bizony az ő feladatuk lett volna. 
 

A nagy jólét következtében most ismét megjelent a szörnyű veszély a nemzet felett, amely Szíriában {Syriában} egyszer már [a kusi birodalom bukásáról van szó] a sír széléig vitte; de a táltosok most sem vigyáztak jobban, mint akkor,

 könnyelműségükkel előidézték a nagy katasztrófát, amely először is őket követelte áldozatul.

      A rend felborulásának fő okát, mint mindig, azelőtt és azóta is, az uralkodók gyengeségében kell keresnünk: de amikor Géza trónra      lépett,   minden felelősséget a táltosokra hárított és

ahelyett, hogy ezeket kényszerítette volna a hivatásukhoz való visszatérésre és    kötelességeik teljesítésére, 

egy másik vallásban és  idegen nemzetiségű papokban vélte az államrend támogatását megtalálni.

 
Amikor a magyarok ide,  az ősi hazába visszatértek, itt kevés számú germán és szláv lakosságot találtak, amely már keresztény volt és nagy többségében a keleti egyház szervezetéhez tartozott. 
Mihelyt a magyar nép ezzel a vallással közelebbről megismerkedett, azonnal az ő régi zend vallását vélte benne viszontlátni és azért azt eleinte nem is keresztény, hanem zend vallásnak, templomát pedig zend-eg-háznak (szentegyháznak) nevezte.
A zend szó azután a magyar nyelvben értelemváltozást szenvedett, amennyiben hosszú időn át a régi okmányokban zent, újabban szent alakban átvette az eg szó jelentését, mialatt az utóbbi elavult és többé nem használtatott. 
 
A táltosok elvesztvén a nép felett bírt hatalmukat, a nép, ahol alkalom kínálkozott, belépett a keresztény egyházba, vagy legalább is érdeklődött iránta és eljárt szertartásaira, amelyek inkább hatottak lelkére, mint a föníciai {syriai} vallás mészárszékre és kocsmára emlékeztető áldozásai.   Ez az állapot zavartalanul fennállt Géza uralkodásának kezdetéig, német császárhoz küldött követségére - a császár követei, köztük Pilgrim passaui püspök, jelentek meg a fejedelmi udvarban és egyrészről a nyugati kereszténység terjesztésére kértek engedélyt, másrészről Gézát és főembereit ennek az egyháznak igyekeztek megnyerni.  Nagy és mélyre ható okai voltak magyar nép főembereinek, és a magyar nemzet egészének ,a nyugati kereszténységgel szemben való idegenkédését tekintve.
Mégpedig:
 

1.) A keleti egyház sokat foglalkozott akkor is az ördögökkel, angyalokkal és védő szentekkel, amely fogalmak az eleve elrendelés, tisztítótűz, testi feltámadás, és a megváltó tanával együtt a zend vallásból vétettek át a kereszténységbe, és mint ilyenek a magyar nép előtt már évezredek óta ismertek voltak: ellenben a nyugati egyházban teljesen a szűz istenanya mystériuma helyeztetett előtérbe és erről a magyar nép előzőleg keveset hallott.

2.) Mivelhogy a keleti egyház alárendelt viszonyban volt a görög császársággal, papjai szerényebben léptek fel a hívekkel és a világi hatóságokkal szemben, mint a nyugatiéi, akik minden téren az egyház és a papi rend elsőségének igyekeztek érvényt szerezni,

azért a magyar nép csak a táltosokat látta bennük német kiadásban.

 

3.) A keleti liturgia teret engedett a nemzeti nyelvnek és a papság a görög misétől eltekintve tiszta nemzeti alapon állt: ellenben a nyugati egyház iskolába, törvényhozásba, törvénykezésbe és a közigazgatásba is belevitte a latin nyelvet, a nemzeti nyelvet tehát minden térről leszorítani igyekezett.

4.) A keleti papok nem rendelkeztek olyan nagy vagyonnal, mint a nyugatiak..

5.) A keleti egyházban volt még sok a görög műveltségből ,és ezen át a nagykultúrájú magyarságnak még lehetett volna tanulni Bizánctól: ellenben ugyanakkor Nyugat a legsűrűbb sötétség korszakát élte, és csak a keresztes háborúk folyamán Bizáncban nyert erőt az újjászületéshez.

6.) A keleti egyházzal együtt járt bizonyos athéni demokrácia, amely Európában akkor leginkább megközelítette az eszményi magasságban álló magyar népi egyöntetűséget és szabadságot: ellenben a nyugati egyház ebben a korban már fő terjesztője és melegágya volt a hűbériségnek és jobbágyságnak, azaz a nemzet és társadalom kasztokra való osztásának.

Mindezt látta és tudta a királyi család, tudták a főemberek, tudta a nép, sőt tisztán állt a helyzet a táltosok előtt is: azért nyugodt megfontolás közben, önzetlenség és fajszeretet érzetében bizonyára találtak volna olyan megoldást, amely mellett 

a vallásváltoztatással nem kellet volna elveszni a nemzet szabadságának, nyelvének, vagyonának és 10.000 esztendős kultúrájának!!!

 

A kifejlés a maga természetes útján haladt előre, amikor az a bizonyos, évezredek óta ismert királyleány megjelent a színtéren, egy mosolyával megállította az ár folyását, és olyan mederbe terelte a magyar nemzet történetét,

ahol ez a nemzet a cím- és rangkórság, a nagybirtok, a vagyoni, nemzetiségi és felekezeti tagozódás millió hínárja között vergődik, szenved, nyomorog ,és ezek miatt igazi erejét, tehetségét és erényeit érvényesíteni nem tudja.  A nemzeti érdek azt követelte, hogy a keresztény vallás felvétele erőszak nélkül, a nép vágya és ízlése szerint és mindenekfelett a táltosok bevonásával menjen végbe.

Géza maga, mint a források bizonyítják, nem sokat törődött sem a pogánysággal, sem a keleti, sem a nyugati kereszténységgel: de az utóbbi mellett döntött, mert tudta és látta, hogy az általa tervezett alkotmányváltoztatást csak ennek az egyháznak a segítségével lesz képes végrehajtani.  igazi erejét, tehetségét és erényeit érvényesíteni nem tudja.   A magyar alkotmánynak, mint tudjuk, eddig alappillére volt az uralkodócsalád tagjaira korlátozott szabad királyválasztás joga

Géza azonban fiát, Vajkot akarván utódául megválasztani, mivel erre az akkori körülmények között kilátása nem volt, elhatározta, hogy az alkotmányt megváltoztatja, azaz önmagára ruházza az utód kinevezésének jogát.  

 Az uralkodóház tagjai közül csupán Vazul támogatta Vajkot, azért Géza elhagyta Székesfehérvárt, a magyar törzs fővárosát és székhelyét áthelyezte Esztergomba, hogy közelebb legyen Vazulhoz.... udvarából eltávolított minden magyar testőrt és főembert, akinek helyét német és olasz lovagokkal töltötte be. ....leányai közül egyiket férjhez adta a velencei doge, másikat pedig a lengyel király fiához, míg saját fia, Vajk számára Henrik bajor herceg apácának nevelt leányának, Gizellának a kezét kérette meg.  

 Géza második feleségéről, Adelheidről, Bruno von Querfurt azt írja, hogy az egész államhatalmat kezében tartotta. Ez az Adelheid anyai ágon német származású volt ,s a varsói királyi udvarban teljesen német légkörben nevelkedett. Magyarországra jőve mindent megtett a királyi udvar elnémetesítésére, és a nyugati kereszténység terjesztésére.

 Fiának, Vajknak nevelését is egy német papra {Astrik} bízta, akit azután Szt. István még megkoronázása előtt esztergomi érsekké nevezett ki. 

Gézának a német császárral, a bajor herceggel és Pilgrim püspökkel folytatott tárgyalásai is sok német papot és lovagot vonzottak a királyi udvarba, úgyhogy az már  a bajor zsoldos sereg odaérkezése előtt teljesen elnémetesedett. Ez a helyzet a német kultúra előnyére csak tovább fejlődött, mikor Gizella a német sereggel együtt Magyarországra érkezett és Szt. István az ország kormányzását, valamint pénzügyeinek intézését Günter, thüringiai grófra bízta.

 

Tehát:  Géza - mint már említettük - arra az elhatározásra jutott, hogy a királyi széken utódjává akarja tenni fiát, és egyúttal fia számára feleségül kéri a bajor herceg leányát, amely uralkodót ily módon belevon családi érdekkörébe és mintegy kényszerít fia támogatására. A bajor herceg belement az alkuba, de kikötötte, hogy leendő veje keresztelkedjék meg, koronáztassa meg magát és kényszerítse népét a nyugati kereszténység, valamint a német állam- és társadalmi rend átvételére. Géza elfogadta a feltételeket. Vajk megkeresztelkedett, elment Bajorországba, megesküdött Gizellával, azután útra kelt hazafelé. Mindez még Géza életében történt.

A bajor herceg azonban nem eresztette el leányát üres kézzel, hanem 1000  nemest és 9000 harcost, összesen 10.000  főnyi kíséretet adott melléje... azzal a rendeltetéssel, hogy ez a sereg, ha a szükség kívánja, Szt. István trónöröklését biztosítsa, de egyúttal a feltételek végrehajtását is ellenőrizze.

Útközben a német sereg a pogány táltosokra már vadászatot rendezett ,és akiket megfoghatott, azokat az ő akkori hivatalos kínzó módszerei szerint kivégzett. A táltosok a német sereg elől rémülten menekültek Veszprém felé, és mindenütt fegyverre szólították a lakosságot. 

A magyar nép azonban nem mozdult a táltosok jajkiáltására.

Míg a német sereg Esztergomban az út fáradalmait pihente, azalatt a táltosok a Dunántúl minden vidékéről Veszprém alá sereglettek, hogy az ellenállást megszervezzék ,és a közben elhalt Géza helyére az Árpád-ház legméltóbbnak tartott tagját, Kopát {Koppányt} ültessék.  

... a németek jövetelének és öldöklésének hírére a magyar Jeruzsálem (Veszprém) jajdult fel legjobban , és itt kezdődött az ellenállás szervezése: de éppoly természetes az is, hogy a németek is ezen a helyen igyekeztek a magyar pogányságra és az ősi alkotmányra a halálos csapást mérni.

Mire a német sereg előtt a város halmai és épületei feltűntek, akkora már odaérkezett harcosaival Kopa vezér is és ott egyesült a táltosok fegyverforgató férfijaiból alakult sereggel, hogy a város említett kincseit a németek pusztítása elől megmentse.  A hadiszerencsét... a szomszéd falvaknak az utolsó órában a németekhez történt csatlakozása döntötte el, amelyeknek 

lakói a táltosok főfészkének közelsége folytán leginkább érezték azok tehetetlenségének súlyát, és legközelebbről szemlélték dőzsöléseiket, kicsapongásaikat.  

Mihelyt a Jeruzsálemben maradt nép a vereségről értesült, azonnal menekült ki merre látott. A sióhegyiek elszaladtak a Balaton nádasai közé, a mórhegyiek pedig a rátoti erdőbe húzódtak, míg a mai Mór község helyére nem érkeztek, ahol megtelepedtek. Kopa vezér népének nagy része pedig a Balkánra menekült, innen Boszniában a sok magyar nyelvű helység.

A németek a győzelem után a várost feldúlták, a kincseket elvitték, az oltárokat ledöntötték, a könyvtárt pedig elégették. Majd Kopa vezér holttestét felnégyelték és egy-egy darabját Jeruzsálem {a mai Veszprém}, Fehérvár {az erdélyi Gyulafehérvár értendő} Győr és Esztergom kapujára szegezték. Azután felkeresték az ország minden részében a még megmaradt táltosokat és azokat nagy részben megölték. Ha itt-ott néhányan el tudtak menekülni a németek elől, eltagadták korábbi mivoltukat és a nép közé vegyültek.

A város nevét a német papok nem érintették, de mihelyt ezeket szláv papok váltották fel, az utóbbiak azonnal eltörölték a Jeruzsálem nevet.  

Kopa seregének megsemmisülése után egy másik Árpád utód, Ajtony {azonos a föníciai Adoniah személynévvel=adoni, isteni, szép} próbált ellenállást szervezni, de vállalkozása ugyanazon okból, mint Kopáé, kudarcot vallott. 

  Miután így Szt. István minden számottevő ellenfelének ereje megtörött és a táltosok is örökre elnémultak: a német papok hozzáfogtak a térítéshez. 

A közigazgatásban a kormány az ősvallás elvei szerint meghonosított hetes beosztást megszüntette, és a frank birodalmi szervezet mintájára az országot megyékre osztotta. Az ősi törvények hasonlóképp azonnal eltöröltettek és helyüket egy új törvénykönyv foglalta el, mely  szószerinti másolata az akkori bajor törvényeknek és a mainzi zsinat határozatainak.

A törvények azonban nem valósultak meg következetesen. ui. a törvényekkel a kötelességeket senki nem akarta vállalni, de a jogokat mindenki igyekezett kihasználni. A kötelezettségek alól természetesen az tudott kibújni, aki nagy erővel és hatalommal rendelkezett és mivel a nép ilyennel nem bírt, nyilvánvaló, hogy az egész rendszer terhét ő viselte és ő szenvedte.

A faj, nemzet és a nemzeti nyelv egyszerre háttérbe szorultak, fő tényező a föld lett, de ezzel az uralkodó ,mint legsajátabb tulajdonával ő rendelkezett. 

Kopa legyőzése után nemcsak az egyház, hanem Vencellin és társai is rögtön nagykiterjedésű földeket kaptak hűbérül, a rajtuk már megtelepedett - addig szabad - magyar falvak lakosságát pedig jobbágyul és szolgául. Természetes azonban, hogy az ország ilyen hűbéri felosztása nem Szt. István korában, hanem több évszázad alatt valósult meg teljesen, mert különben az egész nép egyszerre fellázadt volna.   A magyarországi új rend sikerének híre futótűzként terjedt el Németországban, és a szegény lovagok  csak úgy tódultak ebbe az eldorádóba.

 

A királyi hatalom biztosítása, a kereszténység terjesztése , és a hűbéri birtokrend bevezetése nagy kegyetlenségek között hajtatott végre, amelyek elrendelését az összes történetírók Szt. Istvánnak tulajdonítják. 

Ezzel ellentétben   István király, "nemes lelkű és igazságos ember volt: aki nagy fájdalmat érez a szerencsétlen áldozatok sorsán, de másrészről annyi szeretettel és gyöngédséggel viseltetik mindent intéző és mozgató felesége iránt, hogy képtelen őt a nagy buzgalomban és szenvedélyében fékezni." (Niebelungok Éneke )

Mert: 

  1.)  az előzmények, amelyekből kiviláglik, hogy az egész lavinát még Géza indította meg és mikor Szt. István trónra lépett, azt többé feltartoztatni nem lehetett,

2.) ugyanezt megerősíti Vaszari Kolos, egykori hercegprímás, a „Középkor története” c. tankönyvében, ahol a Szt. Istvánról szóló fejezetében azt állítja, hogy a király maga kérte Vazul fiait, meneküljenek külföldre,

3.) megerősíti Szt. László udvari történetírója, aki Vazul megvakítását Gizella és Péter művének tartja,

4.) megerősítik a Péter uralkodása alatt bekövetkezett események, amikor Gizella kénytelen volt Péter elől elmenekülni, mert az utóbbi nem tűrte, hogy az özvegy királyné az ő felségjogait csorbítsa. 

Imre halála is a németek számlájára írható,  mert a" felsőbb hatalmak szemében" egy kiválóbb halandó életbenléte nem kívánatos., mivel  Imre herceg, megkoronázása esetén, igényt tarthatott volna a német-római császári címre is.

Emögött a  Drang nach Osten” politikája rejtőzött, azaz a törekvés kelet felé.  

 A Szt. István ellen elkövetett merényletet  Péter  párthívei tervezték, mert vezérük már türelmetlenül várta a király halálát. 

 Szt. István trónra léptekor két német párt küzdött udvarában az elsőségért: a bajor és a birodalmi, vagy császári párt.  A papság pártállását nem befolyásolta az anyagi érdek, mert ő és vagyona minden adótól mentesítve volt.

 

Géza előtt, annak idején bizonyára elhallgatták a német tanácsosok azt az elvet, hogy a

koronázás és a „rex” {király} cím mialatt fiának korlátlan hatalmat ad alattvalói élete és vagyona felett, ugyanakkor őt a német császár és a pápa hűbéresévé teszi

Erre az elvre figyelmeztette Konrád császár Szt. Istvánt, mikor hűségeskü letételére felszólította és utána haddal megtámadta! 

Konrád hadüzenetével egyszerre feltárultak a király előtt a hűbéri rend összes veszedelmei, és - amennyiben még valamit tenni lehetett - ő mindent megtett elhárításukra.

 

A bajor párt nemeseinek bevonásával, a császár hadainak támadását visszaverte, és az ország függetlenségét biztosította.

A német papság hatalmának ellensúlyozására szakított a passaui püspökséggel és a prágai püspökségtől szláv papokat kért, amivel a német papságnak az országból való kiszorítását megkezdte.

Majd Vazul fiainak életét mentette meg, hogy halála után maradjanak törvényes örökösök és az ország az anarchia útján a német császár ölébe ne hulljon. 

Végül adományaival biztosította a keleti egyház fennmaradását, hogy utódai annak szervezetét kiépíthessék ,és a két egyház egyensúlyba hozatván, túl nagy hatalmával egyik se veszélyeztesse az állam békéjét és biztonságát.   

A császári pártnak ezért vált szükségessé Isrván "eltávolítása", de Péter a merényletbe nem egyezhetett addig bele, míg a bajor párt nemeseinek támogatását magának nem biztosította.

Péter utóbbi terve nem sikerült. A bajor párt Szt. István halála után sem csatlakozott Péterhez, hanem Gizellával együtt Aba Sámuelhez és később Endréhez. A német nemeseket életérdekük most már nem a német császársághoz, hanem a független magyar királysághoz kötötte, ahol óriási birtokaik és az összes főhivatalok élvezése mellett ,kötelezettségük a semmivel volt egyenlő.

Két merénylet terv volt: az egyik melyet  ő anyjával, továbbá a királynéval és néhány párthívével színpadiasan megrendezett, a célból, hogy a törvényes örökösöket, Vazult és fiait örökre eltüntethesse a süllyesztőben.

Tisztán látta ezt a játékot maga a király is, azért kegyelmezett meg a merénylő szerepét játszó embernek és azért tanácsolta a hercegeknek, hogy meneküljenek külföldre.

A másik a már fentebb említett császári és Péter ill embereinek terve.  Végül  pedig  Gizella királynét Péter vezére ölte meg. Nem ment sehova, és nem lett Passauban zárdafőnök sem. Nyughelye ismeretlen. 

Péter uralkodására ez volt jellmző később:

„Vendég telepesekkel árasztom el Magyarország földjét, és a magyarok szolgák lesznek saját hazájukban.”

 

A táltosok kiirtásával az elő-Ázsiából hozott magyar tudomány és műveltség gyökerei elvágattak, ennélfogva az egész ősmagyar kultúra hervadni és pusztulni kezdett. Tanító nem lévén, az ifjúság többé nem tanulhatta a magyar írást. Egyik, vagy másik családban az apa megtanította ugyan fiait a régi írásjelekre, de mivel az ősi könyvtár elpusztult és a nyilvános életben a régi írást használni nem lehetett, néhány évszázad alatt annak még emlékezete is megszűnt...

.... A magyar nemzet a "honfoglalás" előtt már több ezer évvel testben, vérmérsékletben, gondolkodásban és ízlésben teljesen egységessé fejlődött és alakult faj volt. Ezen az egységen semmit sem változtatott az, hogy itt e hazában némi idegen elemmel találkozott, mert az idegenek a határok peremeire húzódtak és a magyarokkal össze nem vegyültek. A hűbéri rend megszervezése után azonban megkezdődött az idegen népek bevándorlása, mégpedig nemcsak az ország széleire, hanem belsejébe is. 

A bevándorlás oka az volt, hogy a magyar ember sehogy sem akart a jobbágy sorsba beletörődni, és bár nyíltan nem tudott attól szabadulni, de passzív ellenállással és mindenféle furfanggal igyekezett helyzetén könnyíteni és a földesúr életét megkeseríteni. A földesurak megunták az állandó küzdelmet és szláv, német, meg balkáni jobbágyokat {vlach=oláh} csaltak  a szomszéd országokból birtokaikra.

 A magyarok ennek ellenére megőrizték fajiságukat, még akkor is, ha közvetlenül melléjük telepítették őket.

 Az kétségtelen, hogy a magyar falvak lakóinak összessége a mai napig megőrizte faji ősiségét és tisztaságát, ellenben Magyarország összes nemzetiségi falvaiban kialakult egy vegyes faj, amely már sem szlováknak, sem románnak, se germánnak nem mondható, mivel erős magyar elem van vérében és jellemében. 

Ez az új faj ez  idő szerint még nyugtalankodik, nem találja helyét és hol ide, hol oda tartozónak gondolja magát: de utoljára mégis csak a tízezer év óta kiforrott és teljesen államelméletre nevelődött magyar faj kebelén fog nyugalmat és egyensúlyt találni.

  A hűbériség a magyar kultúrával együtt tönkre tette a magyar honvédelmet is, és a pogányság felett aratott diadala után első feladatának tekintette, hogy a magyar népet, főképpen annak jobbágyságra kárhoztatott részét lefegyverezze.

Szt. István, majd később Nagy Lajos és Mátyás igyekeztek ugyan a hűbériséggel összeférő, új haderő szervezetet teremteni, de alkotásaik velük együtt a sírba szálltak, mert a táltosok után nem alakult ki, egy őket helyettesíteni képes tanítói osztály, mely a szervezést és kiképzést végezhette volna; továbbá mert a tudomány, ipar, utak, földmívelés és lótenyésztés elhanyagolása mellett tökéletes hadiszervezetet létrehozni nem is lehetett.  

Az a rengeteg megalázás és néppusztítás, amely a magyar nemzetet a tatár, török és német inváziók folyamán érte, mind a hűbériséggel járó „néphadsereg” hiányának következménye volt.  

A magyar „néphadsereg” 5000 esztendős története Géza vezér uralkodása kezdetén megszakadt, és ennek helyreállítása még várat magára.

A hűbéri rendszerrel együtt járó általános hanyatlás alól természetesen a földmívelés, állattenyésztés, sőt a közerkölcsiség sem lehetett kivétel.

 A magyar nemzet, amely Turántól Szírián, a Kaukázuson és az Urálon át a mai újbóli hazáig ért, sok küzdelem és viszontagságon ment keresztüla zend vallás és az ősi birtokrend mellett mindig jólétben és bőségben élt: csak itt a tejjel-mézzel folyó Kánaán földjén kellett neki nélkülöznie, sőt sokszor az éhhalállal küzdenie. 

 
 

...a magyar nemzet palesztinai különítményeinek egyik csoportja a szíriai pogányság átvételekor hű maradt a zend valláshoz és ezt mai hazájába is átmentette. A helynevek vizsgálata és összehasonlítása arra enged következtetni, hogy ez a csoport eredetileg a Karmel hegy aljában elterülő Akkói lapályon lakott, amelyen egy Belye nevű folyó fut keresztül.

E három helynév mindegyike a 

zend vallással áll összefüggésben, amelyek közül

Karmel jelenti az Élő kertjét,

Akkó-Ukkó manó városát,

Belye pedig azonos Beliállal, Arimán föníciai nevével.

A becseiek elvonulásakor ez a csoport is hozzájuk csatlakozott és ettől fogva mindvégig a magyar törzs kötelékében élt, de vele össze sohasem vegyült. Az uráli hazában nyilván a Béla folyó partján, Ufa {Ófa} város körül helyezkedett el, mert a fa végzetű helynevek ma is főként e csoport telephelyén találhatók. 

Ezt az akkói, vagy bélyei csoportot a nemzet egyeteme ormánságnak, helyesen arimánságnak (Ármányság)nevezte;

amely elnevezés arra mutat, hogy 

a hosszú évezredek folyamán a perzsa anyaegyháztól való földrajzi elszakadás 

- és TÁLTOSAINK HITSZEGÉSE KÖVETKEZTÉBEN  - 

a nép figyelme mindjobban a „gonosz” felé fordult és kultusza az Arimántól való félelemhez, és az annak kiengesztelésére irányuló törekvéshez alkalmazkodott.

 Az ormánság a mai hazában a Dráva folyó két partján telepedett el és akkori vezére minden valószínűség szerint Várasd volt. {Lásd a Várasd nevet Firduzi Sahnaméjában!} 

A táltosok a közigazgatás, bíráskodás és honvédelem révén reájuk is kiterjesztették hatalmukat, de vallásukat - bizonyára a becseiekkel még Szíriában kötött egyesség értelmében - nem érintették.  

 A kereszténységet terjesztő német főnemesek és szláv papok természetesen hatványozott buzgalommal láttak ennek a vallásához görcsösen ragaszkodó népcsoportnak a megtérítéséhez, amely buzgalom következtében az ormánság nagyobb része Szerbiába menekült, kisebb része azonban helyén maradt, nagy vonakodás után külsőleg felvette a kereszténységet, de hogy addig is, meg azután is mennyit szenvedett, azt mutatja ma is a baranyai birtokmegosztás és ennek a népnek a kimerültsége, minden áron öngyilkosságra való törekvése.  

Szerbiában minden más szláv néptől eltérően, nincs nagybirtok, nincs főúri osztály, a szerb nép nem vakhitű és a férfi jellemet, valamint a női erkölcsöt rendkívül becsüli és védi. Ezek az állapotok és tulajdonságok minden írott okmánynál meggyőzőbben bizonyítják a zend vallású magyarság hatását.

Ne fáradozzék tehát senki a honfoglalás kori pogányság visszaállításán. Ez a vallás 2000 éves kényszer alatt sem tudott a magyar nép lelkébe hatolni.

Ez a vallás csak a táltosok vallása volt ,és a táltosokkal együtt meghalt végérvényesen anélkül, hogy temetésén bárki egyetlen könnyet is ejtett volna.

 
    3000 ezer esztendő minden rábeszélésén, csábításán és üldözésén át a magyar nép lelkét még mindig a zend vallás uralja.
 

Mikor a magyar nép figyelme először a keleti kereszténység felé fordult, abban egy zend vallást remélt viszontlátni, ami azt jelenti,     hogy Jézus hamisítatlan tanítása a magyar nemzet negyedik és utolsó ősvallása

 

Azért ,ha mai táltosaink a magyar államot hatalmassá, a magyar népet és az egész emberiséget pedig boldoggá akarják varázsolni, akkor a zend vallás jézusi új formáját hozzák elő.   Munka, küzdelem, szenvedés, vér és halál a kulcsa annak a zárnak, amely mögött Zarathusztra és Jézus igazságai várják a feltámadást.

 
 

Ezek az igazságok és elvek azonban el vannak rejtve az emberiség előtt.

 
      A ma élő nemzedék arra van hivatva, hogy a magyar életbe új lelket vigyen!  
 
      Ebben a bomladozó világban az újabb magyar évezredek alapjait a lelkekben kell lerakni. Idegenből nem hozhatunk eszméket.

Ezért nekünk kell hatalmas tartalommal betölteni a magyar lelkeket. Ennek azonban a magyar múltból és a „Turáni gondolatból” kell fakadnia.

Mi a „Turáni gondolat”?

A Turáni gondolat, a turáni embernek a mai, új helyzethez szabott életformája, a szükségszerű magyar történelmi fejlődés lehetősége.

Ez a gondolat ma az egész világmindenség egyetlen ereje.

A létért való küzdelem során a fennmaradás szempontjából döntő fontosságú, hogy mit tud a nemzet saját magáról, és mit tudnak róla mások, akiknek esetleg a sors alakítására egy adott pillanatban hatalmuk van. 

A magyar népről hamis, koholt történelmet és kitalált fajelméleteket tanítanak.

Itt és most felfedjük az igazságot és kijelentjük, hogy a magyarság, amely a Kárpát-medencében él, nem idegen Európában. Mi sehonnan sem jöttünk, mert a magyar a Kárpát-medence őslakója. Árpád vezér 1100 évvel ezelőtt csak államot, Magyarországot, de nem a magyarságot alapította.

Az árják hazugságaival ellentétben a műveltséget és a nyelveket alapító ősnép: a magyar. A magyarság semmiféle turáninak nevezett rokonnépből nem származik, ellenben ő azok őseleme.

A magyar tehát „történelmi ősturáni faj”, egy különös összetételű, külön egyediségű és jellegű nemzettest, amit röviden úgy fejezhetünk ki:

 „Árpád vezér fejedelem népe 1100 évvel ezelőtt nem honfoglalt a Kárpát-medencében, hanem egyszerűen csak hazatért.” ... igazság és tény, hogy a magyarság az „ősturáni szittya-hun ősnép egyenes leszármazottja”, és jelenlegi hazájában, a Kárpát-medencében, annak kialakulási ideje óta él.   Azonban bármilyen álláspont igazolásáról van is szó, miden esetben megmásíthatatlan bizonyíték a települési adatok neveinek bizonysága. Az egész világ hemzseg a magyar nyelvű elnevezésektől.

A Káli Yuga {más néven a Sátán} korszakában, amely 6480 évvel ezelőtt kezdődött, a természeti erők hatását természetellenes erők bénították meg, amely különösen az utolsó évszázadokban erősödött fel. 

Leplezetlenül folyik az őslakó magyarság irtása, a lelkek megmételyezése, de a magyar mégsem omlik össze. A történelem azt igazolja, hogy ideig-óráig késleltethetik, kitéríthetik irányából a természeti erőket, de meg nem akadályozhatják azok érvényesülését.

A magyarság elvitathatatlan joga az elrabolt haza visszaszerzése.

Ez a célkitűzés kötelez minden magyart, függetlenül attól, hogy egyszer haza kíván térni, vagy sem.

Ha a Turáni eszme megdönti lelkünkben a hazug, a hamis és az elfogult tanítási tételeket, máris örök az élet bennünk.

Európa árja fajú népei regényes szemlélettel fényezik történelmi múltjukat, és szüntelenül bemocskolják a „Turáni népek” fénylő történelmét.  

A történelmi igazságok érvényesülése már megindult. A történelemben soha semmiről nem szabad azt mondani, hogy sohasem fogjuk azt megtudni. Mert az igazság soha nem vész el, csak lappang valahol. Ugyanis a történelemkutatás: adatgyűjtés.

Az igazság pedig csak várja a maga idejét, és ennek az időnek az órája a naprendszernek a világegyetemben való mozgásában van.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Turán az Irántól északra elterülő szteppe és sivatagos vidék neve, amely a nagy természeti tünemény {a legutóbbi jégkorszakról van szó}, alkalmával alakult ki a hajdan ott elterülő „Ázsiai Beltengerből”. A Turáni Alföld az Aral tó és a Káspi tenger között elterülő síkság, amely valamikor az Ázsiai Beltenger vize alatt feküdt, Kr.e. 2.400 és 2.200 évek között még termékeny és dús vidék volt, azután pedig kiszáradásnak indult.

Történelmi ősturán népek:

a Szumírok, az Etruszkok, a Pelazgok {Görögország őslakói}, az Ősegyiptomiak, vagy Mazzarok, a Hettiták, a Filiszteusok {Palesztinok}, a Szittyák {vagy Fehér Hunok}, Távolkeleti Hunok {vagy Shing-Nuk}, Palócok, Jászok és a mai Magyarok.

A mai Turáni népek alatt szorosabban a magyarsággal vérrokonságban álló egyes Ural-Altáji, Elő-, Közép-, Dél-, és Délkeletázsiai népeket értünk.

Turáni népek és államok: Kína, Japán, Pakisztán, Afganisztán, Irán, Sziám, Tibet, Nepál, Szíria, Irak, Libanon, Törökország, Baskíria stb...stb.

Európai turáni népek: a magyar nép, továbbá a magyarokkal rokon bolgárok, dalmátok, albánok, szlovénok, horvátok és a Dráva-Száva folyók közéről Észak-Magyarországba vándorolt tótok, akik magukat ma szlovákoknak nevezik.

Turáni vérségűek még az avar népcsoportokból kialakult, de később árja fajú népekkel keveredett  szudétanémetek,   bajorok,   osztrákok,   a   tiroliak  egy része, mindazok akik a dinári és az alpesi kerekfejű emberfajtához tartoznak.

 

Rokonaink száma az egész világon kb. 2.000 millió {2 milliárd}.

 

A Turáni mozgalom, a turáni népek, államok és területek kulturális, gazdasági és politikai együttműködésének és haladásának a megalapozása és fejlesztése.  

Ősrégi emberi szokás, ha érkezéskor az újonnan elfoglalt, vagy megszállt területen a földrajzi fogalmaknak még nincsenek nevei, a visszahagyott óhaza, folyó, hegy és helység neveire kereszteli azokat új hazájában is.

-„Alag, Arad, Árpád, Bács, Béga, Béla, Dér, Fót, Gömör, Kál, Kálnó, Kálmán. Kassa, Kerka, Kolozs, Kikínda, Kárpátok, Mór, Pakod, Rába, Tábor, Tas. Zala, Zilah stb...stb.”

Ezek a nevek és még ezekhez hasonló nevek százai találhatók a Tigris-, Euphrátesz folyók völgyeiben, a mai Palesztina, Szíria, Libanon és Törökország területein feltárt ősrégi leletek felirataiban.

A településtörténelem többszörösen felülvizsgált módszerei alapján azt a bizonyítékot kaptuk, hogy a Kárpát-medence kultur-őslakossága ugyanazt az ősnyelvet beszélte, mint Elő- és Kisázsia ősnépei.

Ezek után nézzük meg, hogy mi a faji rokonság és mi a faji azonosság?

 

A faji rokonság alapja a közös ősökből való leszármazás. Ebben a kérdésben azonban a helytelen embertani osztályozás és a tudatos történelem hamisítás sok zavart okoz.

 A történelemhamisítók azt terjesztik, hogy Európa őslakói az Árják.

 Ennek a megállapításnak azonban az embertani osztályozás teljesen ellentmond.

1.) Az ősturánok rövid-, kerekfejű, fehérbőrszínű emberek, „Európa valódi őslakói” voltak.

2.) Az árják hosszúfejű, fehér bőrszínű emberek, Európában való megjelenésük a történelmi {hisztorikus} időkben történt. Őshazájuk Észak-Oroszország és Északszibéria területén lehetett, mert a történelmi időkben a mai Oroszország területeiről árasztották el az ősturánokkal benépesített mérsékelt égövi területeket.

 

A történelemtudósok megállapítása szerint a Kr.e. évezredben, Ázsia északi vidékei felől, Közép-Oroszországon keresztül „hosszúfejű” nép tört be Európába.

 Ezt a népet a történelem „Achájok”-nak nevezi.

A második betörő hullámot a „Dórok képezték, akik átvonultak a Kárpát medencén, és pusztulást hoztak a Tisza völgyébe. Északról dél felé haladva hagyták el a Duna-Tisza közét, és a mai Görögország területére vándoroltak és ott letelepedtek.

 Ott azonban szembe találták magukat az „Ősi turáni” kultúrával, a Pelazg műveltséggel.

Az ősturáni mitológia és hagyományok szerint a Sárga tengertől az Atlanti óceánig a mérsékelt égövi területeken, valamint Burmától a Földközi tengerig az összes termékeny területeket és füves pusztákat az ősturán, szittya-hun népek népesítették be, akik ott birodalmakat is szerveztek.

Itt válik világossá tehát, az a korábbi megállapításunk, hogy Árpád vezér népe 1100 évvel ezelőtt csak hazatért, és ennek a hazatérésnek útja a hisztorikus korban , az írásbeliség korában, vagyis az utóbbi 12.000 évben csak egy igen kis szelete, időben is hihetetlenül rövid szakasza az egész Szittya-hun, vagyis turáni történelemnek, amely ősiségből a magyar nép is származik, mert:

1.) A turániak őstörténelme legalább 500.000 évre tehető.

2.) Az egész világ mérsékelt égövének lakói, beleértve az indiánokat is, ősturánok voltak.

3.) Az ősturánok Európából vándoroltak szét, a folyamatos túlszaporodás miatt, az egész világba, innen az egész világon található nagyszámú magyar nevű, vagy még inkább magyar nyelven értelmezhető, megérthető település elnevezés.

4.) Atlantiszt az ősturánok népesítették be.

 
 

A pusztulás és a katasztrófa után az Atlantisziak egy része a mai Marokkón keresztül, amely területet ők nevezték el először Mah-Greb-nak, a Nílus völgyébe vándoroltak és azután kezdődött meg Egyiptom fellendülése {piramis építés, vallási tanok újjászervezése, időszámítás kérdésének {naptár} megoldása, a magas matematika, a csillagászat, az államszervezés tanainak és újszerű módszereinek bevezetése stb.}

Erről, illetve ezekről a kérdésekről Platón görög filozófus részletes történelmi munkát írt.

Az Atlantisz-i kérdés azért érdekes a mi számunkra, mert ott is tulajdonképpen egy visszatéréssel állunk szemben, és egyiptomi működésük azért volt zökkenőmentes, mert a két népnek nemcsak a fajisága volt azonos, hanem a nyelve is.

Tehát itt leszögezhetjük azt az alapvető tényt is, hogy a szittya-hun turáni ős-nyelv, amelyből a magyar is származott, tulajdonképpen az egész világ ősnyelve is. 

 „Hogyha igaz, hogy az emberiség első ága a Turáni Atlantiszi volt, amely magába foglalja a kínait és a japánt is, akkor mi Atlantiszból kaptuk a műveltségre képes összes építő és fémfeldolgozó fajokat. Ezek után mi az embereket {emberiséget} két részre választhatjuk; azokra akik az Atlantiszból magukkal hozott műveltségre képesek voltak és azokra, akik lényegükben mindenkor barbárok maradtak, mert semmiféle vérségi kapcsolatuk az atlantiszi emberrel nem volt.” Ignatius Donnely történész: „Atlantis” - The Antediluvien world {Atlantisz - a Vízözönelőtti világ

 
 

Az atlantisziak voltak az első emberek, akik bolygónkon valódi civilizációt építettek ki (műszaki és spirituális értelemben egyaránt);

 

Birodalmuk fennállásának évezredei alatt a szigetlakók időről időre kirajzottak szülőföldjükről és szép sorban meghódították az amerikai, az afrikai, ázsiai és az európai kontinenseket,exportálva kultúrájuk, tudományos ismereteik és hitviláguk szinte valamennyi részletét.

 

Ezzel tulajdonképpen megfogalmazódott a világ népeinek igazi származás elmélete is, amely az Ótestamentumban felvázolt származáselméletnek teljességgel ellentmond.

Mi turániak természetesen az Ignatius Donnely által írt származás elméletet fogadjuk el igaznak.

Donnely az etruszkokat szintén a turánok közé sorolta és titokzatos embereknek tartotta, mert úgy mondta, hogy közvetlenül az atlantiszi népből származtak, mert bronzszerszámaik alakja és kidolgozása azt bizonyítja.

Tehát a magyar Európa egyik legmagasabb szellemű és tehetségű népe, turáni eredetű

 

Ezzel a nagy ívű igénnyel szemben viszont az a történelmi valóság, hogy az „ősi” árja kultúra és civilizáció soha nem volt, nem létezett, mert semmi nyomát eddig föl nem fedezték.

 

Bebizonyított történelmi tény, hogy az árják voltak azok, akik az ősi turáni népek kultúráját, ahol csak tudták letarolták, de idők folyamán a leigázott őslakóktól átvették azok műveltségét, amivel később, mint sajátjukkal léptek a történelem színpadára

Ez a nemzetközi erő mindent elkövet, hogy a magyar sorskérdés világviszonylatban el legyen szigetelve. Ez az alattomos hadjárat készteti a magyarságot arra, hogy az Eurázsiái földrészt benépesítő 2.000 milliónyi (2 milliárd!)Turáni népek rokonságára hivatkozva a magyar jövőt biztosíthassa.

Évtizedek óta minden gondolkodni tudó ember látja, hogy Ázsia népei gyorsuló ütemben történelmi felemelkedésben vannak, s a nagy nemzetközi vitákban egyre gyakrabban érvényesítik akaratukat. Márpedig az ázsiai népekből 2.000 millió a Turáni fogalomkörbe tartozik. Ilyen nagyszámú néptömegnek a barátságát mellőzni, nem bűn, hanem egyenesen őrültség. Annál is inkább, mert a magyarokat ez a hatalmas tömeg rokonának tartja és vele baráti együttműködésre kész.

Ennek folytán az igazi nagy és valóban jövőt formáló cél a Turáni gondolat, a magyarság turáni eredetének egyre mélyebb felderítése. Nem szabad lebecsülni ennek a törekvésnek a horderejét, mert a lét - nemlét kérdése forog kockán.

A magyarság a turáni gondolattal a létét fenyegető veszedelmet el fogja hárítani, a magyar jövőt, a magyar biztonságot meg fogja alapozni.

Ebből következik, hogy a magyarság sorsa és jövője nem Európában fog eldőlni. Egy újabb európai érdekű és szellemű együttműködés, újabb európai békerendezés nem szolgál magyar érdekeket, hanem csak a magyarság tönkretételét jelentheti.

A Sátán korszakában élünk. A nyugat egész európai történelmünk folyamán mindig tönkretette és kirabolta Magyarországot és ma is folytatja ellene az irtó hadjáratot, de az utolsó csata még hátra van. S majd meglátjuk, hogy az emberiségért folyó harcban ki fog győzni.

Ázsia turáni fajú népei részben már lerázták az idegen béklyókat. Újabb és újabb erőtömegek vannak már mozgásban. A turáni ember több ezer éves pihenés után a valamikor világot formáló kultúrán és civilizáción nyugvó erőforrásokat most alakítja át újból cselekvő erővé.

A magyarság szellemi küldetése, bekapcsolódni ebbe a most átalakuló cselekvő erőbe, kiépíteni ázsiai vértestvérei felé az összekötetést, hogy a magyar géniusz a turáni testvérek hatalmával az adott helyen, az adandó történelmi pillanatban biztosíthassa a jövőt.

 

A „történelemhamisítók” hazugságai szerint a magyarság teljesen rokontalan és idegen Európában. Mint már említettük, ezek a híresztelések koholmányok, hazugságok, történelmileg és embertanilag megalapozatlanok. A mai magyarság, mint ős-eredetű {autochton} európai nép rokonságban van Európa összes rövidfejű fehér emberével, mert azok is az ősszittya-hun népek nagy családjának leszármazottai.

Az árják eredetüket 20.000 évre szeretnék visszavezetni, és azt állítják, hogy ők a Cromagnon-i Nép leszármazottai. A szlávok örömmel csatlakoznak ehhez a koholt elmélethez, mert magukat árjáknak tartják.

Mi ezzel szemben a valóság?

A szlávok feltűnése Európában időben Atilla hun birodalmának kárpát-medencei megalakításával esik egybe.

Az árja népek európai betörése egy sötét korszakot indított el. Ellenük lépett fel Atilla hun birodalma, amelyik visszaállította Európában a szittyáknak, a magyar fajú népeknek a hatalmát.

Az árjákat két csoportra oszthatjuk:

- Vannak az1. északi árják és

- a 2.Mediterráni, vagy Földközi-tengeri árják.

Az északi árja individuális, de ugyanakkor erősen hajlik a kollektivizmusra. Másokkal szemben hideg, merev, zárkózott és tartózkodó. Nem jó emberismerő. Nem tudja beleélni magát mások lelkivilágába. Önmagának él. Terveibe és életmódjába beleszólást nem tűr. Hideg, számító, ami a hazájától való elszakadást könnyen elősegíti. Gyarmatosító hajlama innen ered. Azonban igen rossz gyarmatosító, mert a benne élő uralkodási hajlam miatt nincs tekintettel mások érdekeire. A gyarmati lakosság szeretetét a történelem folyamán soha megnyerni nem tudták. Erkölcsi érzékük fejlett. A magántulajdon iránt nagy tiszteletet éreznek, különösen ha a sajátjukról van szó. Lopásra az északi árja ritkán vetemedik, mert a kis dolgok nem érdeklik. Van bennük bizonyos önteltség, hatalmaskodás, amely sokszor igazságtalan, kegyetlen, barbár cselekedetekre készteti.

Egyik kiemelkedő törzsük volt a „Vandál”, amely különösen a fentebb említett dolgokban híresült el.

Kellő emberismeret és megértés híján gyakran válik ellenszenvessé. Békétlenséget, pártütést igen könnyen szít. Elbizakodott vakmerősége gyakran viszi megoldatlan kalandokba. Ítéleteiben hajlamos az elfogultságra és az elhamarkodott cselekedetekre.

Vonzódik a misztikus, ködös, homályos elméletek felé és a tisztánlátás határait hajlandó túllépni.

Hamar elfelejti, hogy korábban idegen isteneknek hódolt, ahogy ma is könnyen felejt és felháborodva tagadja meg tegnapi meggyőződését, sőt ha idegenek hozakodnak elő vele, egyenesen rosszalja. Mindenesetre nagy hajlama van arra, hogy minduntalan megtagadja, elárulja saját, legbensőbb mivoltát.

Miközben a Dél szelleme felhatolt Északra és az Északiak levándoroltak Délre, egy új néptömeg hömpölyög itt szüntelen Keletről Nyugatra és Nyugatról Keletre, ahogyan volt ez már Atilla idejében is.

Jellemző tulajdonságuk még: ha kell gyorsan elővágtatnak, és ha baj van ugyanolyan gyorsan tova tűnnek. Ha kell évszázadokig is lesben állnak, de ha eljön az idejük, azonnal betörnek Európába, vagy éppen az akkor kiszemelt területre. Minden szétszóródó törzset túlélnek, mert gyorsan tudnak újakat szervezni.

Borzalmas események gomolyognak az időben, pedig ebben a vad hullámzásban sem ontottak több vért, mint más időkben, csak feltűnőbb volt a kegyetlenség és jelentékeny személyek voltak az áldozatok.

De valóban az a szörnyű látvány, amikor egymás ellen dühöngenek. Örökké keverednek bennük az értékek.

Folytathatnánk tovább, vég nélkül, a jellemzést, de nem tesszük, mert még valaki azt hihetné, hogy a rosszindulat beszél belőlünk. Az eddigieket is csak azért tettük, hogy világos legyen előttünk, hogy az évszázadok óta tartó céltudatos lélek-mérgezést, népbutítást, bemocskolását mindennek, amit az ősmagyarság alkotott; olyanok teszik, akiknek a jelleme évezredeken át mit sem változott. {Gondoljunk csak arra a hihetetlen pusztításra, amit a Szent Istváni rendszerváltáskor véghez vittek.}

Innen adódik az a helyzet, hogy „lovagias” tetteinkért nem, hogy hálát éreznének, hanem egyenesen megvetnek bennünket.

Hát ez az az úgynevezett nagy magyar balekság, amikor „politikusaink” arra számítanak, hogy az árják részéről majd valamilyen elismerésben lesz részük.

A múlt sok keserű emléket hagyott hátra. Minden jel arra mutat, hogy a jövőben, akárcsak mint volt a múltban is, Európa, Ázsia és Afrika színpada lesz az emberiség következő drámájának.

Az árják az egész emberiséget szörnyű zátonyra futatták. Az ősi kultúrát, civilizációt megtörték, szétzúzták, nagy részben el is pusztították, minek következtében hosszú évszázadokon keresztül a Világra a legnagyobb sötétség borult.

Az árják történelmi szerepét erőszak, vér, bosszú és rombolás jelzi. Bizonyos adottságaik és szellemi képességeik folytán a Turáni lángész {géniusz} segítségével és felhasználásával a technika és tudomány terén viszonylagos sikereket ha el is értek,

  szellemükben ma is változatlanul olyanok, mint amilyenek a Vandálok voltak.

Ignatius Donnely történész igazat mondott, amikor írta:

  „Azoknak, akiknek semmiféle vérségi kapcsolata nincsen az atlantiszi emberrel, 

azok lényegükben és mindenkor barbárok.”

 

Évszázadunkban, a XX. és XXI.  évszázadban, vagyis a Sátán korszakában ,az emberiség máris túl sokat szenvedett. Közel hetven év leforgása alatt két világháború dúlt a földön, amelynek közel 72 millió emberáldozata volt.

A két világégéssel előkészítették a III. nagy leszámolást, amelyben árja-árja ellen fog, jó szokásukhoz híven, feltehetően valamilyen harmadik fél érdekeiért harcba szállni, egymást fogják irtani, mint ahogyan azt a múltban is tették. Végleg elveszítik vezető helyüket és a Turáni ember kezeibe fog visszakerülni a világ irányítása, azoknak a turáni embereknek a kezeibe, akiknek az ősei voltak a kultúra és civilizáció megteremtői.

A Sátán korszakában öröklött, vérszomjas ösztönök és hagyományok keltek új életre és gyakran, minden komolyabb ok nélkül az Árják, csak a vérszomjas lényüknek engedelmeskedve, milliókat küldtek a halálba.

Világtörténelmi időkben élünk. Ázsia turáni népei részben már lerázták a kapzsiság idegen béklyóját. Újabb és újabb hatalmas erőtömegek mozdulnak meg. Nem szunnyadó fajtudatról van itt már szó, hanem a turáni ember több ezeréves pihenés után a valamikor világot formáló, alapkultúrát adó helyzeti energiája alakul át cselekvő energiává.

A turániság nemcsak igazi magyar irredentizmus, hanem annál sokkal több. Ma a világ seregszemlére készül. Mi se Pató Páloskodhatunk. Ha mi nem állunk oda rokonaink mellé, majd összefognak velük mások. Történelmi küldetésünk kiépíteni feléjük az összekötetést, hogy az ő hatalmuk megvédjen, segítsen és adott helyen képviseljen bennünket. Ázsiában már sorakoznak a turáni milliók.

Végveszélyünk tudatában nincs más dolgunk, mint keresni minden testvérnép fiával a kapcsolatot.

A turáni eszme kulturális, gazdasági és társadalmi kapcsolatokat fog teremteni, és magával hozza majd a történelmi Magyarország feltámadását.

 

A kínaiak szerint: Minden nemzetnek jogában áll a tőle erőszakosan elvett területeket visszaszerezni.

Ebben a kérdésben a nyugatra és Rómára nem számíthatunk. Sok hibát követtünk el a múltban, mert a Kelet segítő keze helyett a hálátlan nyugatot választottuk.

A magyarság még nem töltötte be hivatását a Kárpát-medencében. De be kell töltenie, mert erre ősisége és erkölcsi felsőbbrendűsége is kötelezi. Nincs még egy tényező, amely a nemzet fennmaradását hatásosabban szolgálná, mint az őseredetig visszanyúló történelmi tudat és az ebből származó nemzeti erkölcs.

Szinte hihetetlenül hangzik, de a történelmi folyamat igazolja, hogy nem is a politikai hatalom, nem is az országhatárok, hanem a nemzeti élet folytonosságát biztosító „nemzeti mithosz” az az alapvető történelemalkotó erő, amely a nemzet életét minden megpróbáltatáson keresztül biztosítja.

A magyarság örökkévalóságának záloga, a történelmi Magyarország területi sérthetetlenségének a tudata.

„Nem mondottunk tudatosan olyat, ami nem igaz

És nem cselekedtünk hamis szívvel.”

Osiris

 

részletek:Nimród bölcseinek jegyzőkönyvéből

 

 

—————

Vissza