ÉGI UTAK CSILLAGÜZENETEI - 9. Kígyótartó

A Kígyótartó csillagkép érinti az ekliptikát, az egyenlítőt és a Tejutat. 

„Rejtett" jel, hiszen nem került a „nyilvános” asztrológia kelléktárába. 

Újabb jegyként persze nem is lenne értelme, mert szerepe szinte kizárólag az ok­kult (a szó jelentése: rejtett) területre irányul. 

A beavatás „második szintje”, hasonlatos Nimród - Orionhoz. 

Az itt látható ekliptikái csillagképek fölé emelkedik, mintegy átfogja őket a Mérlegtől, a Nyilasig.

A görög mitoló­giában a gyógyítás istenét Aszklépioszt testesíti meg,  ki a Napistennek, Apollónnak volt a gyermeke. Kheirón kentaurtól (Nyilas!) tanult, s még Hadász (Skorpió!) alvilágából is fel tudta támasztani a holtakat. Áldozati álla­ta az éberség, ébredés szimbóluma a kakas volt. 

Ez nem meglepő, hiszen a Xap is itt, a Tejút hasadékából ébred, születik az év körén, s emelkedik egyre magasabbra.

 

Varázspálcája a caduceus. Erre a szárnyas botra tekeredik fel a fekete - és fehér kígyó. A bot a föld, a szárny a levegő, a két kígyó pedig a tűz és a víz megjelenítője. 

A Kígyótartó az elemeket a beavatás eszközeként használja.

 

A Hermészhez is társuló kígyósbot mutatja a lelkek kísérőjének mágikus szerepét, ami időnként hasonlít Aszklépioszéhoz.) 

 

Ez a pálca a teljesség szimbóluma.

 

A kígyó igen ősi jelkép. 

Hozzá társul vedlése miatt az újjászületés, a tu­dás, a saját farkába harapó Uroborosz pedig az örökkévalóság ábrázolója. 

Az egyiptomi Apophisz a sötétség állata, míg a pápaszemes Ureusz a Nap vé­delmezője.

 

A királyi kobra ízisz fején már az isteni bölcsességet képviseli. 

 

 

A belső ösztönök és energiák szimbolikus ábrázolásánál is használatos. (A föl­dön csúszik-mászik.)

Ophiuchus templomában a betegek álomba merültek, igy telkük elvált tes­tüktől A cadueeussal érintette meg ekkor Aszklépiosz a leiket, ezáltal a teljes­ség „információját” (mint alkotó elvet) megkapta a gyógyulni vágyó. A tel­jességgel ébredtek új életre...

 

A Kígyótartó gyógyító beavató szerepe természetesen az égen látható! 

A Kígyó csillagképet tartja két kezében. 

 

A csillagok jelölik a Kígyó Fe­jét (Serpens Caput) tartó kezet. Ez a kézzelfogható varázslói" ereje! 

 

A Kígyó Feje az Északi Korona csillagai, tehát a szellem világossága felé nyúlik! 

 

Az ösztönerők a Tudás szolgálatába álltak! 

Alatta a Mérleg az egyensúly állapo­tát mutatja. 

A Korona mellett zuhanó hős érzékelteti, hogy a szellemi fele­melkedést hősi munkák után egó áldozattal nyerjük el. 

 

A hét (!) fényes csil­lagból álló Corona Borealis a teremtés hét ősenergiáját, (a bolygóknál kerül ismertetésre) mára „labirintusból"    kivezető fényként jeleníti meg! (Ariadné koszorúja.)

 

Ophiuchus másik keze a v és a t csillag. Ezzel tartja a Kígyó Farkát. (Ser­pens Cauda) 

A kézzelfogható varázslat másik pontja! A téli napforduló ten­gelypontján! 

 

A Kígyó Farka a Tejút felső hasadékába hatol.

 

Ez a nemzés egy­értelmű szimbóluma, az ősi mítoszokban is. 

Az ösztön erői most a nemzés teremtő aktusát végzik. 

 

Alul a Nyilas teremtő lüktetése érződik, míg felül az újjászülető lélek, a Sas (Aquila) repül a Tejúton, az ég tetejének irányába...

 

A nemzés gyümölcse azonban a Nap útjára is térhet. 

Jelen világkorszak teremtett produktumai elsősorban az anyag világára korlátozódnak, pedig a téli napforduló, ahol a „sötétség” éjjele a leghosszabb, a kellő idő az újjá­születésre! 

A mostani szülemények javarésze sajnos nem szimbolikusan, ha­nem valóságosan a sötétséget testesítik meg. 

 

Ez a világtengely most az egyéni teremtés fontosságára (is) hívja fel a figyelmünket! 

 

A Kígyó ezen a területen a termékeny ösztönöket és a jövőt alakító energiáinkat szim­bolizálja. 

 

A két kígyóerőt azonban egy égi személy tartja a kezében. A lefelé és a felfelé irányuló impulzusok válnak itt tudatossá. 

 

A Kígyótartó felett zuhanó hérosz (Hercules) meghal, hogy örökké éljen. 

 

Feladatait elvégezvén véget ér földi élete, a beavató kitárt karjaiba zuhan, de az égre kerülve örökké látható,

fénye utat mutat a kereső embereknek.

Az Ophiuchus beavatása most érthető meg! Az ellentétesnek tűnő, időn­ként egymás ellen ható késztetéseket, 

törekvéseket fogja össze!

Beavat a fel­ső és alsó világokba. 

Megismertet a szellem és a „lélek ösztön" erejével. 

Tudja mikor kell az egyiket, s mikor a másikat használni. 

Hogyan kell fele­melni, vagy a mélybe vinni az energiát. 

A Mérleg egyensúlyi helyzetét a Nyilas fénynemzésévé változtatja! 

Ez a beavató jelenlegi szerepe!

 

Egyenlítői helyzetéből adódóan „kapcsolódási pont” az ego és a Felettes Én között. 

A Hadak Utján (Tejút) állva az isteni magasságokat is lehozza.

 

A barlang mélyén, a halálon is átment utazó, végül a beavató Főpap színe elé kerül. 

Darabjaira szedik, a csontjait megszámlálják, s most már a Tudás birtokában Taltosként újjászülethet.

A Nimród csillagzat „poláris párjaként” teszi lehetővé a valóságos fele­melkedést.. 

Aszklépioszként a halál birodalma felett áll, ahogy a valóságban is a Skorpió fölött látható. 

A Kígyótartó csillagaival együtt álló bolygók és tengelyek jelölik a kétféle energia együttes ismeretének, s alkalmazásának lehetőségét. 

Minden halál, minden elmúlás a látó számára beavatás. 

Minden változás erőket idéz! Gondoljunk csak minden halál legszebbikére, 

mikor szerelmesünkkel egybeolvadva veszítjük el én- ünket! 

Ebből a „halálból" szü­letik a jövő...

Az év körén haladva a beavatás aktusa és energiája által válunk a Felső szint földi megjelenítőjévé.

Érzékelhető a láthatót alkotó láthatatlan.

 

A precesszió kozmikus útján, a belső középpont (Oltár a Skorpió alatt) isteni biztonságát és erejét kapja a lélek a beavatás során.

Bármely pillanat beavatóvá válhat, mindegyik másodperc rejti e csodát. 

Ezt tudjuk. 

De mer­jük élni is?