Ma már az égi egyenlítő alatt látható Mérleg csillagkép régen a Skorpió ollója volt.
Lényegét tekintve nincs változás a jelentésében, hiszen mindkét esetben a Tejútra való felkészítésről szólnak a Tihra csillagai! Nevezték Mértéknek is, tehát itt valami megmérettetik. Akárcsak a Kos jelénél, úgy ezen az égi szakaszon is különválik a ”jó és a rossz”, azaz a felső és az alsó világ. A mérleg fölé nyúló Kígyó, (A Serpens Caput. a beavató Ophiuchus eszköze!) az Északi Korona (Corona Borealis) hét fényes csillagát, mint a szellem világosságának szimbólumát „akarja”! Ez Ariadné labirintusból kivezető koszorúja, mely a hős Théseust segítette. A Kígyó Feje csillagkép, a szellem felé emelt ösztönerők jelképe ezen a helyen.
A Mérleg alól induló Vizikígyó (Hydra) a Rákhoz érkezik. A megmérettetés tehát a „szeretet születésével” áll kapcsolatban, ide vezetődik vissza a lélek! A Tejút alsó kapujánál várakozik a Farkas, (Lupus) a Nap (Apolló) „ellenfeleként”. A Mérleg csillagkép lényegében az egyik napkapu, amin áthaladva már más minőségbe érkezünk. Ez a lényegi változás az Istenek Útjával (Tejút) való találkozás miatt elengedhetetlenné válik! A beavatás előtti felkészítés időszakába értünk.
Az egyiptomi elbeszélések szerint, a halott lelkét az alvilág hetedik (!) csarnokába vitték Ozirisz színe elé. A sakál fejű Anúbisz (az égbolt túloldalán látható Nagy Kutya csillagkép és fő csillagának a megtestesítője) tartotta a mérleget, melynek a bal serpenyőjébe került a lélek ,
a jobb serpenyőbe pedig Maat (Igazság) istennő jele a strucctoll. Thoth, az istenek irnoka jegyezte fel a halott dolgait.
s a magas lelkekkel az ében egyesült (Maat, Ré napisten leánya, vagyis az igazság és fényesség elválaszthatatlanságát mutatják!)
Amennyiben felbillent az egyensúly, akkor a halottfaló Kutya ( Lupus) a Farkas isten tépte szét a halottat.. Ez a Farkas volt a kapuk megnyitója is. (Halottak Könyve)
A kereszténység mérlegelője Szent Mihály arkangyal. Az utolsó napon, a végítélet napján, a végítélet angyalaként küzd a sötétség sárkányával. Kezében kardot (Mars jelkép, a szemben lévő Kost idézi) és mérleget tart, tehát rejtezve bár, de a teljesség igényéi jeleníti meg.
A görög mitológiában Hermész mérlegel (A Rák csillagkép „szeretet hármasának" a védnöke!) az istenek színe előtt. Az égi mérleg természetesen itt is fontos szerephez jut. Igazságként es ítéletként működik.
Régen az egyensúlyt a látható és láthatatlan birodalmak között kellett megalkotni, hiszen a Mérleg csillagkép az egyenlítőn állva a napfordulót jelölte.
Ma már az egyensúly feladata a belső világba került!
Olümposzi védnöke, a Mérleget is megalkotó kovácsisten, Héphaisztosz. Zeusz és Héra fia, Aphrodité férje. A férfimunkákat is uralja, hasonlóképpen a női munkák urához Athénéhez, aki pont a szemben lévő Kos csillagainak a védnöke. Erős volt és hatalmas, de ezekre a tulajdonságokra szüksége is volt, mert az életében a szenvedés jutott osztályrészéül. Csúfsága és asszonya hűtlensége miatt is szenvedett. A szüret mostani időszaka miatt a bor, a mámor és a szenvedély istene, Dionüszosz is ide tartozik. A bor, a magasabb lét és tudatállapot elérésének szimbolikus „eszköze”! Dionüszoszt széttépik papnői, de újra feltámad, kecske alakjában jelenik meg. (A tragédia szó kecskedalt jelent. E dalban mondták el az isten halálának és feltámadásának történetét. A színház mint műfaj, ezért tartozik a Mérleghez.) A napkapuként is értelmezhető csillagkép, már a következő forduló, a téli napforduló felé indítja el a lelket.
Az itt megjelenő kulcsfogalmak a szenvedés, és a vele rokon hangzású és értelmű, szenvedély. Az út teljességéhez tartozó szenvedés a karma következménye, de elő idézi a polaritás tudatosodása, a kétségbeesés is.
A kör második felének kezdetén az energiákkal már „hazafelé'’ vesszük az irányt.
A belső igazság és egyensúly elérésének különböző okai, indíttatásai vannak. A csillagkép alfa és béta csillaga a műlt serpenyője, tehát ott kell rendet (a Szűzhöz esik közel) tenni.Az epszilon, k. u és t csillagok a jövő felé fordítják figyelmünket, vagyis tetteink következményeiben az igazság törvényének kellene testet öltenie.
A Mérlegben válik fontossá, hogy a lélek mennyit mutat meg önmagából a külvilágnak.
Magyarul a külső, a belső tükre. Ha ezt tudom, akkor érthetem meg, hogy a szenvedéseim előidézője és oka én vagyok.
Az év körén haladva törekszik a lélek a rend alapján megteremteni az egyensúlyt úgy, hogy ösztöneinek jelentős részét a szellemiség szintjére emeli, így készíti elő magát a mély „titkok'’ (Skorpió) befogadására.
A precesszió kozmikus útján, a felemelt ösztönerők nyújtotta egyensúly segítségével kerülhet kapcsolatba az angyali minőséggel, (Szűz) illetve a megismert igazság által végezheti el munkáit, s tehet rendet a külső és belső tartományokban.
—————