HIT...

Isten jelenlétének hite

Isten jelenvaló, amint igazságban és szellemben  összekapcsolódtok vele.

De ti még mindig a távolban keresitek. Kevesen vannak, akik átadják magukat, mint gyermekei. Az emberek többsége beszél ugyan Istenről és Teremtőről, hisznek is egy hatalommal teljes lényben - de azt hiszik ez a lény végtelen, és messze van tőlük.

 

Nem tudják, hogy  Istenük és Teremtőjük szeretne kapcsolatban lenni velük.

 

Azt sem tudják, hogy a kapcsolatot maguknak kell helyreállítani, mert ők voltak akik valamikor eltávoztak tőle - tehát most maguknak kell a visszatérésre is törekedni.

 

 

De bensőséges imára nem képesek, azaz hogy vele lélekben és igazságban párbeszédet folytassanak, vagy legalább egy bensőséges sóhajt küldenének felé, ami a szívük mélyéből jön.

Csak előre megtanult imával közelednek, és annak nincs előtte értéke - nem hallja meg, nem is hallgathatja meg, mert azt akarja, hogy szellemben és igazságban hívják.

 

Azt akarja, hogy bensőséges gondolatok szálljanak hozzá, amelyek arra indítják Istent, hogy a kérőhöz hajoljon, közeledhessen hozzá, és  ezáltal jelenvaló legyen nála.

 

Áldottak, akik már létrehozták ezt a bensőséges kapcsolatot, tehát akik szellemben és igazságban jelenvalóvá teszik a sját életükben, és akikhez épp ezért szólhat - gondolatilag vagy akár zengő hangon, ha ezt szellemi érettségük  már megengedi.

 

VÁGYÓDJATOK JELENLÉTÉRE!

 

 De jelenlétének a tiszta szív is feltétele, olyan szív, amely szeretete által felkészítette magát ,hogy Isten lakása lehessen, és ahova betérhet.

 

Amikor az emberek olyan Istenben hisznek

akivel kapcsolatba léphetnek, akkor

életvitelük is már a szeretetben való élés

- különben nem volna meg bennük ez a hit,

mert a hit csak a szeretet által lesz eleven.

 

 

 De az emberekből hiányzik a szeretet, mert elhidegült az emberek között.

 

Ezért csak ritkán található eleven hit, az a hit amely Istent keresi, és arra indítja, hogy kapcsolatot teremtsen vele.

/nem az egyházakkal-Istennel...de, néha a kettő nem zárja ki egymást./

 

Mert a szeretet már vele való szeretetet jelent, a szeretet gyakorlásával őt vonja  magához az ember, és okot ad jelenlétére.

 

 

Ezért egyedül a szeretet határozza meg,

hogy az ember milyen viszonyban áll Istennel.  

 

Mert ahol a szívben felgyullad iránta a szeretet, ott érezhető egy halk, benső késztetés, amelynek Isten maga a célja.

 

Tehát a szerető ember imádkozik, és pedig szellemben és igazságban, mert a benne lévő szeretet állítja helyre a kapcsolatot az örök szeretettel - VELE, Istennel - aki ezáltal már jelenvaló lehet.

 

És ha jelenvaló , akkor meg is nyilvánulhat - gondolataidat irányíthatja, olyan gondolati gazdagságot fordíthat feléd, amelyet csak tőle kaphatsz - Ő-MAGA  lehet tevékeny benned, ahogyan megígérte.

 

Viszont jelenlétére mindig szükség van - és őt csak a szeretet-gyakorlat tudja arra indítani, hogy valakinél jelenvaló legyen.

 

 

 Szeretet-nélküli viselkedésükkel viszont az emberek nagyon távol tartják magukat tőle.

 

Nem ismerik föl, mert szellemük még "sötét".   

 

Ezért lehetetlenné teszik, hogy közvetlenül hatást gyakorolhasson rájuk gondolati megszólításaival - mert Istentől való távolságukban nem fogadják be magukba, és nem is értik mi az,  még ha embertársaik meg is adják nekik az ismeretet róla. 

 

Ezért hitre is nehezen lehet indítani őket Isten iránt

- aki Atyjuk kíván lenni, aki mint gyermekeit,

boldoggá akarja tenni őket - mert ennek előfeltétele,

hogy ők keressenek vele kapcsolatot.  

 

 Ha nincs bennük szeretet - nem tudnak hinni, mert nincs ami a hitet életre hívná.

 

Ezért nem is képesek szellemben és lélekben imádkozni - hacsak valami igen nagy szerencsétlenség nem tör rájuk.

 

Mert akkor  bizony hozzá kiáltanak,

a Menny és Föld hatalmas Teremtőjéhez,

aki őket is megteremtette.

 / De, csak ekkor...aztán a baj elmúltával megint elfelejtik őt./

 

 És ha aztán a szívből feltör egy ilyen kiáltás, akkor azt hallja és meghallgatja.

 

De egyedül Isten tudja, minden egyes embernek milyen a szíve.

 

Azt is tudja,hogy a kiáltó embernek áldást hozna-e egy földi-anyagi segítség,

vagy jobb ha idő előtt "hazahívja".

 

 

Mert , ha nem a legnagyobb akarati szabadsággal közeledik csak felé az 

 ember,hanem a végső kétségbeesésében, de nem hittel,

nem tiszta szívvel, de szűkölve félelmében és mérhetetlen

fájdalmában, akkor nincs számára segítség már szellemben...

ill. az a legnagyobb  segítsége ekkor Istennek, ha befejezi földi útját,

azaz meghal.

Sokan ekkor azt gondolják, hogy: "hát én hívtam, de nem hallgatott meg",

- tehát nincs Isten!

 

Éppenhogy meghallgatta-el is szólította, mert neki már az volt a megváltás.

 

Ha itt maradt volna, tovább éli az istentelen, hit nélküli életét,

mellyel nagyon letér a választott útról, ahonnan nagyon nehéz,

vagy éppen szinte lehetetlen a visszatérés.

 

Isten pontosan tudja,

hogy kinek mi a lehető legjobb. 

 

Sokak azért halnak meg úgymond "idő előtt", mert annyira "rossz úton" járnak

már, hogy nincs más lehetősége Istennek a lélek számára, mint a földi halál.

 

A saját érdekében, mert ez a lélek nem látja, hogy mi a "feladata",

s nem hogy nem látja, de hibát-hibára halmoz, - ezzel aztán még mélyebbre süllyed,

a lélek útvesztőjében, -amit önmaga már nem képes földi élete során kijavítani.

Istentől ez a kegyelem-még ha nem is úgy tűnik, de nem hagy elveszni senkit örökre,

inkább "felfüggeszti" az utat, amit nem volt képes teljesíteni.

 

Jó lenne tehát, ha mielőbb ráébredne minden itt lévő ""lelkecske,

 

/aki Szellem-lény ,egy-egy Isten-elem: akiben benne van a Tökéletes Bölcsesség,

bár annak mindenkor csak egy kis részlete válik ismertté általa; mindig csak annyi,

amennyinek az elviseléséhez már meg van benne az Erő./

 

hogy egyetlen feladatunk van életünk során:

Isten örök szeretetében hinni és bízni. Mert ez az Igazság.  

 

Ehhez nem kell egyetlen vallási közösség sem, nem azon múlik,

hogy hiszel-e, hogy milyen a vallásod! Isten nem teremtett vallásokat,

ő maga lejött közénk Jézus képében, és az élete cselekedeteivel,

tetteivel, tanításaival -amit szóban mondott el-, 

 

megmutatta, hogy mi a helyes út, hogyan lehet minden egyes

embernek önmagának visszatalálnia az Igazságba.

 

/A vallásokat az ember teremtette azért, 

hogy legyen valamilyen kapaszkodója./

 

Abba az Igazságba, amit anno az első  Szellem-lények egyike ,Isten

 mindenhatósága ellen forduló   Lucifer , -- A Fény látója, a Fény ismerője

(nem Fényhozó, hisz a Fény áradt,nem lehetett, s nem is kellett "hozni"!)-- 

miatt a szellemvilág lezárt a halandók előtt.

Krisztus előtt volt kísérlet arra,

hogy ez helyreálljon, de az első szellemi lények ,-- akiket azért küldtek,

hogy a sötétségben tapogatódzó lelkeket ráébresszék , van visszaút a Fénybe,

--sem tudtak ellenállni a kísértésnek, igy elbuktak, s lett belőlük halandó

emberi Ádám és Éva.

Azóta keressük a visszautat, amelyik keskeny

bizony...kevesen is járnak még azon, mert a többségnek még nincs HITük.