A szimbólumok időfizikai jelentése 4. AZ ELEMI MINŐSÉGEK

Az állatövi jegyek és a bolygók kapcsolata az elemi minőségekkel. (víz: tardion, tűz: tachion, levegő: energiakvantum, föld: anyagi részecske). Az éter azért maradt ki, mert a világéter a teremtés hullámterét, a világszellemet jelképezi, konkrét időforrás hozzárendelése (helymeghatározás) nélkül.

Kos: tűz. Asztrológiai szimbóluma a tachion elágazást jeleníti meg, vagyis a tűz útvonalát (Kossuth: kos-út).

Bika: föld. A bika feje egyben az elemi részecskék időtartályának is megfelel (a neutronoknak és a leleonoknak), amiből az anyag, a Föld bolygó és a lélek részecskék is felépülnek.

Ikrek: levegő. A teremtésben egymás számára létező dolgok között mindig van valamennyi levegő (téridő, térbeli távolság), ami elválasztja és összeköti őket. Ugyanakkor ez a transzcendens levegő kettős természetű, a csavarodási irányai miatt: jobbos tér és balos antitér.

Rák: víz. A forgó, keringő és csavarodó időrendszerek RV-je kisebb E-nél, vagyis egészében tardion (víz) típusúak. A rákok mellesleg döntően vízi állatok.

Oroszlán: tűz. Az időhurokból kiszaladó tachionok sörényszerűen lobognak körülötte a hullámtérben, mint a tűz.

Szűz: föld. Az egymást átfedő, csavarodó időrendszerek zárt világán belül maradnak csak meg az elemi részecskék (leleonok és anyag). A szűzföld szavunk egyben azt is jelenti, hogy az anyagi világ érintetlen marad mindaddig, míg az értelmes lények (istenek, emberek) fel nem törik maguknak a földművelés eszközeivel (ekével: az ékével) és használni nem kezdik.

Mérleg: levegő. Minden időhurok hullámtere levegő (csavarodó csigaház) típusú, az RV<E miatt (kivétel nincs).

Skorpió: víz. Az idő vizének sodrása meghatározott irányú a taszítási vektorainak megfelelően. Ebből az is kiderül, hogy ezt a jegyet nem a csillagkép skorpióhoz való hasonlatossága miatt nevezték el így, mivel a skorpió egy tipikusan sivatagi ragadozó rovarfaj, igencsak tüzes fullánkkal, ennélfogva viselkedése és közege nagyon távol áll a víztől (folyadék). A név: szó-kor-pi-ó: az öreg tűz idejének modulációja (sűrűségváltozásai a forrás mozgása miatt, amit a taszítási vektorok okoznak).

Nyilas: tűz. A tachion a forrás RV>E mozgása során keletkezik, amit az időhullámok normális (sugárirányú) taszítása okoz.

Bak: föld. A részecskék időtartályaiban rengeteg időhurok elburjánzás keletkezik folyamatosan, vagyis a föld vízből, tűzből és levegőből áll össze lényegében.

Vízöntő: levegő. Az idő vizei, amiket a források a környezetükbe öntenek (árasztanak), valójában nem folyadékok, hanem levegőszerűen mindenhová kiterjedők és főként mindenen akadálytalanul áthatolók (szellemszerűen, ezért jár a Vízöntő korszak szellemi kibontakozással).

Halak: víz. A párhuzamos univerzumok térszeleteit elválasztó szeparátorok valójában nem üres zónák, hanem ott (bennük) az őskáosz idő vize található, ahogy a nemtér-nemidő rétegben is. Az űrhajók pedig a mozgásuk során mindig tardion (víz) sebességgel haladnak, nem csak a téridőben, de a nemtér-nemidőben is (térugrás közben). A halak mellesleg valóban vízi állatok, de elsősorban nem ezért lett a jegyük a víz elemmel társítva.

A BOLYGÓK KAPCSOLATA AZ ELEMI MINŐSÉGEKKEL

Nap: tűz. Csillagként fény és hőforrás, a Napisten székhelyeként pedig az isteni tűz forrásának szimbóluma, akiből az életet lehetővé tevő sugárzás árad.

Merkúr: levegő. A Naphoz legközelebbi bolygó, ami benne van a téridőben (levegőben). A Nap ebből a szempontból azért nem levegő minőségű, mert a szerinó nincs benne a saját téridő hullámterében, amit maga köré kelt.

Vénusz: víz. Bár a légköre forró és száraz, így nincsenek rajta tengerek, mégis a víz elemet képviseli, mint a női, anyai tulajdonság megtestesítője (a neve és retrográd forgása miatt). A görög mitológiában ő Aphrodité, a szerelem és szépség istennője, aki akkor született (egy kagylóhéjból kikelve), amikor Kronosz kasztrálta apját, Uranoszt. Ettől a tenger (az őskáosz vize) habzani kezdett és hullámot vetett (moduláció), s megjelent benne egy kagylóhéjon (az időhurokban) Aphrodité (a királylány forrás). Az etruszk (hunokkal rokon!) mitológiában Turánnak hívták, vagyis túr-án: égi lyukat (forráshelyet) csinálónak.

Föld: föld. Annak ellenére, hogy a bolygónk kétharmadát víz borítja, mégis földnek hívjuk, minden nép nyelvén. S nem csupán azért, mert az ember szárazföldi élőlény, aki számára a tenger ellenséges környezet, hanem mert az élethez egy (többé-kevésbé) szilárd felszínű planétára van szükség, amin megvethetjük a lábunkat (támasz-pontként szolgál). Ezzel ellentétben a Hold víz minőségű, s nem csupán azért, mert női típusú és a tömegvonzásával befolyásolja a földi vizeket (apály-dagály), hanem mert a Hold nem tömör égitest. Valójában egy óriási tartályról, mesterséges létesítményről van szó, aminek a belső palástján édesvizű tenger található. Ezt azoktól a sámánoktól tudjuk, akik testen kívüli utazásaik során jártak a Hold belsejében és megnézték ezt a „ciszterna űrhajót”. Bővebben lásd: A Hold belső szerkezete (2001) című írást az Eseményhorizonton.

Mars: tűz. A háború istenét a harc tüzével társítani nyilvánvalónak tűnik, de itt inkább a taszítási vektorok azon hatásáról van szó, amivel elsodorva az időforrásokat, tachion sebességre gyorsítják őket.

Phaeton: levegő. Ez a bolygó egy kozmikus kataklizma során megsemmisült, millió darabra esve szét, amik füstszerűen szétoszlottak az űrben (téridő légben). Ha volna az asztrológiában használatos jele, pontosan meghatározhatnánk, miért tartozik hozzá a levegő minőség. Enélkül azonban csak annyit mondhatunk, hogy a Naprendszer belső rendjében a levegő minőségnek kell uralnia logikusan. Amúgy a kisbolygóövezetben keringő nagyobb törpebolygók mindegyikének asztrológiai szimbóluma az időhurokhoz és a téridőhöz (szerinó, fotinó) kapcsolódik valamilyen formában, lásd az előző fejezetet.

Jupiter: víz. A legnagyobb bolygónak sűrű légköre és valószínűleg folyékony felszíne van, ami alatt a mélyben szilárd mag bújik meg. De nem azért víz minőségű, mert az egész felszíne egyetlen hatalmas szénhidrogén óceán. Hanem mert ez az égitest a Naprendszer „vízfeje”. A beavatott sámánok tudják, hogy a Jupiter belsejében található az a 4D-s isteni támaszpont, ahol a rendszer központi nyilvántartása működik. Ez a Jupiter akasha, az isteni mindentudás könyvtára, ahol nem csak a helyi események emlékei vannak meg, hanem az összes lélek információ tartalmáról (szelleméről) is őriznek itt egy valós időben frissített biztonsági mentést. Ez az akasha transzcendens időhullámok modulációjában őrzi a tudást a fenntartó istenségek számára, amely moduláció természetesen tardionikus (víz típusú) a források mozgása miatt.

Szaturnusz: föld. A gyűrűs gázbolygónak ugyan nagyon alacsony a sűrűsége, mégsem levegőnek, hanem földnek tekintjük, de ezúttal, kivételesen nem a fogalom „anyagi részecske” értelmében, mivel egy sokkal alapvetőbb dologról van szó. A föld itt a stabilitás és a létalap megfelelője, azaz a tiszta űr forrásáé, a Teremtő Atya okforrásé. Érdekesség, hogy az Atya megtestesítőjeként glóriát (gyűrűt) visel a feje (önmaga) körül, ami a szentség szimbóluma. Bővebben lásd: A glória, mint beavatási szimbólum titkai (2007) című írást az Eseményhorizonton.

Uránusz: tűz. Az úr égi forrásaként szimbóluma a Teremtő tachion tüzének irányát jelzi (fent az égben). Formailag nem véletlenül van összerakva a Nap és a Mars jelképéből. Ha a Nap a helytartó tűz szimbóluma, a Mars pedig a teremtmények közé alászállt tűzé (innen ered a szent háború filozófiája is), akkor az Uránusz a felettes létező (okforrás) megjelenítője. Az a furcsaság, hogy az Uránusz forgástengelye majdnem ráfekszik a keringési pálya síkjára, s emiatt gyakorlatilag retrográd forgásúnak tekintik a csillagászok, arra a mitológiából ismert tényre utal, hogy a Teremtőt (Uranosz) az idő istene (Kronosz) letaszította trónjáról (levágta nemi szervét, azaz teremtésre alkalmatlan pozícióba kényszerítette), átvéve helyét az isteni hierarchiában (a teremtésben). Vagyis az Uránusz teljesen kibillent régi szerepéből. Természetesen ennek a gázbolygónak is van gyűrűrendszere, ha nem is olyan látványos, mint a Szaturnuszé, de amit képvisel (ugyanazt!), az ugyanolyan szent a teremtésben.

Plútó: levegő. Az alvilág és a halál istenének törpebolygója azért képviseli a levegő elemet, rendszeresen a Neptunusz mögé csúszva pályáján (s nem pedig elé tolakodva!), mert minden teremtmény sorsa a téridőben a halál. Akár megmaradnak ebben a transzcendens levegőben, akár kiugranak belőle az őskáoszba. Az egyetlen, aki halhatatlan, az maga a halál (az Isten), mivel ő teremtette az elmúlást. Mivel az Isten az élet, halált hozóvá csak akkor válik, ha tértükrözéssel átfordulva antiszerinóvá lesz, aki antitéridőt kelt maga köré. Ennek megfelelően a Plútó forgása retrográd (jobbos).

Neptunusz: víz. A tenger római istene természetesen a víz minőséget képviseli, ráadásul a gázbolygó színe tengerkék. De itt nem csupán a folyadék tengerekről van szó, hanem főként az idő vizeiről, amik megtöltik az egész létezést. Neki is van egy vékony gyűrűrendszere, de ami a legérdekesebb, az a holdrendszere. A legnagyobb holdja, a törpebolygó méretű Triton ugyanis retrográd keringésű, vagyis ellentétes irányban kerülgeti, mint a többi hold. Nyilvánvalóan egy befogott égitestről van szó, egy megzabolázott, ellentétes irányban ható tulajdonságról, ami ellentmondásossá teszi a Neptunusz asztrológiai hatását. A görög mitológiában egyébként a tritónok Poszeidon (azaz Neptunusz) fiai, embertestű, halfarkú kísérői, akik kagyló trombitájukat (tachion spirálgömbjeiket) fújva kísérik urukat. Ezzel egybevág az, hogy a Neptunusznak van még három parányi holdja (a néreiszekről elnevezve, akik a görög mitológiában a tenger hullámait megszemélyesítő istennők), amik szintén retrográd keringésűek.
Kiegészítés: A Naprendszerben a Neptunuszon kívül csak a Szaturnusznak van egy retrográd keringésű holdja, a legkülső Phoebe, ami egy befogott holdacska és valószínűleg felelős a gázbolygót övező hatalmas, ritka porgyűrűért.

Erisz: föld. Az elemek logikai sorrendjében a Plútó utáni égitestnek, a nemrég fölfedezett Erisz törpebolygónak föld minőségűnek kell lennie. A föld elem azért illik hozzá, mert a viszály, széthúzás tipikusan a földi teremtményekre (a sokaságra) jellemző tulajdonság, ami nem létezik az isteni egység állapotában. Ennek megfelelően az egyetlen ismert holdja a Dysnomia (törvénytelenség).

Aki figyelt, észrevehette, hogy az állatövi jegyek elemi minőségei az évkörben meghatározott rendben követik egymást: tűz, föld, levegő, víz.

Ellenben a bolygókhoz rendelt elemi minőségek a Naptól indulva egy másik sorrendet követnek: tűz, levegő, víz, föld. Igaz, hogy az évkör jobbra keringő, míg a bolygók balra keringenek a Nap körül, a két sorrend mégsem tükörképe egymásnak, aminek okát egyelőre nem ismerjük.

Ez utalhat a Naprendszer régmúltban bekövetkezett valamelyik átrendezésére (amikor az istenek módosították a bolygók pályáit és helyét különböző okokból) vagy hiányosságokra is a bolygók között (a törpebolygókat is bele kell venni a rendszerbe).

Amennyiben régen további törpebolygók is keringtek a Naprendszerben, amik betöltötték a hézagokat, úgy ezeknek a következő helyeken kellett lenniük.:
Egy föld elemű törpebolygó a Merkúr pályáján belül. Egy tűz elemű törpebolygó a Vénusz és a Föld között. Egy levegő és egy víz elemű törpebolygó a Föld és a Mars között. Egy föld elemű törpebolygó a Mars és a Phaeton között. Egy tűz elemű törpebolygó (a Chiron?) a Jupiter és Szaturnusz között. Egy levegő és egy víz elemű törpebolygó a Szaturnusz és Uránusz között. Egy föld elemű törpebolygó az Uránusz és a Plútó között. Egy tűz elemű törpebolygó a Neptunusz és az Erisz között.

Mindez persze csak spekuláció, így a kérdés nyitva marad: miért különbözik egymástól a két sorrend?

embers-eg.webnode.hu