A felavatási beszéd...

1.

A FELAVATÁSI BESZÉD

Elküldelek benneteket, hogy szabadságot hirdessetek a szellemi raboknak, örömet a félelem rabságában sínylődőknek, és hogy a betegeket

a mennyei Atya akarata szerint gyógyítsátok. Ha a gyermekeit gyötrelmekben találjátok, beszéljetek hozzájuk bátorítóan, mondjátok nekik:

Boldogok a szellemben szegények, az alázatosak, mert övék a mennyország kincsei.

 

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.

 

Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.

 

Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.

 

És éppen így szóljatok a gyermekeimhez a szellemi vigasz és ígéret e további szavaival is:

 

Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok, akik sírnak, mert megkapják az öröm szellemét.

 

Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.

 

Boldogok a békességszerzők, mert az Isten fiainak hívják őket.

 

Boldogok, akik üldöztetést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyország. Boldogok vagytok, ha az emberek

gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a

mennyben a jutalmatok.

 

Testvéreim, ahogy elküldelek benneteket, ti vagytok a föld sója, a megmentő ízt adó só. De ha ez a só ízét veszti, ugyan

mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják s az emberek eltapossák.

 

Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Ha világot gyújtanak, nem rejtik véka alá,

hanem tartóra teszik; és az mindenkinek világít a házban. A ti világosságotok is így világítson az embereknek, hogy

jótetteiteket meglássák és vezesse őket az Atyátok dicsőítésére, aki a mennyben van.

 

Kiküldelek benneteket a világba, hogy képviseljetek engem és az Atyám országának követeiként működjetek, és ahogy a

jó híreket hirdetni mentek, bízzatok az Atyában, akinek a hírnökei vagytok. Ne álljatok ellent erővel az

igazságtalanságnak; ne a húsvér karban bízzatok. Ha a szomszédod megüti a jobb arcodat, tartsd oda neki a másikat is.

Legyetek hajlandók elszenvedni az igazságtalanságot, mintsem hogy pereskedjetek egymással. Kedvességben és

irgalommal segédkezzetek mindenkinek, aki ínséget és szükséget szenved.

 

Azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik utálnak benneteket, áldjátok meg azokat, akik

átkoznak titeket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket. És amiről úgy gondoljátok, hogy én is megtenném az

emberek érdekében, tegyétek meg azt ti is.

 

A mennyei Atyátok fölkelti napját rosszakra és jókra egyaránt; hasonlóképpen esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ti az

Isten fiai vagytok; még ennél is többek, ti most már az Atyám országának követei vagytok. Legyetek irgalmasak, éppen

úgy, ahogy az Isten is irgalmas, és az országbeli örökkévaló jövőben tökéletesek lesztek, miként a mennyei Atyátok is

tökéletes.

 

Azt a feladatot kaptátok, hogy megmentsétek az embereket, nem azt, hogy megítéljétek őket. A földi életetek végén mind

számíthattok irgalomra; ezért követelem meg tőletek a halandói életetek során, hogy mutassatok irgalmat minden

testvéretek iránt a húsvér testben. Ne kövessétek el azt a hibát, hogy kiveszitek a szálkát a testvéretek szeméből, amikor

pedig a magatok szemében gerenda van. Előbb vegyétek ki a saját szemetekből a gerendát, és akkor hozzáláthattok ahhoz,

hogy kivegyétek a szálkát a testvéretek szeméből.

 

Tisztán lássátok az igazságot; a helyes életet bátran éljétek; és így lesztek az én apostolaim és az Atyám követei.

Hallhattátok már: ‚Ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.’ Ha másokat akartok vezetni az országba, akkor

magatoknak az élő igazság tiszta fényében kell járnotok. Az ország minden ügyében arra intelek benneteket, hogy igaz

ítéletet és mély bölcsességet mutassatok. Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a disznók

elé, különben még eltapossák lábukkal és megfordulva széttépnek benneteket.

 

Óva intelek benneteket a hamis látnokoktól, akik báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.

 

Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt

terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és

tűzre vetnek rövidesen minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. A mennyországba való belépésnél a szándék az, ami

számít. Az Atyám belelát az emberek szívébe és a benső vágyaik és az őszinte szándékaik szerint ítél.

 

Az országítélet nagy napján sokan fogják azt mondani nekem, ‚Hát nem a te nevedben jövendöltünk és nem a te

nevedben tettünk annyi csodát?’ De akkor kénytelen leszek azt mondani nekik, ‚Sosem ismertelek benneteket; távozzatok

színem elől, ti hamis tanítók.’ De mindenki, aki hallja e feladatot és őszintén eleget is tesz annak a megbízatásnak, hogy

képviseljen engem az emberek előtt, éppen úgy, ahogy én képviseltem Atyámat előttetek, bőségesen felvételt nyer a

szolgálatomba és a mennyei Atya országába.”

Az apostolok addig még sohasem hallották Jézust így beszélni, mert ő addig mindig úgy beszélt velük, mint akinek mindenek fölött való

tekintélye van. Napnyugta tájban jöttek le a hegyről, de senki sem kérdezgette Jézust.

 Az úgynevezett „hegyi beszéd” nem Jézus evangéliuma.

Sok hasznos tanítást tartalmaz, de ez Jézus felavatási megbízása volt a tizenkét apostol számára.

Ez a Mester személyes megbízása volt azok számára, akik előtt az evangélium hirdetésének feladata állt és arra jelentkeztek, hogy

képviseljék őt az emberek világában éppen úgy, ahogy ő oly ékesszóló és tökéletes képviselője az Atyjának.

„Ti vagytok a föld sója, a megmentő ízt adó só. De ha ez a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják s az

emberek eltapossák.”

 Jézus korában a só értékes dolog volt. Még pénzként is használták. A „fizetés” mai angol nyelvbeli kifejezése a só szóból ered. A só nem csak

ízt ad az ételnek, hanem tartósítószer is. Más dolgokat ízletesebbé tesz, és a felhasználása révén hajt hasznot.

 „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Ha világot gyújtanak, nem rejtik véka alá, hanem tartóra teszik; és az

mindenkinek világít a házban. A ti világosságotok is így világítson az embereknek, hogy jótetteiteket meglássák és vezesse őket az Atyátok

dicsőítésére, aki a mennyben van.”

 Bár a fény eloszlatja a sötétséget, lehet olyan „vakító” is, hogy zavart okoz és akadályoz a látásban. Arra intenek bennünket,

hogy úgy ragyogjon a fényünk, hogy a társainkat a teljesebb élet új és istenes útjaira vezesse.

A fényünknek úgy kell ragyognia, hogy a figyelmet ne a sajátlényegre irányítsa. Az egyén még a hivatását is használhatja úgy, mint hatásos „tükrözőt” ezen életfény szórásához.

 Erős jellemek nem abból erednek, hogy nem tesznek rosszat, hanem inkább abból, hogy ténylegesen is jót tesznek.

Az önzetlenség az emberi nagyság jelvénye.

Az önmegvalósítás legfelsőbb szintjeire istenimádat és szolgálat révén lehet eljutni.

A boldog és eredményes személyt nem a rossz megcselekedésétől való félelem, hanem a jó megcselekedésének szeretete hajtja.

 „Gyümölcseikről ismeritek fel őket.”

A személyiség alapvetően változhatatlan; ami változik — gyarapszik — az az erkölcsi jellem.

A mai vallások nagy tévedése a hiánylényegűség.

A gyümölcsöt nem hozó fát „kivágják és tűzre vetik”.

Erkölcsi érték nem eredhet puszta elfojtásból — a „ne tedd” parancsának való engedelmességből.

A félelem és a szégyen méltatlan késztetései a vallási életnek.

A vallás csak akkor hiteles, amikor kinyilatkoztatja az Isten atyaságát és erősíti az emberek közötti testvériséget.

Emlékezzetek erre: Bár az örökölt ösztönöket nem lehet alapvetően megváltoztatni, az ilyen kényszerekre adott érzelmi válaszokat meg lehet

változtatni; ezért az erkölcsi természet módosítható, a jellem fejleszthető. Az erős jellemben az érzelmi válaszok egységbe rendezettek és

összehangoltak, és így jön létre az egyesített személyiség.

A hiányos egységesülés gyöngíti az erkölcsi természetet és boldogtalanságot idéz elő.

 Érdemes cél nélkül az élet céltalanná és haszontalanná válik, és sok boldogtalanság lesz az eredménye.

A tizenkettek felavatásakor tartott jézusi beszéd egy magas rendű életfelfogást jelent.

Jézus arra buzdította a követőit, hogy élményelvi hitet gyakoroljanak.

Arra intette őket, hogy ne pusztán értelmi beleegyezésre, hiszékenységre és elfogadott tekintélyre támaszkodjanak.

Az oktatásnak olyan tanulási (felfedezési) eljárásnak kell lennie, mellyel elsajátíthatók a természetes és örökölt vágyaink kielégítésének

jobb módszerei, és az érzelmi megelégedés ...végeredménye a boldogság.

A boldogság kevéssé függ a környezettől, bár a kedvező körülmények nagyban hozzájárulhatnak ahhoz.

Minden halandó valójában arra törekszik, hogy teljes személlyé váljon, hogy olyan tökéletes legyen, mint amilyen tökéletes a mennyei Atya,

és ez el is érhető, mert végső soron „a világegyetem igazából atyai”.