ÉGI UTAK CSILLAGÜZENETEI - 1. Kos

Az ősi idők mítoszaiban elrejtett tudás segít az ég titkainak megfejtésében. A görögnek tulajdonított, mítoszokat és azok rejtett bölcsességét, világosságát a szkíta magaskultúra mágusai, papjai, beavatottjai vitték Görögországba.
Szkítia a Kr.e. VII. századtól került kapcsolatba déli szomszédjával.
A mitológiai ismeretek mellett a csillagalakzatok „elolvasása" jelenti a belső felismerést. 
A csillagászok a csillagképek csillagai', fényességük sorrendjében, a görög abc betűiről nevezték el. (A legfényesebb az alfa, majd a béta, gamma stb... csillagok következnek.) 
A fej szellemiséget, a törzs lelkiséget, a lábak pedig testiséget, és/vagy továbblépést szimbolizálnak.

A Nap éves útján a Halak jeléből érkezik a Kos csillagképbe. 

A Halak minőségében összegez a lélek. 

Itt dől el, hogy milyen szinten folytatódik az út.

  Ebből az összegzésből és döntésből indul a Kos jele. 

A közvetlenül felette látható háromszög, a Triangulum jelzi az ebben a minőségben jelenlévő szent hármasságot. 
A test, lélek, szellem hármasságának az ismerete itt elengedhetetlen, hiszen a felső- és alsó világokat kell megkülönböztetni! 

A Kos fölött ábrázolt hős Perseus szabadítja meg a sziklához láncolt Andromedát, kit az alant látható Cetnek (Cetus) szántak áldozatul. Perseus kezében tartja Medusa levágott fejét, melynek kővé dermesztő a pillantása. 

Ez a „hírhedt" Algol csillag, a győzelemhez szükséges eszköz! 

Ez a csillag tehát a győzelemhez szükséges eszköz meglétét szimbolizálja, és köze sincs az „ártó erők” bugyuta képzeteihez! 
A Perseus és Androméda csillagképek felett folyik a Tejút, mely ez esetben a szellemi magaslatot jelöli. 

A Kos alatti „vizes” birodalomhoz tartozó Cetuson kívül itt kanyarodik az Eridanus folyó is.

Az eridanusi út a feltámadáshoz vezet...

A Kos, mely Isten báránya, valóban a feltámadáshoz vezető utat mutatta meg. 

A csillagképhez tartozó égi cikkelyt északon és délen folyók határolják. 

A folyók utalnak az élet folyására mint útra, ugyanakkor vizes jellegükből adódóan az érzelem és ösztönvilág mostani fontosságát is kiemelik. 
Kos minőségében választja szét a lélek a felső (szellemi) és alsó (érzelmi) világokat.
Az ókorban itt volt a tavaszpont, tehát akkor ez a csillagkép jelölte a kezdetet is. 

Az Aranygyapjas kos mítoszában megjelenő kulcsfogalom, az áldozat. 

Az állatáldozat szimbolikája világosan mutatja, hogy a fent és lent ismerete nélkül nincs előrelépés!

Az állat a lehúzó ösztönöket jelképezi. A vágyak feláldozása, a belső erők felemelését jelenti és nem elfojtást! 

A fölös ösztönerők itt szellemi energiává alakulhatnak, amit mutat az is, hogy a csillagkép az égi egyenlítő fölé került.

 
Az alsó (Halak) világból feljövő Fehérlófia (Tejút jelkép) története is ide tartozik. 

(Az őt felhozó griffmadár Kos szimbólum).

 A tudatosan vállalt áldozat áldássá változik! 

Az ég itt ajándékoz meg a fent és lent ismeretével! Ehhez az ismerethez szükséges befelé fordulást a Kos alatti Cetus (Jónás három napot tölt a Cet gyomrában!) mutatja. E „három nap” után én-ünk egy része már a feltámadás (Eridanus!) felé indul. 

A Kosban lévő bolygókon, tengelyeken át válik ez érezhetővé.

A Nap először a Kos fején, (!) majd a testén halad keresztül. 
A szellemi ismeret mozgatja a lelket! 

Az éves ciklusban ezekre a tapasztalatokra és ismeretekre azért van szükség, mert a Bika csillagkép által szimbolizált stabilitás, (mely a következő állomás) megteremtéséhez nélkülözhetetlenek!

Ha azonban  „kozmikus feladatot” jelöl, (pl. retrográd mozgású bolygó) akkor a precessziós mozgás szerinti következő állomás, a Halak.

Ebben az estben a Kos áldozata a felkészítés, az Unió Mystica állapotának az eléréséhez! 

A misztikus EGYség a lélek - tudat magas állapota, ahol a Minden Egy elve már megélt tapasztalatként jelenik meg. 

Kozmikus (precessziós) haladásnál a vizsgált égitest a Kos testen, majd a fején halad keresztül. 
Ez azt jelenti, hogy a lélek élményeit a szellemiség értelmezi, tudatosítja és felhasználja! Csak ezek után lép a Halak minőségébe.

Az év körén a Nap a Kos jeléből a Bika csillagképébe érkezik. 

A Bika a Tejút félé néz, az Ikrek kettősének irányába. 
Felette a Pleiadok és a Perseus, alatta az Orion az Eridanus folyóval. 

A Bujdosók lámpásaként is ismert Aldebaran a Bika szeme, de a régiek őt jelölték meg a világ egyik oszlopaként! 

A Mindenséget tartó egyik elv az .."anyag termékennyé tételének" fontosságát és az ebből következő biztosságot, biztonságot hirdeti. 

A Perseus hősi, fény hozó és megszabadító ereje a szellemi magaslatok szintjére kerül, ami termékenyítő energiaként a Pleiadokban ölt testet.

A Fiastyúk és Háló nevet is viselő hét, szabad szemmel is látható csillagból álló csillagképnél találkoznak a bolygók útjai. 

Tehát a teremtő elvek itt léphetnek unióba, itt egyesülhetnek. 

A mitológiában ez az istenek szerelmi fészke.

 
Itt szerelmeskednek, magyarul itt (is) történik a teremtés! 

A Bika alatti víz az Eridanus is a „föld” termékennyé tételét segíti elő.

 
A  Nap a Bika szarvcsillagai között halad el, vagyis ahogy régen ábrázolták, a szarvaival hozza el a világosságot.

A Taurusban a stabilizáló, termékenyítő erők és törekvések jelennek meg, mindig a magas, az isteni elveknek megfelelően. 

A Bika hátán kotlik a Fiastyúk, azaz önmagát a teremtés szolgálatába állítja. 

Ez a csillagkép készít fel a Tejúttal való találkozásra. 

A magas energiákkal nem találkozhat felkészületlenül a lélek, előtte stabil alapokat kell megteremteni és a biztos tudást kell megszerezni! 
Csak ezek után kerülhet kapcsolatba a beavató Orionnal, és onnan továbblépve a Tejúttal.

Az év körén haladó Nap a Kos jeléből a Bika teste és a Pleiadok között megy tovább a fej, a szem és a szarvak irányában az Orion fölé. 
Ez azt jelenti, hogy a lélek az energiákra rálátva, a szellem eszközével (szarv) küzdi fel magát a beavatás kapujába!

Ha a feladat a precessziós irányba (retrográd azaz hátráló, visszafelé menő) mutat, akkor az Ikrek kapuján át a Tejútról érkező tudást- mely a halandó és halhatatlan megváltó egységét hordozza- kell a termékenység és stabilitás szolgálatába állítani!

Elérkeztünk az első „titkos csillagképhez”. 

A tömegeknek szánt asztrológia nem említi, pedig majd látni fogjuk, hogy szerepe kulcsfontosságú.

Az Orion a beavatás fázisa. Ő, a Tejútra lépést megelőző, beavató ősapa. Az égi utak itt találkoznak. Itt döntünk a továbblépés irányáról. E helyen találkozik az ekliptika, az egyenlítő, a Tejút és az Orion lábától (Rigel = láb) induló Eridanus, mely az „alvilágon” át az újjászületéshez (Phoenix) vezet. 

Alul látható a termékenység és ciklikus megújulás jelképe a Nyúl (Lepus) csillagkép, míg mellette, de már a Tejúton, a megváltót szimbolizáló Egyszarvú.

Ebben az égi környezetben történhet meg a helyes út kiválasztása! 

Az Orion a vállán „tartja’’ a Lelkek útját, vagyis felvállalja a fényteremtést és fénybeavatást. 
Az Orion - köd (M 42) csillagbölcső.

A Bika fölötti Pleiadoknál a bolygók egyesülnek, az Orionban már a csillagok születnek! 

smile hangulatjel

https://documents.tips/…/28699793-paksi-zoltan-egi-utak-csil…