Belső érzékelés
2014.08.02 18:28
Tehát tegyük fel, hogy ott vagy a kivilágított színpadon – a színpad az a szoba,
amelyben most ülsz. Hunyd le a szemed, képzeld el, hogy a fények kialudtak,
a díszletek eltűntek, és te egyedül maradtál.
Minden sötét. Maradj csendben. Próbáld meg, amilyen élénken csak tudod,
elképzelni a belsőérzékek létezését. Egyelőre képzeld úgy, hogy megfelelnek a
fizikai érzékszerveknek. Takaríts ki tudatodból minden gondolatot, minden aggodalmat.
Légy nyitott, fogékony. Nagyon szelíden és odaadóan figyelj – ne a külvilág hangjaira,
hanem azokra, amelyek a belső érzékeken keresztül érkeznek hozzád.
Képzeld, hogy egész életedben vak voltál, és most kezded lassanként
visszanyerni a látásodat. A belső világot ne ítéld meg azonnal, az először megpillantott,
összefüggéstelen képek vagy az először meghallott hangok alapján, mert belső
érzékeidet most még csak nagyon tökéletlenül tudod használni.
Végezd ezt az egyszerű gyakorlatot néhány percig elalvás előtt vagy pihenés közben.
Még egy hétköznapi beszélgetés folyamán is végezheted, ha az nem követeli
meg teljes figyelmedet.
Egyszerűen csak megtanulod, hogy a tudatosságnak egy új dimenziójára koncentrálj,
mintegy gyorsfényképeket készíts erről az ismeretlen környezetről. Tartsd
eszedben, hogy csak töredékeket fogsz érzékelni. Egyszerűen fogadd el őket, de ekkor
még ne próbálj ezek alapján általánosítani, ítéletet alkotni, és ne is akard értelmezni őket.
Kezdetben naponta tíz perc tökéletesen elegendő lesz.
—————