Folytatom...7.

(el ne tévedjetek a dimenziók között! )   

József, ahogy a Biblia is jelzi: nem önszántából, tehát nem saját tudatos akaratából indult el Egyiptom földjére, s még csak nem is a szellemi Én-rész késztetésének engedve.

Akkoriban, a fentebb említettekből kifolyólag, a szellemi kapcsolattartás a világi népekkel szünetelt, de a Tibet-i s a Bermudákon, valamint a Föld egynémely rejtve maradó pontjain lévő Igazakhoz -  a Föld e szellemi hatalmasságaihoz- az egyre magasabb szintű Tanítások csakúgy érkeztek, mint előtte.

 Nos, erre a szünetre is szükség volt, hiszen ebben az időben tértek vissza azok az Első Emberiség  szellemi fejlődésének alacsony szintjén megrekedt Én-részek, akik most lehetőséget kaptak továbblépni. 

De érkeztek az első szféra harmadik szintjéről is, akik addig más Bolygókon ölthettek testet.

 Mi itt a Földön ebben az időben a második szféránál jártunk ekkor, annak is az alsó dimenzióiban/1-2-3), de nekik ez maga a mennyország volt, mint lehetőség.

  Lassítani kellet tehát, hogy ők is fel tudják venni ezt a rezgést.

 A fáraóknak, s a fáraók korában érkezett Tanításoknak lényegében kettős, sőt: hármas szerepük volt.

  Első sorban a Föld egészének szellemi energiáját volt hivatott megerősíteni, s megtámogatni. Ennek révén emelkedhetett ki ugyanis a Föld fizikai teste az első szféra hetedik dimenziójából, hogy átlépjen a második szféra első, majd a fáraók korszakának végére annak második dimenziójába. 

A második szféra harmadik dimenziója azonban még túlontúl magas lett volna ahhoz, hogy a mélységből kiemelkedni készülő szellemlények Én-részei elviseljék. 

Második: azok a fáraók, akik tanításokat kapták ,a Beavatást elvégezték ,már a harmadik dimenzió 7. szférájából indulhattak útnak, mint missziós követek. E feladat végeztével átléphettek a 4. dimenzióba.

A harmadik pedig az, hogy a Tanítások - az összekötő szerepét vállaló fáraók révén -beíródhassanak úgy a Föld szellemi burkába- vagyis annak aurájába-, mint a Kozmikus Tudattárba, amelyből a későbbi médiumok szellemi Én-része meríthetett, ha a test-tudat elérte a kívánt fejlettségi szintet.

És most mondok egy nagyon érdekeset, mikor meríthetett még? és ki? - ebből:

a tudat fejletlensége (vagy akár túlzott elhasználódása, elöregedése) esetén is módot kapott az Én-rész egy-egy részinformáció lehozására, s az agy megfelelő központjának késztetése révén annak átadására, anélkül, hogy az illető értelmezte volna: mit mond, s hogy miért.

Erre nagyon piciny gyermek, vagy aggok esetében kerülhetett sor, ritkán más esetben.

 Ez a más az, amikor a tudat nem fejlődhetett a szintnek megfelelően, mert…mert az Én-rész nem tölti be teljesen a tudatot…egyéni vállalása ez! (karmikus eredetű többnyire) 

Olyan állapot ez, amikor a fenttel is kapcsolata van olykor, meg a testtel is…de olykor. 

Magyarán: lebeg Ég és Föld között.

 Itt is van -  meg nem is, ott is van - meg nem is, azaz sem a szellemi síkhoz, sem pedig a fizikai szinthez nem kötődhetnek teljes mértékben.

  S épp ez a karmikus vállalás lényege, hisz ezáltal tapasztalja meg a szellemi Én-rész tudata,

 milyen az, amikor a “légüres térben” lebeg, megfosztva annak lehetőségétől, hogy az ÉN által belékódolt vállalásokat bevégezhesse.

Térjünk rá Józsefre: 

egyike volt az önjelölt, vagyis már a Beavatás nélkül trónra jutó, így a Tudás egészével sem bírható fáraók idején született médiumoknak.

Benne lényegében kettős médiumitás lakozott: álomlátó, de intuíciós médium is volt egyszemélyben, s mint ilyen: 

ő maga is a harmadik szférából, bár annak már egy alacsonyabb dimenziójából érkezett, részint egyes megtapasztalások megszerzése végett, részint az egyiptomi, s persze a zsidó nép fennmaradhatása érdekében.(a föld még csak a másodikban volt, ne feledd!)

(Jákob legkedvesebb fia, József már kisgyermek korában is kirítt testvérei sorából. Mikor ifjúkorában kiderül, hogy Isten csodálatos adományaként álomfejtői képességgel rendelkezik, végképp magára haragítja durva lelkű fivéreit, akik a kútba hajítják, majd eladják Egyiptomba rabszolgának.József azonban mindig bízik az isteni gondviselésben. Hitének köszönheti, hogy a rabszolgasorból először az egyiptomi testőrparancsnok, Putifár jobb kezévé lép elő, majd álomfejtései jóvoltából a fáraó első embere lesz.)

József nagyszerű cselekedetei persze kevéssel halála után feledésbe merültek az Egyiptomi nép, és annak vezetői tudatában. De ez is így volt rendjén, mégpedig annak érdekében, hogy az egyiptomi uralkodók és főemberek,  s még az egyiptomi nép egyszerű embereinek túlkapásai és zsarnokoskodásától százszor is meggyötretett zsidóság egésze eljuthasson arra a pontra, ahol már gondolkodás nélkül kész  legyen követni Mózest.

(Ez volt az első lépés ahhoz, hogy majd Jézus megszülethessen.)

  Elkövetkezett tehát a keservek időszaka, a hét szűk esztendő, majd el is múlt. De nem múlt el a zsidó nép szenvedése: néhány évtized telt csak el József távozása után, de már egyre hangosabb és hangosabb volt az Egyiptomi rabságban sínylődők jajszava. 

A fáraó a népétől való félelmében rabszolgasorba hajtotta a zsidókat, de nem csak hogy abba, hanem ki is akarta irtani őket, mert  nem érte el a robottal a célját s félt a lázadástól, ezért a

 fiúcsecsemőket legyilkoltatta. Nehogy fegyvert forgató férfiakat neveljenek s fellázadjanak.

De, a zsidó asszonyokban jóval erősebb volt  az Istenbe vetett (ha nem is a bizonyosság) Hit, hogy  egy napon kimenti őket fogságukból, s akkor majd új fiakat szülnek, akiket fel is nevelhetnek, hogy ők vigyék tovább apáik örökét, s ők biztosítsák a zsidó nép fennmaradását.

Mózes maga is e halálra szánt gyermekek egyike volt. 

 Pintér Sándor festménye

Számára Isten rendelt egy másféle Utat, annak a Rendelésnek felül kellett írnia minden földi-szintű rendeletet, hogy  módot kaphasson az Út végigjárására,  a legtökéletesebb létbiztonságban, tehát testben, tudásban, lélekben és szellemben egyaránt fejlődve tehesse .

 Jóval magasabban állt, mint a korabeli emberek nagytöbbsége, ha nem is érte el, sőt: meg sem közelítette az előtte való korok fáraóinak, s főként a Tibeti szerzetesek szellemi síkját.

  Ahhoz azonban elégséges volt ez az Erő, hogy felvehesse a kapcsolatot a Szellemvilággal, bár sokáig ezt is csak közvetett módon(nem közvetlenül) tehette.

Folyt.köv.