A Fényre várva

Minden Kedves Olvasómnak Áldott Adventi időszakot  kívánok!

 

Legelőször, szeretném megköszönni, hogy ilyen sokan olvastok-én látom a statisztikát-.

Sok minden van fenn az oldalon ebben a szekcióban....ami, úgy látom, benneteket is érdekel.

Ennek nagyon örülök.

Talán most egy kicsit megállok, mert meg kell állnom-legalább is itt, a nyilvánosság előtt.

Miért?-kérdezheted.

 Mert vannak időszakok, amikor be kell vonulnunk a belsőnkbe értékelni, netán átértékelni a kapott tudást, helyére tenni az Igazságot.

Én is ebben az időszakban vagyok.

 Ezért.

De, hogy értsd is: amikor az ember elindul egy szellemi fejlődési úton, akkor nagyon lelkes. Olvas, tanul, szedegeti össze a morzsákat.   

 

Aztán még többet olvas, és még többet. Gyűjt.Gyűjti a Tudást. Amikor már sok morzsa lesz, akkor kezdődik igazán a lényeg: össze kell raknia.

Ezt nem veszi át senki helyetted, neked kell megoldanod-mert bizony, ha hiszed, ha nem, képes vagy rá!

 

Szerencséd van, ha találkozol olyan emberekkel, akik szintén hasonló úton járnak, mert kicserélheted a tapasztalatokat-és mindenkitől lehet tanulni. Akár egy hosszú beszélgetésből, akár egy előadásból, akár egy filmből, szinte bármiből. Ekkorra már úgy is olyan emberek vesznek körül, akik hasonlóak.

 

"Alakítsátok át gondolkodásotokat" (Márk 1;15)

 

Vegyük alapul, hogy már van elég morzsád, össze is raktál belőle jó néhány dolgot, ami addig előled is rejtve volt.

Haladsz tovább...ki gyorsabban, ki lassabban...ez mindegy is.

 

S egyszer csak azt veszed észre, hogy ki kell menni az élet nevezetű játékba mindezt alkalmazni.

No, ez sem probléma. Átalakulóban a gondolkodásod, a cselekedeteid.

És örülsz, hogy adhatsz.

Te örülsz, az is aki kap-de ez valakinek nagyon nem tetszik!

Valahogy meg kell állítson, mert túl sok minden került birtokodba, ami veszélyeztetheti az ő fennmaradását.

Cselekednie kell-és meg is teszi.

 

Persze, nem szemből, hanem orvul-amire talán még nem vagy felkészülve.

/Én biztosan nem! Eleve, mert feltételezem mindenkiben a jót, aki hozzám fordul./

 

Ezt használja ki-és jön!

 

Jön például egy nagyon-nagyon régi barát formájában.

Betör az életedbe-és felforgatja.Nem látod, hogy csapda.Túl szép, túl felemelő, túl fényes-éppen ezért elvakít, elvarázsol.Azt gondolod, hogy ez veled nem is történhet meg. Még mindig örülsz.

 Mintha maga a bölcsesség érkezett volna meg. Kicsi leszel, porszemnyi. Nem szeretettel tanít, hanem számon kér. Úgy érzed magad, mint az iskolában, amikor nem csinálad meg a házi feladatot. Pedig, azt hitted igen.Ekkor már nem érzed magad annyira jól.

És jön a csapás.

Egy pillantással belédplántál egy nagyon rút érzést....ami felemészt.

Érzed, olyan ez, mint ha valaki más lennél, nem önmagad, de képtelen vagy megszabadulni a fájdalomtól, szenvedéstől.

Mert ezt adta-átadta. Orvul, mikozben te végtelen nagy szeretettel fogadtad.

/Talán, ő maga nem is akarta, talán tudatában sem volt...nem tudni/

 

Először nem is fogod fel, mi történt-hiszen te ilyet soha nem tennél, tehát tőled idegen.

 

Aztán próbálod a tanult morzsákból összeszedegetni a jelenlegi állapotod megértését-de sokáig nem sikerül.

Az érzés pedig egyre erősödik-már nem csak a lelkedet betegítette meg, hanem a testedet is.

Hiába minden észérv, hogy ez lehetetlen, nem tudsz küzdeni ellene, lenyom, szinte már eltapos.

A környetzeted, családod, barátaid aggódnak érted, mert látják, hogy mennyire más lettél. 

Eltűnt a mosolyod, eltűnt a kiáradó szereteted.

 

 

 Féltenek.Nem tudják mitől, de féltenek.

 De, nem tudnak semmit tenni azon kívül, hogy melletted állnak-ez utólagosan  visszatekintve bizony csodás segítség- de akkor nem is fogod fel.

 

Te meg lassan önmagad árnyéka sem leszel....amikor! történik valami.

 

Egy szó... egy mondat ...egy reagálás... egy átélt esemény/ pl. egy jéghideg ,semmibevevő üdvözlés megértése/ meggyújtja  benned a Fényt,

 

 amit a másik igyekezett megszerezni, mert az kell neki.

 

És helyére kerülnek a dolgok-látod, hogy mekkora a Sötétség és hogy mennyire szükséges az ő fennmaradásához a te erőd, szereteted.

 Mert neked van-csak attól lehet elvenni, akinek van. Legalább is megpróbálni.

 

Ettől fogva tudod, hogy ennek az erőnek egyetlen célja van veled: kioltani a Hitet, a Fényt.

 

Miközben azt állítja, hogy hozza az erőt és a Tudást. Paradox.

 

 

Lelket akart szerezni: a te lelkedet.

 

Azt is tudod már, hogy ez így lesz a jövőben is-nem adja fel-próbálkozik. Hatalmas ereje van...hatalmas.

 Miért? 

Mert dolga van veled...a Fényének van dolga, de a Sötét is benne van...mikor-melyik győz. Kettős személyiség érzetét kelti, nem alaptalanul. Olyan, mint ha egyszer az ember beszélne, egyszer meg maga az ERŐ vagy másképp Krisztus.

 

De, már van erőd, sőt! Sokkal több erőd lett ezáltal: a megméretés által.

 

Megtanultál dolgokat, tulajdonképpen hálás is lehetsz neki. Én az vagyok.Megtanultam kimászni a magam ásta gödörből.

Végtelenül sajnálom őt, aki a Sötétség birodalmának katonája...bár, talán ő maga sem tudja, mert csak eszköz, báb.

/Talán ő maga sincs tisztában vele, mikor és kit szolgál.Vagy éppen nagyon is!/

Azt is látod, hogy két erő küzd benne-a Sötét és a Fény.             

Felajánlhatod a segítséget: ha kéri.

 

 

 

 Ha van még ereje kérni! Addig meg szépen vedd csak körül rózsaszín szeretetgömbbel.

Ennyit tudsz tenni érte. No, meg imádkozz.

Mint én is. Mindig. Ez ad erőt. Krisztusi erőt. Ezt pedig nem hagyom elvenni...senkinek.

 

Tanulságként írtam le mindezeket, hogy tudd, amikor elérkezel egy állomáshoz, akkor ki kell bújni a csigaházból és ott kell helyt állnod, a Valóság színpadán-nincs kivétel.

 

Ezért jöttél:

 

Fényt, Szeretetet, Világosságot adni-minden egyes embertársadnak. 

S magát a krisztusi tanokat. Mert azt kell élni mindenkinek.

Most már nyugodtan, megtisztulva várhatod... Krisztust. Igy , Advent idején.

 

Ez más lesz...tudod. De, azt is, hogy visszatér.

 

 

 

 

 

p.s: olvasom az Ószövetséget, próbálok nem agyalni...de az nem megy, használom a netet...és egyetlen "ilyen barátot" se szeretnék, mert nem épít, hanem rombol. Rakom össze a mozaikdarabokat, de, sok még a hiány... továbbra is Oli a mindenem...és jól vagyok így, ahogy vagyok.Nőként és nagyon érzékenyen. Mert szép a lelkem.