A Tejút középpontjából lüktetve érkező teremtő energiák csillagképe.
A lélek (saját szintjének megfelelően) már megkapta a beavatást, illetve most hasznosítja azt.
Az álom, a révülés, vagy divatos kifejezéssel élve a meditáció világát is ismeri az égi utazó. E területen tudással születik a lélek,
azt az anyatejjel (Tejút!) szívja magába!
A földi iskolákban tanult információhalmaz jóval alacsonyabb szint ennél.
A Nyilas minőség tudása egyenesen az égből érkezik!
Nem „csak" arról van szó, hogy a Tejúton látható, hanem az innen érkező üzenetek régi, népi elnevezéseiről is.
A magyar hagyomány Koldus szekérnek és Sánta koldusnak is nevezi e csillagképet.
A sánta szó mágikus kifejezési formaként szentet jelent. Az égen haladó szekér a régiek szerint, csak szentséget hordozhat.
A Sagittarius alatt a Déli Korona (Corona Australis) melyet szeretve ölel át a Nyilas csillagkép - Szent Korona! - és a Távcső (Telescopium) látható. A távlatok átlátása, a messzeségek kifürkészése valóban itt válik lényegessé, hiszen a beavatás után új időszak veszi kezdetét.
Az új idő még mindig a belső világra vonatkozik. (Az égi egyenlítő alatt van a csillagkép.)
E belső uralom azért is döntő jelentőségű, mert felül a nemzés erői már munkálkodnak!
A világosság uralmának a két jelét fent és lent megjelenítő csillagképek ebben a tejúti szakaszban teszik nyilvánvalóvá, hogy kint s bent egyaránt „uralkodni kell"!
A Tejút felső hasadékába hatoló Kígyó feletti Sas, (Aquila) az újjászülető, s felröppenő lélek fényjele.
Ez a „Sasmadár”, a Hadak Útján repül a túloldali Ikrek felé, hogy a Nyilas teremtőerőit átvigye a másik oldalra. Felette a Hattyú csillagkép (Cygnus) a már megerősödött lélekerőket jelenti. (Ez az erősödés, növekedés, itt csak a Tejútra érvényes. A Hattyú állítólag Levéd fejedelmet jelöli, de ide tartozik a halott hősökkel visszatérő, a Hadak Útján járó Csaba királyfi is.
A néphagyomány ezért nevezte Hadvezetőnek és Hadnagynak a Hattyú csillagait.
Az első magyar király Atilla egyik régi elnevezése Aquila volt (!) ,ami egyértelmű utalás a Sas csillagképre!)
A görögöknél a Hattyú maga Zeusz, aki itt nemzi Apollót és Artemiszt, il letve ilyen alakban repül Lédához, aki a túloldali Ikreknek ad életet.
A csillagkép a bölcs tanítómestert, Kheirón kentaurt ábrázolja, aki Prométheusz javára lemond halhatatlanságáról. Kheirón hősöket, istenfiakat tanít, köztük a szemben lakó ikerpárt, Castort és Polluxot is. A vad, barlangban lakó (itt a Tejút, hasadéka) kentaurokkal szemben Kheirón uralta belső erőit, szelíd és bölcs volt.
A nyíl hegye a Skorpió szívére mutat. Más szinten ismétlődik meg a túloldali (Nimród-Orion - Bika) történet.
A másik, közismertebb ábrázolás szerint kentaurunk a Napra céloz.
Ehhez a képhez kapcsolódó magyarázatokat („Le akarja lőni a Napot!” „A földön áll, de már a végtelenbe céloz.” stb.,,) nem mi nősítem, de nekünk tudni kell, hogy az íjjal és a nyílvesszővel végzendő cselekvés, a meditáció, a felső kapcsolat felvételét jelenti!
Az isteni erők jönnek le a Táltos és a Főpap belső minőségén keresztül.
Az itt megjelenő jövőalkotás már felfelé irányul.
A Megváltó nemzésének a helye a Tejút felső hasadéka! Ezért ez az Életfa!
A Kentaur és a Nyilas ókori ábrázolásain fával a hátukon jelennek meg.
A fa, illetve az életadó Tejút-energiák szeretet felvállalását mondják el e képek.
(A régi képeket nem illusztrációnak szánták a fantáziaszegóny olvasóknak, hanem általuk üzentek a jövőnek, benne rejtették el a látók számára a tudást. Ennek egyik gyönyörű példája a magyarok Képes Krónikája!)
A kentaur a kereszténység előtti őskorra is utalhat, akár a történeti korszak értelmében, akár az ember bensejében mindig jelen lévő ősi állapotot jelentve. A Nyilas csillagkép kentaur formájú; történetét Ovidius is ismerteti (Fasti, V. 379–414). Ezért is lett a történelemben az először „lóra nőtt nyilazó” lényekként megjelenő magyarok zodiákus jegye.
(megjegyzés: A keresztény szimbolikában a kentaur negatív értelmezésű; a bűn, a gonosz inkarnációja, a házasságtörés, az eretnekség szimbóluma (Physiologus)---nem is csodálkozik már senki ezen! )
Sassal küzdő kentaur (féloszlop fejezete, XII. sz., Pécs, székesegyházi kőtár)
A Nyilas csillagkép ábrázolása a denderai állatöv nyomán (Kr. e. I. sz., Párizs, Louvre)
A valódi lét nemződik, s születik ezen a helyen.
A világosságot hozzák le a Táltos főpapok a hétköznapokba.
Ez a szentség válik sorsfeladattá a következő minőségben.
Ezek a csoda lehetőségek mindenkiben megvannak!
A Nyilas csillagaival kapcsolatba kerülve mindig a magas igazság és a magas törvény lesz érthető számunkra. A felső szeretet túlmutat az emberi minőségeken, de éppen ez által segít tovább a nehézségeken, persze csak ha „vesszük az adást”.
A Sagittarius csillagai is érintik a téli napforduló pontját!
Ez a forduló a legnagyobb sötétségben újjászülető Megváltót idézi.
A megváltás ebben a korban -a Kígyótartónál tárgyaltak mellett -egy bölcsességet kíván. Ez pedig a Nyilas csillagai által szimbolizált
Olümposzi védnöke Artemisz, a szűz vadászistennő.
(Nem az öncélú, ostoba ideológiákkal megmagyarázott gyilkolászást!)
Az istennő szűzereje a magas energiák jelenvalóságára utal.
Az Ikrek védnökének (Apollón Napisten) Holdalakban is ábrázolt testvére.
Az éves körön továbblépve, a magas szeretet-szellemiségtől áthatva a vándor lehozza a fényt a földre, s
A Kozmikus úton haladó lélek, a fenti szeretet-szellemiséggel a „templomban maradva”, illetve oda visszatérve, újra átéli, majd segíti a beavatást, s az arra várakozókat. Figyelmét a Skorpió szívén át az Oltárra irányítja.
—————