A szimbólumok időfizikai jelentése 2. bentről kifelé haladva a Naprendszerből. AZ ÉGITESTEK

Nap (orbis lucidus, sol solis, Phoebus, Héliosz): A kör origójába rajzolt pont jelzi, hogy itt az idő vizének forrása, az Isten (forrás és hullámtér). A nap szavunk ugyanakkor időegységet is jelent, egy tengely körüli fordulatát a Földnek, ami elárulja, hogy a folytonos idő kvantálható a forrásának forgása segítségével. A nap egyébként a nagyapa szó elcsökevényesedett változata.

Merkúr (Mercurius): A kör alá rajzolt kereszt azt mutatja, hogy a tachion forrása kívül van a hullámterén. A kör tetején a szarv egyrészt arra utal, hogy a forrás férfi típusú (jobbos), aki ezért úr, húr, illetve mer-kúr, mert van bátorsága csinálni, teremteni a dolgokat. Másrészt ez valójában nem szarv, hanem egy nagyobb kör alsó része, ami jelzi, hogy az időgömbök kiterjednek. A római Mercurius istenről elnevezett bolygó szimbólumát Hermész caduceusa (hírnökbotja) stilizált változatának tartják, ami természetesen az időszálat húzó időhurok ősi ábrázolása. Részletesen lásd: A pásztorbot titka (2009) című írásban az Eseményhorizonton.

Vénusz (Venus): A szerelem római istennőjéről elnevezett égitest jele lényegében a Merkúr szimbólumának szarvatlan változata. Azt mutatja, hogy a teremtésben vannak női típusú (balos) tachionok is, akik az eredeti öreganya okforrás, a Teremtő Anya leszármazottai. Ezért a vén-usz: öreg lyukat (forrást) jelent. Az a tény, hogy a Vénusz retrográd forgású (vagyis jobbra forgó), ezzel látszólag ellentétben áll. Mivel azonban a jelképe lefelé néző (kör alatt a kereszt), fontos kivételként a bolygó szimbólumok között (a Merkúr jele nem lefelé, hanem a Naptól kifelé mutat!), a forgásirányt is fordított módon kell értelmezni, a pólusok felcserélésével. Így lesz balos, női típusú ez az égitest.

Föld (Terra): A körben vízkereszt egyrészt jelzi a térbeli helyet (célkereszt), ahol a szemlélő tartózkodik (akire a horoszkópot vonatkoztatjuk), másrészt utal a bolygó térforrására, Gaia istenségre, aki egy szerinó. Ugyanúgy, mint Jézus Krisztus, akinek a feje körül látható ugyanezen ábrázolás. Mivel a horoszkóp síkba vetített ábra (és nem térbeli), ezért nem térkereszt van egy gömbben, hanem síkkereszt egy körben. Emellett a Földnek van egy másik jele is, az országalma (fordított Vénusz jel, mivel anyaföld és anyaország!), amit a király tart a kezében, uralva a rábízott világot. Ez az én földem, jelzi a ráhelyezett kereszt, mint forrás szimbólum. Ennek megfelelően a latin ter-ra: tér-rá, a Napisten tere, mert a bolygónk neki van alárendelve. Egyes asztrológusok a körben vízkereszt jelet szerencsekerék értelemben használják, ami helyénvaló, mert ez a sors kereke, amin a teremtmények keringőznek egész életükben.

Mars (Mars): A római termékenység istene, a férfierő jelképe, aki egyben hadisten is. Szimbóluma a gömbszerűen táguló időhullámtér köréből áll, aminek taszítási vektorai kifelé mutatnak (sugárirányban, a normális mentén). Vagyis jelképe nem Mars pajzsát és lándzsáját ábrázolja, hanem egy sokkal mélyebb és fontosabb tulajdonságát a létezésnek. A „mars”, mint felszólítás jelentése természetesen a magyarban: menj innen vagy tágulj innen!

Phaeton (Phaeton): A görög mitológiában a Napisten fiáról elnevezett hajdani égitest (a suméreknél Tiamat) valószínűleg egy törpebolygó lehetett, ami egy kozmikus kataklizmában régen megsemmisült, ezért hiányzik a mai asztrológiai rendszerekből. A helyén visszamaradt jelentősebb kisbolygó törmelékek viszont saját jeleket és tulajdonságokat kaptak, amivel a következő fejezetekben foglalkozunk. A 2. ábrára azért került föl, mert így válik láthatóvá a bolygókhoz rendelt elemi minőségek logikai sorrendje, ami szerint a Phaeton eleme a levegő volt.
Kiegészítés: A mitológiai Phaethón elkérte apja szekerét, hogy végighajtson vele az égen, de nem bírta kordában (egyben) tartani a lovakat. Miután fölperzselte a Földet, Zeusz lesújtott rá és az Eridanosz vizébe vetette (alvilági folyó: a nemtér-nemidő egyik neve).

Jupiter (Iupiter): Bár szimbóluma az isten kezében megjelenő villámot (tüzet) jelképezi, itt valójában a téridő szerkezetét látjuk. A téresszencia szvasztikája (pozitív) kifelé terjedve jobbra csavarodik, ugyanakkor a körívből látható, hogy vannak benne ellenirányban csavarodó (negatív) időrétegek is. A ju-pi-tér: jobbos tüzes tér (ju: jó, pi: pír, piros).

Szaturnusz (Saturnus): A kereszttel jelölt forráspontból kanyarodó időszál vezet ki a másolataihoz. Ez a jel is jobbos szerkezetileg, vagyis a Teremtő Atya okforrásáról és a belőle született térszeránról van szó. A szat-urn-usz: szatva (tiszta) úr lyuka (forrása). Innen ered a szaturáció: telítődés, teljessé válás szó is, valamint a szent (saint). A jelet az isten sarlójának tekintik a mitológiában, vagyis az elsőrangú időhurokról van szó (a Mindenhatóról).

Uránusz (Uranus): A Nap jeléből fölfelé mutató nyíl az okforrás, mint felettes létező helyét jelzi. Ebből tudhatjuk, hogy az idő eredeti forrása odafent található (a transzcendens égben), az Életfa csúcsán. Az úr-án-usz: úristen égi forrása. A görög mitológiában Uránusz az ég ura, Kronosz (az idő) atyja. Az asztrológiában ehelyett használnak még egy hasonló jelet, ami az országalma és a halak jegy szimbólumának kereszteződése. Ez arra utal, hogy a párhuzamos univerzumok élvonali időszálai odafent egy forráspontban találkoznak, vagyis minden országnak egy közös Istene van.

Plútó (Pluto): Az alvilág istene, a halál szimbóluma. Érdekes módon a Plútónak összesen négy különféle piktogramját találtuk meg az interneten, s bár mind nagyon különböző a többitől, mégis ugyanazt jelképezi. A jelentésük: egy teremtmény meghal (megszűnik létezni) akkor, ha tértükröződéssel átfordul és balos csavarodású időhurokká válik egy térkibővítést vagy térváltást követően. Ezt jelzi a bolygó P betűre hasonlító szimbóluma (ami egyben a felfedező, Percival Lowell monogramja is!), ami a bentről kifelé balra csavarodó időhurok (antiszerinó) ábrája. A körív fölött lebegő kör, alul kereszttel a forrásától elszakadt árvahullám jelképe (a halott Vénusz), aminek megszűnt az éltető forrása. Ez ugyanakkor arra is utal, hogy a halál nem jelent véglegességet és lezártságot, mert felfelé (azaz a Naptól kifelé) haladva nyitott a végtelenre. Új lehetőségeket (Transzplútók meglétét) hordozza magában. Az általános iskolában használatos „láttam” jel a forrásától elszakadt időhurok ábrája. A számkivetetté, akit száműztek az élet könyvéből, ezért nincs többé helye az élők sorában. A körben holdsarló pedig felhívja a figyelmünket arra, hogy a Plútó valójában megelőzi a Neptunuszt a bolygók sorrendjében, mivel metszi annak pályáját.

Kiegészítés: A csillagászok sokáig a Plútót tekintették a Naprendszer legkülső bolygójának (vagy törpebolygójának), annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben számos hasonló méretű égitestet találtak a pályáján túl. Ezek a KBO-k (Kuiper Belt Object: Kuiper-övezeti objektum), amik közül a legnagyobb ismert törpebolygó a 2005-ben felfedezett Erisz, ami joggal érdemelhetné ki a 10. bolygó címét. Arról azonban mindenki megfeledkezett, hogy a bolygók Naptól való sorrendjét egyértelműen definiálja.
Mi úgy gondoljuk, hogy mivel az égitestek ellipszis alakú pályákon keringenek, aminek egyik gyújtópontjában a Nap van, ezért a sorrend meghatározásakor a perihélium távolságot kell figyelembe venni, nem a közepes távolságot, az aféliumot vagy bármi mást. Az ellipszis ugyanis egy torzult kör. A bolygópályák torzulását pedig a szomszédos égitestek zavaró hatása mellett az is okozza, hogy a Nap mozog a Tejútrendszerben és a gravitációs kölcsönhatás terjedésének késedelmi ideje miatt elmászik az űrben az ideális kör origójából.
További segítséget jelentett a Plútó Neptunusz elé helyezésének kérdésében az a felismerés, hogy a bolygókhoz rendelt elemi tulajdonságok szabályosan ismétlődő rendet követnek. Bár az asztrológusok egyes bolygókat két elemhez is hajlamosak hozzárendelni (az ellentmondásosnak tűnő tulajdonságaik miatt), mi úgy gondoljuk, hogy minden bolygóhoz egy fő elemet célszerű társítani a rend érdekében. Ez esetben viszont a tűz típusú Uránusz után nem következhet a víz típusú Neptunusz. A Plútó tehát a levegő tulajdonság hordozója lesz a sorban közöttük.

Neptunusz (Neptun): A tengerek római istenéről elnevezett gázbolygó kékes színe miatt kapta nevét. Jelképe, a kereszt fölé helyezett háromágú szigony azt mutatja, hogy az időforrásból nem csak kétfelé, hanem háromfelé is elágazhatnak a virtuális másolatok (speciális esetben), tachionként kifutva belőle. A nept-un-usz: népet-egy forrás (szül). A nép: sokaság, mert az anyagi részecskék keltéséhez ilyen hármas elágazás vezet (ezzel indul az anyag időtartályának keltődése).

Erisz (Eris): A viszály görög istennőjéről (aki nem csak az égben, de a földön is viszályt szít) elnevezett törpebolygó valamivel nagyobb a Plútónál. Erősen elliptikus pályája a Naprendszer fősíkjával mintegy 45 fokos szöget zár be, vagyis még lázadóbb és rendhagyóbb (sötétebb, alvilágibb) tulajdonságok megtestesítője, mint a Plútó. Az asztrológiában korábban Transzplútó vagy Isis néven szerepeltették, tehát a jelét már jóval a 2005-ös felfedezése előtt megkapta. Ez egy nagy körbe zárt kis kör, a nagy körből bal felé kiálló nyíllal, ami az időfizikát ismerők számára magáért beszél. Az RV=1 tardionból (ami ez esetben női forrású) a maga mögé húzott időszál mentén hátrafelé, a régmúltba mutató nyíl azt jelzi, hogy ez az égitest messze van tőlünk és hatása is csak késve (és lassan) érvényesül. Másrészt az anyagi világon (a Neptunuszon) és a halál holtpontján (a Plútón) túlra vezet ez a primer időszál, a feneketlen mélység végtelenjébe (pontosabban a Nagy Anyába).

Kiegészítés 2: Az Eriszt eleinte Xena néven emlegették, egy kommersz tv sorozat hősnője után, aki a szabadon újraértelmezett görög mitológiában harcolt az ellenséggel. Vagyis lényegében ugyanúgy jellemzője a viszály szítása, illetve az abban való részvétel, mint Erisznek.
Ebből világosan kiderül, hogy az égitestek elnevezése nem önkényesen történik, hanem (némi isteni sugallatra) meghatározott rendszert követ, hogy illeszkedjen az általa betöltött asztrológiai szerephez. Mert a név kötelez. Ezért lehet szoros logikai összefüggéseket találni gyakorlatilag minden égitest neve és szimbóluma, valamint elemi minősége és képviselt tulajdonsága között - a teremtés nyelvén (magyarul).

embers-eg.webnode.hu