A szimbólumok időfizikai jelentése 3. A HOLD ÉS EGYES KISBOLYGÓK

Hold (Luna): Égi kísérőnk sarlója a teremtményeket jelképezi. Minden teremtmény végső soron időhurkokból áll, amik oldalról nézve időkiflinek látszódnak. .... A há-old: öreg há, aminek értelme a Teremtő Anya (Há) hullámterére vonatkozik. A lu-na pedig: le-una, leszármazott egy vagy lé egy (egy víz), aminek értelme ugyanarra az anyai hullámtérre vonatkozik. A latin szó közös gyökerű a magyarban használt cuna, puna, suna szavakkal, így nem véletlen, hogy a Holdat női objektumnak tekintjük, aminek keringése hatással van a női menstruációs ciklusra. A há-old egyben utal arra is, hogy a kötést, csomót, hurkot szoktunk megoldani, valamint a feladatokat, de az old szót használjuk a folyadékban feloldódó szilárd anyagokra is. A feloldozás pedig felszabadítást jelent a kötöttségek alól.

Ceresz: A görögöknél Démétér istennő, a föld és a gabona istennője, aki a termésért és termékenységért felel. Jele egy forrásból és egy időhurokból áll. A hurok háromnegyed kör mentén szaladó forrásra utal, aminek iránya jobbos (órairányú), mert a teremtés jobbos időhurokból (szerinó) indul ki.

Veszta: A görögöknél Hesztia istennő, a tűzhely őrzője. Jele árokba rakott tűz, amiből füst száll fel, de valójában ez az ábra is a tachion mozgását és a maga után húzott primer időszálat reprezentálja, ami diszkrét modell esetén nem éri el a jelent a csúcspontban.

Júnó: a rómaiaknál Iuno, azaz i-uno: Isten egy. A görögöknél ő Héra, Zeusz felesége. A rómaiak Lucinának is hívták, aki a szülés és gyermekáldás istennője volt. Jele a nyolcágú fénycsillag, a fotinó síkvetületi ábrája, egy külön időforrással, amit a kereszt jelképez. Ez utal rá, hogy a Lucifer (fény) női változata (Lucina) is az Isten gyermeke.

Pallasz: Athéné mellékneve, amit Triton lányáról kapott, akit egy harci játék során véletlenül megölt, valamint egy titán vagy gigász a görög mitológiában. Szimbóluma a Vénuszéval rokon, jelének szögletessége páncélszerű keménységét, harcosi voltát mutatja, vagyis egy balos tachionról van szó.

Cupidó: A görögöknél Pothosz. Aphrodité fia, a szerelmi vágy istensége. Asztrológiai jele a visszakanyarodó tachion palástjára rajzolt Vénusz-jel, ami azt jelzi, hogy a Teremtő Atya visszakanyarodására (az Isten keltésekor) a Teremtő Anya (Vén-forrás) hullámterében került sor, s így, a behúzási tartomány önfenntartásra kényszerítő vágyából született meg a szerelem: az elemi (első) hely, az Isten időhurka.

Admétosz: A görög mitológiában a thesszáliai Pherai királya, akinél Apollón 9 évig pásztorkodott az Olümposzról való száműzetése idején és szívesen látta az istent. A neve kérlelhetetlent jelent, ennek megfelelően a jele a Föld és a bika (föld jegy!) kombinációja, alul kis vonalkával, ami a földhöz kötöttségét, anyagba zártságát jelképezi. Mivel az anyagi részecske az istent (szerinót) is magába zárja a THZ-i segítségével. Részletesebben lásd Apollón isten nevének ezoterikus jelentését A hellén mítoszok időfizikai jelentése (2008) című írásban az Eseményhorizonton.

Apollón: A ragyogó és gyógyító isten, Zeusz és Létó fia. Jele a saját múltjába visszakanyarodó tachion palástján két vonallal kijelölt zónát, a teremtési tartományt mutatja, amin belül az időhurok létrejöhet (ahol az istenek születnek a Lé-tó-ból, az őskáosz vizéből).

Hadész: A holtak istene, az alvilág ura, a neve láthatatlant jelent. A jele C betű keresztény (tűz)kereszttel. Az időhullámtérbe behatoló (tachion) forrás, ami számára mindaddig láthatatlan marad az idő és forrása, amíg bele nem szalad a hullámtérbe és az létezni nem kezd a számára. Azért nyitott ív és nem zárt kör jelképezi az időt, mert az időhullámtér nyitott a végtelenre, amibe kiterjed. Másodlagos időfizikai jelentése: az időhurokban fogságba esett királylány forrás, aki az energiakvantum szívében pislog (hol látható, hol láthatatlan, mint Hadész, attól függően, fölveszi-e a sisakját). A kedvese Hadésznak azért Menthé (egy alvilági nimfa), mert ő (a királylány forrás) az, aki létezésével megmenti az időhurkot az önkeltési ciklusa végén, segítve átjutni a következő ciklusba. Hadészt hívják Aidóneusznak is, ami Ajtónállót jelent magyarul, mivel ő őrzi az alvilág kapuját (a misztikában a küszöb őre), nem engedve ki a holtakat a felvilágba.

Poszeidon: A tenger istene, a rómaiaknál ő Neptun, aki háromágú szigonyával uralkodik a vizek felett. Jelképe azért van megduplázva, hogy egyrészt különbözzön a Neptunusz bolygóétól, másrészt jelezze: a felső és alsó világ vizeire egyaránt hatással van a működése. Az összesen hat ágú jel egészében a Mindenhatóra utal, aki valóban minden téridő vizek ura (és úr az idősemmi vizeiben is!).

Vulkánosz: A görögöknél Héphaisztosz, az istenek sánta kovácsa, a fémmegmunkáló és palota építő, fegyverkovács (mérnök) isten. A jele látszólag egy kitörő vulkáni kúpot ábrázol, valójában viszont a tachion tűz haladási és terjedési irányát mutatja. Ez a transzcendens tűz az istenek villáma (fegyvere) és hatalmi szimbóluma (nem véletlenül lopta el Prométheusz a titkát).

Lilith: Ádám első felesége, a halhatatlan embernő, aki Asmodeust (egy rossznak ítélt szellemet) szülte Ádámtól. Démonként tartják számon, mivel szembeszállt az Istennel és Ádámmal. Ezt mutatja a jele is, ami a skorpió jelének sajátosan módosult, fejjel lefelé álló változata, de nem a tükörképe, mert sem 2D-ben, sem 3D-ben elforgatva nem fedi egymást a két jel. Vagyis nem ellentétpárról van szó, hanem egy másik, másmilyen skorpió típusú tulajdonság megszemélyesítéséről. Ez a jel a skorpióéhoz képest ellenirányú taszítási vektor szimbóluma és épp ezért vizes jegyben hat erősen.

Kronosz: Az idő istene. Jele egy időszálat húzó időforrás, ami maga köré időhullámteret áraszt. Az ábra alapján RV<1 tardionról van szó, egy okforrásról, aminél feljebb nincs létező az Életfán. Ezért is van felül lezárva a körívvel (koronaszerűen).

Zeusz: A főisten (főszerán időhurok). A jele azt mutatja, hogy ő a felettes létező időforrás, akinél ugyanakkor van még egy felsőbb létező (Kronosz, az apja). Ezért ábrázolják a pontjából felfelé mutató nyíllal, ami a primer időszálat jelképezi. Itt azért nem körív jelzi az időhurkot, hanem csak egy pont, mert a teremtmények a térszeránból mindig csak egy tachiont látnak körbeszaladni. Azt, amelyik kibocsátott térszeletében benne vannak.

Hidalgó: A szó spanyol kisnemest jelent és ezt a kisbolygót egy mexikói papról nevezték el, aki az indiánok jogaiért harcolt az 1800-as évek elején, de megölték a harc során. A Mars pályáját megközelítve kering egy szokatlanul elnyúlt pályán, áthaladva a Jupiter és a Szaturnusz pályáján is (áttörve az általuk képviselt korlátokat). Jelképe épp ezért egy időhurok, felfelé mutató nyíllal, de mivel Hidalgó vállalkozása balul sikerült, a szimbólum is balra orientálódik, felemássá téve az általa képviselt célt (a szabadságot).

Chiron: Az erősen elnyúlt pályán keringő kisbolygó a Jupiter és az Uránusz pályája között kering, áthaladva a Szaturnusz pályavonalán. Kheirón a görög mitológiában egy harcos kentaur volt, a megsebzett gyógyító szimbóluma. Ennek megfelelően a Chiron jelképe valójában nem egy K betű a körön, hanem egy sugárvonalra merőleges, oldalirányú nyíl, taszítási vektor. Nem rendes, normális taszítási vektor időfizikailag (ezért nincs szára a nyílnak, csak feje), hanem látszólagos, mivel a tangenciális, érintőirányú vektor sodrása csupán érintőleges (és csekély) az elért időrendszerekre.

Quaoar: A közel kör alakú pályán keringő törpebolygó nagyjából a Plútó távolságában kerülgeti a Napot. A kaliforniai tongva indián törzs nyelvén a Quaoar (ejtsd: kua-o-uar vagy kvaovar) a teremtő tulajdonságot jelképezi (a létezési kölcsönhatást, vagyis a megnyilvánulást), s a mitológia szerint ő teremtette kozmikus táncával az Égi Atyát és a Föld Anyát. A jelenleg nagyjából 900 kilométeresnek becsült égitestnek egy holdját ismerjük, a parányi Weywot-ot, amit a tongva mitológiában szereplő égi istenről, az első teremtményről (Mindenható) neveztek el. Magyarul a két név természetesen időfizikai értelmű: kúr-ó-ár vagy kúr-az-ár (az idő által csinált), illetve véve-út (utat vevő, választó). A Quaoar asztrológiai szimbóluma egy kör, a közepébe mutató, sugárirányú nyíllal, ami az időhullámtérbe behatoló (kúró) tachiont jelképezi.

Sedna: Az erősen elnyúlt, elliptikus pályán keringő törpebolygó 11,42 milliárd kilométerre közelíti meg a Napot, vagyis jóval a Plútó pályáján túl kering a Kuiper-övezetben. Sedna (ejtsd: Szedna) az inuit (eszkimó) mitológiában az óceán istennője, akit a szülei, két ősóriás (okforrás) a tengerbe (időhullámtérbe) dobott a csónakjából (kölcsönhatási zónájából). Az apja levágta a csónak peremébe kapaszkodó ujjait (időszál leágazások belőle), amikből a fókák, rozmárok, bálnák és halak lettek (a teremtmények), míg a teste lesüllyedt a tenger fenekére (az őskáoszba) és csonttá válva gyökeret vert ott (Életfa lett belőle). Sedna az óceán rettenetes istennője, aki egyik szemével minden tengeri lényt figyelemmel kísér. A másik szemét hajgubanc takarja, ami tele van az emberek bűneivel. Az inuit sámánok lemerülnek a tenger fenekére, hogy megtudakolják Sednától, mennyire lesz sikeres a vadászat és hozzá fohászkodnak betegség és haldoklás esetén. Ő a nagy angakok (an-gar-ok: ég-szülött-okforrás, azaz az okforrástól az égben született lény), a varázsló, az élet és a halál nagy északi kapuja (Mindenható, női változatban). Magyarul a nevét inkább szét-anyának kéne ejteni. Az időfizikában ő az időhurok centrumában pislogó (egy szemű) királylány forrás, akiből a szívvonali időszál rendszer fakad. Ennek megfelelően az asztrológiai szimbóluma egy kereszt (itt helyet jelent), bal felső negyedében csúcsára állított négyzettel (ami Sedna látó szemét jelképezi), jobb oldalán pedig egy leágazó görbével, ami a hajának (időszál leágazás) felel meg.

Kiegészítés: nyilván feltűnt már, hogy függetlenül attól, milyen nyelvből származik egy égitest neve, mégis könnyen értelmezhető a közismert és ezoterikus (időfizikai) jelentése magyarul.

Ez nem bűvészkedés a szavakkal, szótagokkal, hanem ismételten annak a (hivatalos tudomány által körömszakadtáig cáfolt) ténynek a következménye, hogy a Földön hajdanán elterjedt ősnyelv (Bábel előtt) a hun-magyar volt.

Amit nem véletlenül emlegetnek a beavatottak a mágusok titkos nyelvének, illetve a teremtés (az istenek) nyelvének. Vannak arra utalások, miszerint már az atlantiszi birodalom idején is ennek a nyelvnek egy archaikus változatát beszélték az akkori emberek szerte a bolygónkon...Smaragdtáblák...

S természetesen minden földi nyelv belőle származik, különféleképpen és mértékben eltorzulva. Ennek tudatában az lenne a furcsa, ha nem lehetne visszafejteni az égitestek neveit is (sok egyéb dolog mellett).

A felsorolt kisbolygókon kívül még számos hasonló méretű égitest kering a Naprendszerben, amik mindegyikének nyilván meg van a maga hasonlóan beszédes titka. Aki kíváncsi rá, nézzen utána ezeknek és találja ki önállóan a szimbólumaik időfizikai jelentését. Segítségképpen harminc további kisbolygó szimbóluma a 4. ábrán.

embers-eg.webnode.hu