TÁGAS-SZÉLES...

2013.08.06 11:42

„Mert tágas az a kapu és széles az az út,

amely a veszedelemre visz,

és sokan vannak, akik azon járnak.”

A tágas kapu. Széles, terjedelmes. Mint ahogy a szoros kapunál, itt is a térbeli jelentésen túl több értelmű e szó.

Nagyobbítani, terjeszkedni, szabadságot nyújtani, kiszélesedni.

Ebben a szóban megjelenik a nagyság, a nagyra vágyás, a még több, a sok, a szabadság, a korlátlanság fogalma, mely átjárja az ember lelkét és szellemét.

Még több ismeretet akar, még szélesebb látókört akar, még több tudást akar, még több intelligenciát akar magának.

Ennek a „széles lelkületű” embernek a szava a héberben azt jelenti: fösvény, fukar, kapzsi.

Az ilyen ember csak gyűjti magába az ismeretet, de nem osztja meg.

Önmagát építi, műveli, szélesíti tudását, gyarapítja adottságait saját maga hasznára, de nem adja tovább azt. Fösvény lesz.

A lelki adottságait, tálentumait meglátja, felismeri, kiszélesíti a saját maga határait, és önmagának éli fel benne azokat.

Szabadságban él. Olyan szabadságban, mely nem ismer határokat. Nincs kerete, nincsenek korlátai a lelkének.

Mindenevő. Minden érdekli, mindent tudni, látni, ismerni akar. Mindenáron. Kapzsi. Csak kapni, csak gyűjteni akar, és nem tud megosztani.

És mindemellett hívő.

Hisz Istenben, hiszi, hogy Jézus a Krisztus, tud mindent. Van bibliaismerete, sőt, a legkülönfélébb teológiákat, irányzatokat, dogmákat ismeri.

Szívja magába a vallási ismereteket, hogy szélesítse, bővítse tudását.

Lelkének ez az állapota kihat szellemi életére is.

Ezt a „széles szívű” embert nevezzük büszkének, kevélynek.

A megszerzett tudás, a sok ismeret, a tájékozottság következménye a hitbeli büszkesége.

A „vagyok valaki” érzése szellemi életében is gőgössé, kevéllyé teszi.

Nincs benne alázat.

Lelki állapotának köszönhetően szellemi állapotát fölényesnek érzi máséval szemben.

Így, a tágas kapun és a széles úton járva éli hívő életét.

Megfordul számtalan gyülekezetben, elolvassa az összes vallási irodalmat, legyen az keresztény, vagy zsidó, esetleg akár megfűszerezve egy kis keleti misztériummal.

Vevő minden szép és jó idézetre, mindenhonnan és mindenből elveszi azt, ami számára kedvező és építő.

És hogy ne csak a tudás habzsolását említsük, ott vannak még az érzések, az érzelmek, a vágyak, az akarat, melyek szintén a lélek részei.

A heves indulatok, a túlfűtött érzelmi reakciók, az érzések, érzékek korlátlansága, melyek ezen a széles kapun igen nagy teret kapva érvényesülnek.

A határtalanul nagy érzelmi megnyilvánulások éppúgy jelen vannak, mint a nagy elképzelések, a nagy vágyak, álmok megvalósítása. Nagy tervekkel és akarattal megtesz mindent azért, hogy saját maga által elgondolt célját elérje.

Erre mondja Jézus azt, hogy ez az az út „amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak”.

Veszedelemre visz.

Ne egyből a "pokolra" gondoljunk.

A veszedelem szavának jelentése igen sokrétű.

Eltévedést, bolyongást, tanács nélküliséget, azaz rosszul tanácsoltatást jelent. Félrevezetést, tévutakra való vezetést.

Romlást, melynek a vége egy lesüllyedés, egy elmerülés, és legvégül eltűnés.

E szó jelentése leírja -értő ember számára- ennek az állapotnak a következményeit.

A minden szellemi és lelki irányzatra nyitott, széles látókörű, tág érdeklődésű, érzelem- és vágyvezérelt ember egy idő után eltéved.

Eltéved a sok-sok magába szívott ismeret és tudás között, s nem lesz szilárd és biztos meggyőződése. Bolyong ide-oda, tanácstalanul.

Érzelmi hullámai kiszámíthatatlanná teszik. A nagy szélességnek és tágasságnak egy átláthatatlanság a következménye.

Egy bejárhatatlanság, mely tévutakra vezet. A sokféle és sokfajta ismeret keveredése félrevezetést eredményez, mely elindítja a hívő élet romlását, amely lassan-lassan süllyedni kezd, majd teljesen eltűnik...

„Sokan vannak, akik azon járnak”.

Igen, sokan vannak, akik elkezdték a hívő életüket, de a széles kapun mentek be, és a széles úton járva keresik Istent, az Ő országát, az Igéjét.

Keresik a keresztény irodalomban, zenében, dicsőítésben, táncban, a nagy ébredési mozgalmakban, a nagyszabású evangelizációkon, a nagy humanitárius jócselekedetek közepette széles e határban, mindenhol.

És lehet, hogy kapnak is egy időszakos élményt mind lelki, mind szellemi szinten, de a vége ennek az útnak az eltévedés, a bolyongás, a tanácsnélküliség, a romlás és végül a süllyedés.

Nem a tudás és ismeret megszerzése és az érzelmek megélése a baj.

Ezekre mind szükség van.

Azonban ezek használata csak egy adott határon, egy kereten belül működhet, de nem uralhat, nem vezérelhet.

Itt a hangsúly a túlzott és határtalan felfokozáson van, amikor a fent említett dolgok eszközzé, módszerré, és nem kevés esetben

bálvánnyá válnak a hívő életben mind lelki, mind szellemi szinten.

Amikor az ember annyira beleéli magát valamibe, hogy elfeledkezik a lényegről...

—————

Vissza