Gyermekem vagy....

            Gyermekem vagy…

            – Visszavárlak öröktől - örökig, míg Utaid során Rám találsz, hogy együtt dobbanjanak szíveink.

            Gyermekem vagy…

            – Lépj hát felém! Lépj, s ha százszor kell is újra kezdened; érezned kell: ÉN visszavárlak!

            ÉN fogom kezed, s vezetem szíved - lelked, megfáradt szellemed…

            Gyermekem vagy, ha sár lepi is arcod…

            Gyermekem vagy, ha szégyelled is kudarcod…

            Gyermekem vagy: hát ne fedd el szívedet!

            Engedd, hogy beáradjon rajta az Atyai Szeretet!

            Gyermekem vagy…

            – Szólj hozzám! Szólj, hogy hallhassam kérő szavad… 

Szólj, s engedd, hogy megmutassam az Énedbe rejtett, tiszta Aranyat.

            – Mert Kincset rejtettem beléd: utadra Élő Fényem vitted magaddal, 

hogy lépni, s élni tudj a Néked is adott, Igaz Isteni Akarattal…

            Gyermekem vagy…

            – Visszavárlak! Nézd: Szent Szívem tárom ki feléd!

 Ne nézd: hol, merre visz most utad. Tudnod kell: az az út nem tiéd! Fordulj meg, s lépj Felém!

 Lépj, ha irdatlan mélységű is a sár még, mi marasztal… Tudd: ha visszatérsz, Szívem óvó Szeretete majd megvígasztal…

            Gyermekem vagy:

            – Ismerem minden kínod; jajod; felszálló sikolyod…

 És ismerem vétked is mind, s mégis feléd nyújtom kezem:

 lépj bátran bárhol és bármikor! Hidd el: tiéd ez Atyai Szív és kéz: 

mely percenként százszor Vissza; Haza hív!

Visszahív…

            – Hát legyen hited és merszed elhinni: 

Szívem legmélyéből meríthetsz Erőt, hogy végig léphess a Hozzám vezető,

 érted is épített tündöklő Lélek-szivárvány hídon…

            Igen: Gyermekeim vagytok mind, s ÉN mindannyiótokat visszavárlak! 

Lépjetek Felém, hogy letörölhessem könnyetek, mit lelketekre égetett a bűnbánat-szülte fájdalom.

 Ne azt latolgassátok: merhettek-e, hanem azt: akartok-e lépni Felém, s ha a válasz Igen szívetek mélyén: 

ÉN ma is ott állok, hogy kezem, s Szívem nyújtsam értetek, amint nyújtottam azt már rég: 

még a kezdetek kezdetén. 

Mert azóta várom, hogy visszatértek! Azóta várom: tán megnyílik szemetek: meglátni Engem…

De még akkor is vakok maradtatok és süketek s némák, 

mikor Értetek cipeltem keserű, nehéz keresztem!

És Én mégis várok rátok: kétezer éve tárt szívvel állok, 

hogy hozzám szállhassanak mind a szívbéli fohászok,

 melyek nyomán egy nap (Én tudom!) mindnyájan Hazataláltok…

Haza: Szent Szívem rejtekére, hisz mind - mind: a Gyermekeim vagytok…