Téli napforduló

2013.12.10 20:18
Karácsony és a téli napforduló
 
Jézus születésének napja időszámításunk szerint 137 körül keveredett a napforduló ünnepekhez, legalábbis a keresztények római vezetője ugyanis ekkor rendelte el a neves nap köszöntését, akkor még független ünnepként. 
 
A fény megújulásáról a Sol Invictus, azaz a legyőzhetetlen nap ünnepén továbbra is megemlékeztek a pogány rómaiak, méghozzá pontosan december 25-én, hitük szerint ugyanis ekkor született újjá Mithrász napisten.
 
 Valószínűleg emiatt az ünnep miatt került Jézus születésnapja is december 25-re.
 
Hogy a vallási kultúrák közti keveredés miatt történt ez, vagy a keresztények tudatosan megpróbálták elnyomni Sol Invictus ünnepét, nem tudni pontosan.
 
Mindenesetre a 325-ös niceai zsinaton már szó esett arról, hogy jézus születésének ünnepe elváljon a január 6-án tartott Vízkereszttől, és 350-ben I. (Szent) Gyula pápa elrendelte, hogy Jézus születésének ünnepe december 25. legyen.
 
 A döntés a keresztények körében sem aratott osztatlan tetszést, fellángolt a vita a Megváltó születésének időpontjáról: addig legtöbben január elején ünnepelték Jézus születését, az egyiptomi koptok pedig tavasszal.
 
 A bibliai leírásokban szereplő történelmi adatokból és utalásokból egyébként a történészek szerint az következik, hogy még az év sem stimmel, Jézus valójában az időszámítás kezdete előtt hét évvel született./?/
 
Jézus születésének ünnepe csak a 4. században került december végére, előtte az ókori népek évezredeken keresztül ekkor ünnepelték azt, hogy a leghosszabb éjszaka véget érésével újra hosszabbodni kezdtek a nappalok.
 
 A karácsony szó is a téli napfordulót őrzi, de néhány magyar népszokás is ebben a csillagászati jelenségben gyökerezik.
 
 I. Gyula pápa 350-ben december 25-ét nyilvánította "Jézus születésének napjává",
 
 így a kereszténység beemelte saját ünnepei közé az ősi szokást - a téli napforduló ünnepét is keresztény tartalommal töltötték fel. (Hasonló okokból lett például a tavasz ünnepéből húsvét, a nyári napfordulóból pedig Szent Iván éj.)
 
Fontos megjegyezni, hogy a Sol Invictus fesztivál első napja a 
mai naptár szerint december 21-re esett, 
csak ez az akkor használatos Julián naptár szerint december 25. volt.
 
Jézus születése
 
 Amikor évszázadokkal később Európa átváltott a Gergely-naptárra, az ünnep dátuma december 25. maradt annak ellenére, hogy a téli napforduló nem erre a napra esik.
 
A karácsonyfa-állítás szokása szintén az ókori napfordulóünnepekben gyökerezik. Az örökzöld növények már a kereszténység előtti kultúrákban is különleges figyelmet élveztek: a pogány hiedelmek szerint a fenyőfa és az örökzöldekből font koszorúk védelmet nyújtanak a téli napforduló idején elszabaduló gonosz szellemek ellen.
 
A karácsonyfa díszítése azonban jóval később alakult ki német területen, bár pontosan nem tudni, mikor. Egy strasbourgi polgár 1605-ben ír arról, hogy városában gyümölcsökkel, édességekkel és papírdíszekkel ékesített fenyőfákkal ünnepelik Jézus születését, de egy meg nem erősített legenda szerint Luther Márton volt az első karácsonyfa-állító.
 
 
Karácsony
 
 
 Hazánkba a bécsi udvar hatására az osztrák és német rokoni kapcsolatokkal rendelkező arisztokrata családok hozták be a szokást a 19. század első felében. Először egy martonvásári grófnő, Brunszvik Teréz állított karácsonyfát 1824-ben, és a szokás a polgárság körében is egy-két évtizeden belül elterjedt. A szegényebb rétegek lassabban vették át az úri huncutságot, sok parasztcsalád csak a második világháború után kezdte fenyőfával ünnepelni a karácsonyt.
 
 
 
 
Az egyik legfontosabb keresztény ünnep és a pogány szertartások tehát összemosódnak a karácsonyban, erre bizonyíték a sok népszokás és mitológiai gyökerű rítus, ami gyakorlatilag minden keresztény népcsoportnál belekeveredik az év végi ájtatosságba. 
 
Hogy így alakult, az talán nem a történelem legszerencsésebb mozzanata, de nem is tragédia – közös nevezőként fogadjuk el, hogy a karácsony a szeretet ünnepe...
 
 
Jézus születése
 
 
A keresztények a téli napfordulókor ünneplik a  Karácsony-t, Jézus születését.
 
 E misztérium szimbolikus jelentése erősen összekapcsolódik a bak jel témáival. 
 
A Kisded szinte embertelen körülmények között jön világra, 
az év legsötétebb időszakában,
 
 a népszámlálás miatti kényszerű utazás közben. 
 
Betlehemi csillag
Gyengén, elhagyatottan, szinte észrevétlenül születik meg, érkezéséről csak a bölcsek tudtak, bár már mindenki várta a Messiást… Emberi szálláshelyet nem adtak Máriának, s nem volt segítsége sem. A Gyermek állatok között jön világra, mely az ösztönvilágot, lényünk legmélyét szimbolizálja.
 
Tapasztalatból tudjuk, mindig a legmélyebb ponton történik meg az átfordulás, melyhez óriási erő, szívósság és kitartás szükségeltetik.
 

Személyes kríziseink során (a szó görög eredetű, s "átfordulást" jelent) ugyanezt a folyamatot éljük meg.

 
Problémáink legmélyén megszületik a remény, a kiút, mint halvány gyertyafény, s elindulunk kifelé a mélységeinkből.
 Ez a folyamat magában hordozza azt is, hogy a belső világban (sötétségben) 
bolyongva valamit kihordunk, megszülünk magunkból, többek leszünk,
 s ezt a többletet be tudjuk építeni mindennapi életünkbe.
 
A Kisded születésének körülményei szimbolikusan leképezik azt a folyamatot, amit a mélységekben megélünk.
 
 Problémáink kényszerítő erővel törnek ránk, tanácsadóink lehetnek, de nekünk kell „megszülnünk” magunkból az újat, s ehhez szükségünk van a belső világunk aktív jelenlétére, támogatására, melyet Jung a lélek transzcendens funkciójának nevezett el.
 
 Minden önmagunkból megszült új az érésünkhöz, fejlődésünkhöz,
 „megváltásunkhoz”, megvilágosodásunkhoz vezető következő lépcsőfok lesz.
 
A Fény (Isten) szimbóluma a Nap, mely útja során kényszerítő erőknek engedelmeskedve leképezi az ÉLET útját. 
Megszületik gyengén, szinte észrevehetetlenül, ereje egyre nő, majd kiteljesedik, s csúcspontja után aláhanyatlik , mint lenyugvó nap, majd a horizont alá bukva folytatja útját az „alvilágban”, hogy a mélységeket megjárva, belső erőit összeszedve újjászülethessen ismét a téli napforduló idején.
 
A keresztény kultúrkörben Jézus születésének misztériuma ez, de az ősi kultúrák ugyanúgy megőrizték mítoszaikon keresztül a téli napforduló üzenetét, legfeljebb más ruhába „öltöztetve”. 
 

Az isteni kegyelem lehajolt az anyagvilág legmélyéhez,

 útra bocsátotta legszentebb Fiát, aki egész életútjával a 

Fény és a megváltás reményét jeleníti meg nekünk.

 
 Életével példát ad arról, hogy ez a folyamat nem könnyű, hiszen Jézusnak, az emberfiának meg kell halnia, hogy megszülethessen Krisztus, az Isten fia.
 
A Bak időszak a belső leltárkészítésünk időszaka is egyben. A » Szilveszter a jól elvégzett „leltár” befejezésének ünnepe lehet.
 
Néhány kérdés, mely segíthet ebben a folyamatban, melyen érdemes » Advent idején elgondolkodni:
 

• Hogyan állok a szeretet melegével?

 

 Hiányzik, átjár, esetleg félek attól, hogy „megégetem” magam? 

 

Tudok-e együtt lenni a másik emberrel?

 

 Élvezem-e, töltődöm-e általa, vagy az intimitástól félve pótcselekvésekkel próbálom elütni az időt? (főzés, takarítás, barkácsolás, vásárlás stb.)

 

• Hogyan állok a hitemmel?

 

 Épít, buzdít, vígasztal, ha kell?

 

 A Karácsony a transzcendens jelenlét ünnepe is minden évben…

 

• Hogyan állok a Fénnyel?

 

 Mélységeimet bejárva keresem-e a kivezető utat, a Fényt?

 

 Látom a jövőmet optimistán, vannak-e terveim?

 

• Hogyan állok a család szentségével? 

 

A szeretetképességünk akkor teljes, ha tudunk adni és elfogadni. 

 

Tudom-e mit szeretnék én magam, s valójában minek örülnek szeretteim? 

 

Vállalom-e, tudtára adom-e vágyaimat a környezetemnek, s figyelek-e eléggé a többiek igényeire?

 

• Hogyan állok a valódi ajándékkal? Tudom-e mi az?

 

• Hogyan állok az örömhöz? 

 

Tudok-e teljes szívből örülni, mely érzés csak akkor teljes, ha azt meg tudom osztani másokkal.

 
 
 
A téli napfordulón feltámadó FÉNY legyen veled, erősítse hitedet, életedet,
 
 hozzon Áldást, Örömet, Szeretet, Bőséget!  idén 2013.12.22-én van.
 

 

 
 
http://www.tarrdaniel.com/documents/Vallasfilozofia/teli_napfordulo.html

—————

Vissza