A szimbólumok időfizikai jelentése 1. AZ ÁLLATÖVI JEGYEK

Kos (aries): A teremtés (esztendő: ez teendő) az időforrás virtuális kettéhasadásával kezdődik, a Teremtő okforrás önmagába való visszakanyarodása (jobbra fordulása) során. A tavaszponttól kiindulva ezért jobbra (órairányban) mozog az idő a továbbiakban (ahogy kell). A kos szarva egyrészt a tachion útvonalát jelképezi, másrészt a töréspontból kétfelé ágazó másolati források szétszaladását a primer időszál mentén. A latin szó: Ár-i-ez vagy Ár-ja-ez magyarul értelmes és konkrétan meghatározza, mely okforrás tachion kiáradásáról van szó (a Teremtőről, nem a többiről).

Bika (taurus): Az időhurokból kivezető időszál felfelé (jobbra) a teremtőjéhez és lefelé (balra) a teremtményéhez vezet, kiszaladva a feneketlen mélységbe. Amennyiben az első rangú időhurokról van szó (latinul: A-ta-úr-usz: Atya Isten forrása), a felettese a Teremtő Atya, a teremtményei a belőle születő másodrangú szerinók.

Ikrek (gemini): A két egymás számára létező okforrás, a megnyilvánulás ősi szimbóluma a négyzet alakú végtelen hurok, ami topológiailag azonos a szimmetrikusan felhasított Möbius-szalagból kapott Tetrás-szalagéval. A másik szimbólum, amit gyakorta használnak ehelyett az asztrológusok, egy mögöttes jelentést is hordoz, mivel a Teremtő Atya és a Teremtő Anya primer időszál tűzvonalait a Mindenható Fiú Isten időhurka kapcsolja össze, kettős időszál rendszerével (élvonal és köldökzsinór). Filozófiai szempontból ez a szögletes jel az önmagába zárt létezőt is ábrázolja, amin belül a teremtés zajlik. Az ikrek természetesen egymás tükörképi párjai: balos és jobbos. A ge-mi-ni szó eredetileg két-mi-ni jelentésű volt, vagyis a két apró forráspontunkra utalt.

Rák (cancer): A döntött vagy oldalra fektetett 69-es jel az időhurok forgását, keringését és csavarodását jelképezi a hullámtérben. A hatos köztudottan a Mindenható, a kilences pedig az élet száma. A számok időfizikai jelentésével kapcsolatban érdemes elolvasni: A teremtés számai (2004) című írást az Eseményhorizonton. Az asztrológiai szimbolikában azért döntik meg vagy fektetik le a 69-es jelet, hogy még véletlenül se tévessze senki össze a számokkal, mert a jelentése rejtett, ugyanakkor közvetve mégis a számokhoz kapcsolódó. A can-cer: kan-szer szó a férfi Isten helyét jelenti magyarul, aki a K-an: a Ká égben található.

Oroszlán (leo): Az időhurokból kiáradó spirálgömbi időhullámtér, a téridő nem egyszerűen forog és kering, hanem valójában csavarodik, órairányban a forrásától kifelé haladva. Itt természetesen a téresszencia pozitív taszítási vektorú rétegeiről van szó, ugyanúgy, mint a szvasztikánál. A latin le-ó kifejezés ennek megfelelően az öreg lesugárzottra, vagyis a téridő hosszú ideje történő kiáradására utal. Az oroszlán pedig azért lett ennek a jegynek az állata, mert sörénye épp olyan kuszán szétálló, mint az időhurokból kiszaladó időszálak. Amennyiben az állat fogalmát az időhurkokra (teremtményekre) vonatkoztatjuk, az oroszlán (szerinó) mindenképpen az állatok királya.

Szűz (virgo): A téridő hullámterének minden egyes szelete, téresszenciája négyes szimmetriájú (a pozitív taszítási vektorú rétegek spirálgömbjei), lásd: A szvasztika titka (2008) című írásunkat. Ráadásul ezek a rétegek átfedik egymást csavarodás közben, ezért hurkolódik össze a két utolsó szára a jelnek. A virgo magyarul egyrészt virágot (a térforrás az élet virága), másrészt virgoncot (fürgét, mozgékonyat) jelent, míg a szűz szavunk ez esetben tisztának és ártatlannak, romlatlannak és romolhatatlannak mondja a térszeránt.

Mérleg (libra): Az egyenes vonal fölött ábrázolt görög omega nagybetű arról árulkodik, hogy a teremtésben egyes időszálakon vannak időhurkok, másokon viszont nincsenek. Az időhurkok az ábrázolásnak megfelelően valójában nem teljesen zártak (nem időkörök), hanem nyitott körívek az időszálon. A latin lib-ra magyarul szabad Rát (Napistent) jelent, innen ered a libertas (szabadság): libert-ász (szabad Isten) kifejezés is. Vagyis az Isten időhurka egyrészt szabadon mozoghat a hullámtérben, másrészt a kiáradó hullámtere (a misztikában: szabadság), a téridő szabadon terjed mindenfelé, leárnyékolhatatlanul és megállíthatatlanul. Egy ide kapcsolódó érdekesség, hogy a Zohárban úgy is emlegetik a térszeránt, mint az élet mérlegét, ami egy olyan helyen függ, ami még nem volt (a Teremtő tachion kúpjában, az ősidőben). Ezen azokat mérték, akik még nem voltak (a virtuális tachionok a hurokban).

Skorpió (scorpio): A téresszenciát alkotó időhullám rétegeknek taszító, sodró hatásuk van. Erről árulkodik a szűz jeléhez hasonló szimbólum végén a vektornyíl, ami ez esetben nem a skorpió nevű állat fullánkos farkát jelenti. Hanem azt, hogy a taszítási vektorok folyamatosan odébb lökdösik a téresszenciába kerülő időforrásokat, időhurkokat. A latin s-kor-pi-ó az öreg idő tüzét jelenti, míg a s-korp-i-ó az öreg Isten testét (transzcendens értelemben). A kettő természetesen egy és ugyanazon dolog.

Nyilas (sagittarius): A taszítási vektorok az X-szel jelölt forrásponttól kiindulva, sugárirányban (a normális mentén) kifelé sodorják az elért időforrásokat. Ez minden (időbeli és térbeli) mozgás oka a teremtésben, ezért annyira fontos, hogy hangsúlyozásul külön jelet kapott az asztrológiában. A magyarok (a nyilas jegyű nép) ezt az égi nyilast úgy is emlegetik, hogy az „Isten nyila”. A szag-it-tár-i-usz valójában segít-tár-i-usz vagy szakít-tár-i-usz. Egyrészt azért, mert az Isten forrásának hullámterében tartózkodókat segíti életben maradni (a mozgatóerő), másrészt mert a téresszencia kifelé sodorja a teremtményeket, szétszakítva a kezdeti egységet a kiáradás által. Ugyanakkor a téridő szak-ítása (szakosítása) párhuzamos téresszenciákra szintén a vektoroknak köszönhető, amik szeparálják egymástól a térszeleteket.

Bak (capricorn): Az időhurokból virtuális tachionok látszódnak ciklusonként kiszaladni a kettős idősűrűségű közegben újra és újra felhasadó forráskép miatt. Ez a szimbólum azért hasonlít némileg a 7-es számra, mert a tachion hetedik időrétegébe hatol bele a tachion jelenpontja, az időhurok keltése érdekében. A latin capri-corn kecskeszarvat jelent, ami geometriailag egy kanyarodó, illetve csavarodó kúp az állat fején. Magyarul inkább képre-körön-nek kellene mondani, mivel az időhurok körívén jelenik meg a virtuális tachion képe. A témával kapcsolatban érdemes elolvasni A szerencse titka (2009) című írást az Eseményhorizonton.

Vízöntő (aquarius): A transzcendens téridő vízszerű közege egy olyan modulált hullámtér, ami több, egymással párhuzamos téresszenciából áll. Akár szögletes fűrészfogas, akár hullámos alakú a jel, mindig három csúcsot-púpot látunk egymás mellett. Ami egyrészt arra utal, hogy három térdimenziós téresszenciákról van szó (vagyis a mi világunkról), másrészt pedig arra, hogy egy téresszencián belül az egymást átfedő időrétegek maximum háromszoros idősűrűségűek lehetnek, ahogy az a különféle időgeometriai rajzokból ki is derül (lásd: az Eseményhorizont képgalériájában). Az aku-ár-i-usz: Atya-kúp-ár-i-usz, vagyis az Atya Isten kúpjának (vízszerű) kiáradása.

Halak (pisces): A párhuzamos térszeletek között van időszálas kapcsolat, mert az egyes univerzumok közt léteznek átvezető időszálak, illetve a téresszenciáknak egy a forrásrendszerük. Erről a két körív (szomszédos térszelet) közti vonal árulkodik, megsúgva azt is, hogy a halacskák (űrhajók) térváltással átjárhatnak a vizek (terek) között. A pisz-kész valójában pír-kész, magyarosabban tűzkész állapotot jelent, mivel a párhuzamos terek között csak az tud átjárni, aki kész belevetni magát az őskáosz idősemmijének tüzébe (lásd: tisztítótűz) és túl is éli az ugrást (mert tűzálló az időrendszere).

Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy a teremtés időfizikai szerkezetével és alaptörvényeivel (vagyis az Istennel) kapcsolatos összes fontos információ megtalálható az állatövi jegyek szimbólumaiban és elnevezésében. Ügyesen bekódolva, hogy bár felismerhető legyen, mégis csak az arra érdemesek vegyék észre. Mert az Isten ravasz...grin hangulatjel

embers-eg.webnode.hu