A felavatás estéje

3.

A FELAVATÁS ESTÉJE

 

A kertbe belépve maga köré gyűjtötte az apostolokat és tovább tanította őket e szavakkal:

„Azért esik nehezetekre megérteni az üzenetemet, mert az új tanítást közvetlenül a régire akarjátok építeni, de kijelentem, hogy újjá

kell születnetek.

Újra kell kezdenetek kisgyermekekként és hajlandóknak kell lennetek bízni a tanításomban és hinni az Istenben.

Az ország új evangéliuma nem alakítható ahhoz, ami ma van.

Helytelenek a fogalmaitok az Ember Fiáról és az ő földi küldetéséről.

De ne kövessétek el azt a hibát, hogy úgy gondoljátok, azért jöttem, hogy mellőzzem a törvényt és elforduljak a látnokoktól;

nem rombolni jöttem, hanem beteljesíteni, gyarapítani és megvilágosítani.

Nem a törvényt megszegni jöttem, hanem inkább azért, hogy ezeket az új parancsolatokat a szívetek táblájára felírjam.

 

Olyan igazságosságot követelek tőletek, mely meghaladja azok igazságosságát, akik könyöradománnyal, imával és böjtöléssel

törekednek az Atya kegyének elnyerésére. 

 

Ha be akartok lépni az országba, akkor olyan igazságossággal kell rendelkeznetek, mely szeretetben, irgalomban és igazságban áll fenn —

azon őszinte vágyban, hogy megcselekedjétek a mennyei Atyám akaratát.”

 

 Erre azt mondta Simon Péter:

„Mester, ha van új parancsolatod, szeretnénk hallani azt. Mutasd meg nekünk az új utat.”

Jézus így válaszolt Péternek:

„Már hallottátok azt azoktól, akik a törvényt tanítják:

‚Ne ölj; aki öl, ítéltessék meg.’

Én azonban a cselekedetnél mélyebbre tekintek, hogy feltárjam a szándékot.

Kijelentem nektek, hogy mindenki, aki haragot tart a testvérével, az elítéltetés veszélyét vonja magára.

A szívében gyűlöletet tápláló és az elméjében bosszút forraló személy a megítéltetés veszélyét vonja magára.

Nektek a cselekedeteik szerint kell megítélnetek a társaitokat; a mennyei Atya a szándék szerint ítél.

 

Hallottátok a törvény tanítóit szólni,

‚Ne törj házasságot’.

Én azonban azt mondom nektek, hogy minden férfi, aki szenvedéllyel, a megkívánás szándékával tekint egy asszonyra, a szívében már

házasságtörést követett el. Az embereket csak a tetteik alapján ítélhetitek meg, az én Atyám azonban beletekint a gyermekei szívébe és

irgalommal mond ítéletet a szándékaik és valódi vágyaik szerint.”

 

Jézus folytatni akarta a többi parancsolat megvitatását, amikor Zebedeus Jakab félbe szakította, megkérdezvén:

„Mester, mit tanítsunk az embereknek a válást illetően? Megengedjük-e a férfinak, hogy elváljon a feleségétől, amint Mózes előírta?”

És amikor Jézus e kérdést meghallotta, ezt mondta:

„Nem azért jöttem, hogy törvényt alkossak, hanem azért, hogy megvilágosodást hozzak.

Nem azért jöttem, hogy újjászervezzem e világ országait, hanem azért, hogy megalapítsam a mennyországot.

Nem Atyám akarata az, hogy engedve a kísértésnek megtanítsam nektek a kormányzás, a kereskedelem vagy a társas viselkedés

szabályait,melyek ma még talán helyénvalók, egy másik korban már közel sem lesznek megfelelők a társadalom számára. 

 

Csak azért vagyok a földön, hogy megvigasztaljam az emberi elméket, felszabadítsam az emberek szellemeit

és megmentsem az emberi lelkeket.

De a válás kérdésében azt mondom nektek, hogy bár Mózes pártfogolta e dolgokat, nem így volt ez Ádám és a Kert idejében.”

 

 Miután az apostolok egy rövid ideig egymással beszélgettek, Jézus így folytatta:

„Mindig fel kell ismernetek minden halandói viselkedés kétféle nézőpontját — az emberit és az istenit; a húsvér test útját és a szellem útját;

az ideigvalók felmérését és az örökkévalósági nézőpontot.”

És bár a tizenkettek nem tudtak mindent felfogni abból, amit tanított, ezzel a tanítással sokat segített nekik.

 

 És ez után Jézus azt mondta:

„De a tanításomat azért fogjátok nehezen megérteni, mert szó szerint akarjátok értelmezni az üzenetemet;

nehezen fogjátok fel a tanításom szellemét.

Megint csak emlékeznetek kell arra, hogy ti az én hírnökeim vagytok; úgy kell élnetek az életeteket, ahogy szellemben én éltem az enyémet.

Ti az én személyes képviselőim vagytok; de tévesen ne várjátok azt minden embertől, hogy minden részletben úgy éljenek, ahogy ti.

Arra is emlékeznetek kell, hogy vannak nekem nem ebből a nyájból való bárányaim, és hogy irántuk is elkötelezett vagyok, hogy példát

mutassak nekik abból, hogy megcselekszem az Isten akaratát ,mialatt a halandói természetű életet élem.”

 Ekkor Nátániel kérdezett:

 

„Mester, ne adjunk teret az igazságosságnak? Mózes törvénye azt mondja, ‚szemet szemért és fogat fogért’. Mit mondjunk?”

 

És Jézus így válaszolt:

„Jóval fizessetek a rosszért. Az én hírnökeimnek nem szabad az embereket vádolniuk, hanem mindenki irányában szelídnek kell lenniük.

A szemet szemért ne legyen a törvényetek.

Az emberek urainak sok ilyen törvénye van, de az országban nem ez a helyzet; mindig irgalomnak kell megszabnia az ítéleteiteket és

szeretetnek a viselkedéseteket. És ha ezek kemény szavak, akkor most még visszafordulhattok. Ha túl nehéznek tartjátok az apostolság

követelményeit, akkor még visszatérhettek a tanítványi szint kevésbé szigorú útjához.”

 

Hallván e megdöbbentő szavakat, az apostolok egy időre félrevonultak, de rövidesen visszatérek, és Péter így szólt:

„Mester, mi veled akarunk tartani; közülünk senki sem akar visszafordulni.

Teljesen fel vagyunk készülve arra, hogy megfizessük az árát; ki fogjuk inni a poharat.

Apostolok leszünk, nem pusztán tanítványok.”

 

Ezeket hallva Jézus így szólt:

„Legyetek hát készek vállalni a felelősségeiteket és követni engem.

Titkon tegyétek a jótetteket; amikor adományt adtok, ne tudja a bal kezetek, mit tesz a jobb.

És amikor imádkoztok, vonuljatok el magatokban és ne használjatok hiábavaló ismétléseket és értelmetlen mondatokat.

Mindig emlékezzetek, hogy az Atya már akkor tudja mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek azt.

És ne adjátok a fejeteket böjtölésre az emberek előtt komoly arccal.

Lévén, hogy a választott apostolaim vagytok, most az ország szolgálatáért tegyetek félre, ne a földön gyűjtsetek magatoknak kincseket,

hanem a mennyben gyűjtsetek kincseket magatoknak önzetlen szolgálattal, mert ahol a kincseitek vannak, ott van a szívetek is.

 

 A test lámpása a szem; ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz.

Ha viszont a szemed önző, az egész tested sötétséggel telik meg.

Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mily nagy az a sötétség!”

 

És ekkor Tamás megkérdezte Jézustól, hogy

„továbbra is kitartsanak-e amellett, hogy mindenük közös”.

A Mester azt mondta:

„Igen, testvéreim, azt szeretném, hogy úgy éljünk együtt, mint egy megértő család.

Nagy munkával bíztalak meg benneteket, és nyomatékosan kérem a közös szolgálatotokat.

 

Tudjátok, hogy azt mondják:

‚Senki sem szolgálhat két úrnak.’

Egyszerre nem imádhatjátok őszintén az Istent és szolgálhatjátok teljes szívvel a mammont.

Most, hogy fenntartás nélkül elszegődtetek az ország munkájára, ne aggódjatok az életetekért; még kevésbé aggódjatok amiatt, hogy mit

esztek vagy mit isztok; sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök.

Megtanultátok már, hogy a szolgálatkész kezek és a komoly szívek nem maradnak éhen.

És most, amikor arra készültök, hogy minden energiátokat az országért való munkálkodásba fektessétek, legyetek bizonyosak afelől,

hogy az Atya nem fog megfeledkezni a szükségleteitekről. Először az Isten országát keressétek, és amikor bebocsátást nyertek oda,

minden szükséges dolog megadatik nektek.

 

Ezért hát ne aggódjatok indokolatlanul a holnap miatt. Elég a napnak a maga baja.”

 

Látva, hogy egész éjszaka fent akarnak maradni, hogy kérdéseket tegyenek fel, Jézus így szólt hozzájuk:

„Testvéreim, cserépedények vagytok; az a legjobb számotokra, ha nyugovóra tértek, hogy felkészüljetek a holnapi munkára.”

De nem jött álom a szemükre. Péter megkockáztatta, hogy megkéri a Mesterét, hogy „szeretnék egy kicsit beszélni veled négyszemközt.

Nem azért, mintha titkaim lennének a társaim előtt, hanem azért, mert a lelkem fel van kavarva, és ha esetleg feddést kapnék a Mesteremtől,

jobban elviselném azt egyedül, veled.” És Jézus azt mondta, „Jöjj velem, Péter” — és bevezette a házba. Amikor Péter sokkal jobb

hangulatban és erősen felbátorodva jött vissza a Mesterétől, Jakab úgy döntött, hogy beszél Jézussal. És egészen a kora reggeli órákig a

többi apostol így ment egyesével a Mesterhez, hogy beszéljen vele. Miután mindannyian személyesen is beszéltek vele, kivéve az ikreket, akik

elaludtak, András bement Jézushoz és azt mondta: „Mester, az ikrek elaludtak a kertben a tűz mellett; felkeltsem őket, hogy megkérdezzem,

ők is akarnak-e beszélni veled?” És Jézus mosolyogva azt mondta Andrásnak, „Jól teszik — ne háborgasd őket.” És ekkor már eltelőben volt

az éjszaka; egy új nap fényével érkezett a hajnal.

 

 

..egy héttel később,Péter és Jakab odament Jézushoz azzal, hogy

„Készen állunk — induljunk és hozzuk el az országot”. Mire Jézus így felelt,

„Érjen fel a bölcsességetek a lelkesedésetekkel és a bátorságotok pótolja a tudatlanságotokat.”

 Bár az apostolok nem sokat értettek meg a tanításából, azért sikerült felfogniuk, hogy mekkora jelentősége van annak,

hogy ő oly megkapóan szép életet él velük.