Emberi játszmák

"A környezetünk arra felel, amit magunkból kisugárzunk. 

Belső változás nélkül külső megváltás nem fog jönni."

 Popper Péter

Játszmák, emberi játszmák. Ezeket éljük nap mint nap. Hogy mit is játszunk? Magát az életet!

Játszmák nélkül nem fejlődünk, lemaradunk, nem éljük meg a lehetőségeinket, amit magunk választhatunk. Talán, ez a szabad akarat-egy része. 

Jól avagy rosszul választunk-e? Akkor és ott nem mindig látszik, de az idő megmondja. A döntéseinknek súlya van, kihatással van az egész környetzetünkre, személyes kapcsolatainkra éppúgy, mint akár a nagyobb családi vagy akár a munkahelyi kötöttségeinkre is. Érdekessé akkor válik, ha ráébredünk, hogy nem jól döntöttünk, lehetett volna másképpen is. No, de ez a vonat már elment. Mit lehetne kezdeni ebben a helyzetben?

Tegyük személyesebbé, vegyünk két embert, nőt és férfit. Egykor egymást választottuk, együtt akartunk játszani. Teltek-múltak az évek, s valahogy éreztük, ez nem az, amire vágyódtunk. Összeragasztottuk a két felet, de: nem passzol. Nem mindenhol. Nem lett EGÉSZ. Összekapcsoltuk a munkát is, mint oly sokan ma. Együtt, egy helyen dolgozunk, akár vállalkozásban, akár mint alárendelt-de mindenképpen függőségi- viszonyban.

Ez az elején még jól hangzik, de , amikor hiányérzet támad, akkor börtönné válik ez a függőség.

No, most mi legyen? Lépjünk ki, magunk mögött hagyva egy felépített-ámde nagyon is látszólagos- biztonságot? Mi lesz azután? 

Merünk egyedül kifosztottan, kisemmizetten, munka esetleg fedél nélkül újrakezdeni?

Mi kell ahhoz, hogy merjünk? Föleg, ha már pár évtized is mögöttünk van.

Modjátok: bátorság, avagy netán esztelenségként is lehetne definiálni.

Nem, nem az kell, hanem a másik felem kell hozzá, akkor, ha megtaláltam.

Megtaláltad? Úgy érzed? No, de régen is úgy érezted, hogy megtaláltad!

Ez a valóban megtalálás viszont egészen más. Ezt érzed már minden porcikádban, tudod, hogy ő az. Nem a fellángoló kapcsolatokra gondolok.

Arra gondolok, hogy nem azt érzed, hogy tökéletes az ágyban, szép és kívánatos, mint a harmatos virág, nem ez nem is olyan fontos.

Amikor megtalálod, akkor egész egyszerűen azt látod, hogy az, szépséges, neked a legszebb-legyen esetleg nem is olyan szép.Nem a külső szépsége a fontos, hanem a lelke. A  Lelkét találtad meg, ettől már a külseje is megszépül.

Amikor két lélek-a valóban összetartozók- találkoznak, akkor a Mindenség zenél, hallod a szférák muzsikáját.

Meg sem kell szólalnod, a lelkek beszélgetnek, érzed, hogy hazataláltál. Haza. Itt a Földön.

Megadatik ez ritkán-de, van olyan , hogy nem a kellő időben találkoznak vagy csak egyszer. Ekkor még dolguk van az élet nevű játékban külön-külön.

Nem is nagyon ébredsz rá ifjú korodban, hogy ő az, de ha szerencséd van, mert úgy osztották Fenn, akkor évtizedek múltán megint rátalálsz-vagy ő rád.

Ebben az esetben is le kell játszani mindenkinek a kiosztott lapokat, ha kötöttségben vagy.Márpedig nagyrészt kötöttségben vagyunk. Nem lehet felállni az asztaltól, és elköszönni, mondván: én most elmegyek és mással játszom tovább. Felelősséged van bizony az elmúltakért, mert te választottad.

És itt jön a következő játszma: azzal, akivel eddig éltél-jól, rosszul. Általában nem érti, hogy miért? Mert nem vagytok egy szinten.Nem is voltatok sosem.

Hiába próbálod szépen, netán csúnyán-nem érti. Megsebzed, ebből aztán lesz a harag, a gyűlölet, a bosszú. Kicsinyes játszmák.

Vajon, mered ezt is végigjátszani? Vagy meghátrálsz, lemondasz, kompromisszumot kötsz.

Tudod, hogy megvan a lelked másik fele, de azt is tudod, hogy -ha neki esetleg nincs is- neked még elrendezendő dolgaid vannak

És felébred a kétség is, hogy mi van akkor, ha nem várja meg a te játékod végét?

Mi lesz akkor, ha esetleg ez éveket vesz igénybe?

De, nyugodj meg, ha valóban a te feled, akkor nincs annyi idő, amennyi sok lenne. Megvár, türelmesen.

Ehhez viszont az kell, hogy te magad is tápláld, adj neki erőt, kitartást a várakozáshoz.

Ne őrizgess magadban sebeket, tüskéket,mert anno esetleg nem látta, hogy te vagy az egyetlen.

Inkább örülj, és bocsáss meg magadnak és neki is. Lehet onnan kezdeni, ahol vagytok....a múlt meg csupán egy regényes játszmafolyam lesz.

De, megbocsátás nélkül, tövisekkel a szívedben nem lehet semmit kezdeni.

Egyedül pedig nem lehetsz boldog, csak ha EGÉSZ vagy.

Mindezek után játszhatjátok együtt az Élet nevű játékot.