A "Mag" című, nagysikerű mozifilm, ami nagyvonalakban arról szólt, hogy titkos katonai program keretében "játszadozó" tudósok valahogyan lelassították a Föld belsejében a mag forgását, és ha az teljesen leáll, akkor a felszín mágneses mezeje megszűnik, védtelenné válik a Nap mágneses viharaival szemben, és elpusztul az egész élővilág. Persze mindig van megoldás, és vannak bátor hősök, akik lehetetlen küldetéseket is vállalnak az emberiség megmentésére. Olyan szerkezetet építenek, amely képes átfúrni magát a Föld kérgén, köpenyén, és elérve a külső folyékony magot, szépen elszórják a robbanóanyagot, és ezzel újra beindítják a belső mag forgását. A világ megmenekül, a szerelmesek is túlélik, happy and.
(megjegyzés: 1972-ben Gabonban francia kutatók egy több millió évesl ezelőtt működó georeaktor nyomaira bukkantak egy uránlelőhelyen!)
https://www.southerneye.co.zw/2014/05/05/2-billion-year-old-african-nuclear-reactor/
Valóban, rendkívül érdekes az egész elmélet, és az, ahogyan a film, a tudományos tézisek alapján, feltárja előttünk, hogy milyen is a Föld belső szerkezete.
Picit utánaolvastam, hogy mit is írnak a geofizikusok erről. Tulajdonképpen csak közvetetten, a Föld rengéshullámainak visszaverődéseiből következtették, számították ki, mindenféle bonyolult képletekkel, hogy milyen is lehet belül a maghéjak szerkezeti felépítése, sűrűsége, nyomása, hiszen a mélyfúrásokkal csak kb. 10 km-re jutottak le eddig, ezért a konkrét bizonyítási eljárás tulajdonképpen csak e mélységhatárig terjed.
Igen, az iskolában és az egyetemeken ezt tanítják, ez is egy olyan dolog, amely mélyen beleívódott a tudatunkba, bár a bizonyítékok egyelőre még váratnak magukra. De mi van akkor, ha mégsem ez az igazság? Mint annyi mindenről, amiben eddig szikla szilárdan hittünk, egyszercsak kiderül, hogy egész másképpen van a valóságban.
A mesékben vagy egy-egy nép ősi legendáiban is megjelennek néha olyan történetek, amelyek valami egészen más világról szólnak odabenn, mélyen a Földünk belsejében.
És az 1800-as évek végén meg is jelenik egy regény, amelyben egy tengerész apa és fia, valahogyan behajóznak oda, és hihetetlenül érdekes élményeket írnak le az ott élő, óriási termetű, de gyönyörű, egészséges és boldog emberekről, a társadalmukról, elektromosan meghajtott hajóikról, járműveikről, (elektromosság a felszínen akkor még nem létezett).
Vagy a tibeti Shamballa legendája, amely arról szól, hogy a Himalája hegyei között, néha felsejlik egy misztikus, fénylő kristályváros, amelyet csak a tisztaszívűek láthatnak meg, és nyerhetnek oda bebocsátást. Arról is hallottam már, hogy a tibeti papok évszázadok óta őriznek egy titkos bejáratot, amely a belső földbe vezet.
De gondoljunk csak Verne: Utazás a Föld belsejébe, című regényére, amelyből már több film is készült.
Az utazók ott is találnak egy különös belső világot. Emlékszem, készült egy rajzfilmsorozat is, talán Verne ihletésére, Utazás a belső világokba címmel.
Legendák és mesék, de mi van akkor, ha ezeknek is van valóságalapjuk? Mi van, ha a Föld belseje egész másképpen néz ki, mint ahogyan hisszük? Mi van akkor, ha tényleg létezik egy boldogságos, gyönyörűséges édeni világ odabenn?
És ha létezik ott egy magasan fejlett civilázció, akik tudnak a felszíni világban zajló erőszakos és szörnyűségekkel teli világunkról, vajon nem érthető-e, hogy még véletlenül sem akartak hírt adni magukról, hiszen csak így tudtak háborítatlanul fejlődni, saját békés társadalmukban.
Most viszont, amikor a külső felszínen élő emberiség elérte végre azt a tudati fejlődést, hogy felemelkedhet, az ő 5. dimenziós rezgésszintjükre, ...végre hírt adtak magukról.
Amikor először olvastam erről, bizony magam is azt gondoltam, hogy ez teljes képtelenség, és nem hiszem el, hiszen bizonyára minden geológiával, geofizikával foglalkozó tudós kinevetné ezt a teóriát, mégis elgondolkodtatott az a rajzos vázlatkép, amely az ő elmondásuk alapján készült a Föld szerkezetéről.
Ennek átmérője kb. 900 km. A Belső felszín ettől a naptól, kb. 4.720 km-re van, a külső és belső felszín közötti különbség pedig, kb. 1.200 km. Azt is látni a rajzon, hogy a Föld gravitációs mezeje a külső és belső felszín között, kb. 600 km mélységben helyezkedik el. Tudjuk, hogy a Föld átmérője 12.756,3 km.
Amikor ehhez a gravitációs mezőhöz értem gondolatban, eszembe jutott egy régen olvasott érdekesség, egy kísérletről, amelyet egy pár ezer méter mély bánya aknában végeztek el. Sajnos nem tudom már egész pontosan visszaidézni, de a lényeg az volt, hogy két ingát, párhuzamosan leengedtek ebbe az irdatlan mélységbe, és mérni próbálták azt, hogy a Föld középpontja felé. az ingák mennyire tartanak össze.
Azért ez érdekes nem? Mintha azt igazolnák, hogy a gravitációs mező minden ponton merőlegesen hatna az ingára.
.
.
.
A bolygóg egy napból a keringési pályára kilövellő forró gázok által jönnek létre, a bolygók kérge a gravitációs és centrifugális erők által alakul ki, a PÓLUSOK NYITOTTAK MARADNAK és egy üreges, belső részbe vezetnek.
https://www.youtube.com/watch?v=mPOCc3VWNb8 ez egy érdekes videó erről, pár perc, magyar felirattal.
1946-ban az USA hadügyminisztere, James Vincent Forrestal kiadja az utasítást egy minden addigi méretet meghaladó antarktiszi expedíció megszervezésére. Pár hónapon belül 4700 ember, 16 hajó (többek között az itt alul látható CV-47 Philippine Sea repülőgéphordozó), nyolc helikopter, továbbá kéttucatnyi repülőgép állt készen a feladatra. Na és . amelyeken nagy betűkkel ez volt olvasható: Tudományos felszerelés, nyílt láng használata tilos! – Az Egyesült Államok tulajdona..
A jenkik 1946 karácsonyán érik el az antarktiszi partokat, majd Vízkeresztkor partra is szállnak. A hivatalos tervekben az szerepel, hogy legalább fél évet fognak ott tölteni; készleteik, tartalékaik ennek megfelelő nagyságúak: minden eshetőségre felkészülve nyolc havi élelmet és üzemanyagot vittek magukkal. Hatalmas lendülettel kezdik feltérképezni a vidéket, repülőgépekkel és motoros szánokkal járnak be több százezer négyzetkilométert, optimizmustól és harsányságtól eltelve…
..mígnem alig hat hét elteltével, 1947 februárjának közepén hirtelen fogják magukat és mindenféle hivatalos magyarázat nélkül összepakolnak és hazamennek. A High Jump egyike a negyvenes évek azon kevés amerikai (tudományos? katonai?) műveleteinek, amelyeket a mai napig államtitokként kezelnek és nem vonatkoznak rájuk a tudományos kutatás szabadságát biztosító jogszabályok sem.
...
A közhelyesen csak Hatodik Földrésznek nevezett terület iránt igen élénk a nemzetközi érdeklődés. Hét országnak vannak nyílt területi követelései (ezek olykor átfedik egymást és diplomáciai anyázások gyakori előidézői), s további hat állam már jelezte, hogy ha tényleg elkezdődik a torta hivatalos felosztása, ebben az örömteli pillanatban ők is szeretnének az asztal környékén tartózkodni.
Számos nemzetközi megállapodás létezik, amelyek közül a legelső és a legfontosabb az 1961-ben hatályosult Antarktisz-egyezmény. Ennek alapján itt bármelyik állam létesíthet tudományos célbólállomásokat (46 élt, illetve él is ezzel a lehetőséggel), de bármiféle hulladék lerakása és tárolása szigorúan tilos. Ugyancsak tiltottak a katonai célú kísérletek és kutatások. Ha-ha-ha!!!!
Az egyezményt a mai napig negyvenhét állam képviselői látták el kézjegyükkel."
—————