SÁRKÁNY-SÁTÁNY-ÖRDÖG-ASSZONY-ÁDÁM-ÉVA

(nem könnyű, mert a betűket kell megérteni, de azért nem lehetetlen  :))

https://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/201710/a_bukott_vilag_tuleloi_a_melyseg_remei_es_az_ember_parviadala

A drákonok fönnmaradásának titka ezeknek a „sárkányfészkeknek” a lokalizációjában rejlik, azok ugyanis legtöbbször a leírások szerint tengerek vagy barlangrendszerek mélyén találhatóak meg.

Amint azt Verne híres regénye, az Utazás a Föld középpontja felé is ábrázolja, bolygónk belsőbb rétegeiről az emberiség nem úgy gondolkodott, mint ami pusztán láva és magma végtelen tengere, hanem BARLANGRENDSZEREK és KÜLÖNBÖZŐ VILÁGOK gazdag rendszereként fogta fel azt, ahol a MÚLT "ÁRNYAI" és életben maradt teremtményei összegyűlnek.
.......................................
A Biblia is ezt a koncepciót tükrözi, amikor elénk tárja a „FÖLD OSZLOPAIt”, azokat a HATALMAS TARTÓPILLÉREKet, amiken a FÖLDFELSZÍN NYUGSZIK:

„Ő fundálta(azaz ALAPOZTA , letette az alapokat, a TARTÓOSZLOPOKAT ) a FÖLDET AZ Ő OSZLOPAIN, , NEM MOZDUL az meg SOHA ÖRÖKKÉ”. (104. zsoltár)

A zsidó–keresztény geológia szerint ennek a mélyben kiterjedő stabil váznak az alapja pedig egy központi mag, egy SZILÁRD SZEGLETKŐ:
„Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? (…) Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel annak szegletkövét”. (Jób 38:4–6)

Hogy mi (bizony, a MI! ) áramlik a gigantikus oszlopok és boltozatok között?

Több tucat, vagy akár több száz csendes-óceáni mennyiséggel felérő nagy nyomású VÍZtömeg:
„mint a KŐ , úgy ÖSSZESŰRŰSÖDTEK A VIZEK, bezárult a mélység felszíne.” (Jób 38:30)

2014-ben Brazíliában fölfedeztek egy olyan gyémántkristályt, amiről bebizonyosodott, hogy kizárólag rendkívüli nyomás alatt, de mégis folyékony víz jelenlétében tudott csak létrejönni.

A Nature magazinban megjelenő tanulmányban ebből azt a következtetést vonták le, hogy a FÖLD BELSEJÉBEN több tízmilliárd köbkilométer VÍZ található. 
A tanulmány szerint ha az a víz kitörne – azokon a kapukon és zárakon keresztül amelyekről például Jónás könyve is beszél – legalább 8000 m magasan borítaná be a felszínt.

A prófétát elnyelő „NAGY HAL ” (vagyis nagy AL-világ, semmiféle hal nincs itt  :D ) ugyanis nem pusztán a Földközi-tengerben keringett Jónással, hanem az imája alapján a FÖLD BELSEJÉBE utazott vele, egészen a „SEOL TORKÁIG”,(van egy szavunk erre- a SEHOL ugye) ezért is hasonlítja Jézus saját „pokolra szállását” a próféta mélységbe megtett rémisztő utazásához.

Az Ősföld bukására visszatekintve ez a különleges képességük jelenthette e lények túlélését is, hiszen a SÁRKÁNYOK VILÁGÁRA szakadó katasztrófában csak az ilyen „MENEKÜLŐJÁRATOK” jelenthettek biztonságot, és ezért köti a legtöbb sárkánylegenda őket VIZEKhez, valamint olyan BARLANGOKHOZ és FORRÁSOKHOZ, amelyek a MÉLYBŐL FAKADNAK föl.

Az ÉDEN MEGRONTÓJA

Ezek a drákonok azonban nem pusztán fizikai, hanem spirituális erejükkel is hadviselést folytattak az ember ellen, amiről a Bibliában rögzített első – egyben legdrámaibb – találkozás is beszámol:

„A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak:

Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?” (1. Mózes 3:1)

A KÍGYÓ héber megfelelője a „NÁCHAS” gyökből ered, ami VARÁZSLÁSt jelent. 
Vagyis képes lehetett arra, hogy megigézze és a hatása alá vonja Évát. 
Ezt a lényt a Tóra, úgy tűnik, elválasztja azoktól a lényektől, amiket a hat nap során Isten teremtett, mert

„ravaszabb”, eredetiben „eszesebb, intelligensebb” volt náluk.

(Tehát: a KÍGYÓT NEM ISTEN TEREMTETTE, azaz a SÁRKÁNYT-SÁTÁNYT. Hanem? )

Ezt a rosszindulatú szörnyet a Jelenések könyve a sárkánnyal – drakon – azonosítja, majd pedig magával az ördöggel:

„És vetteték a (földre) NAGY SÁRKÁNY , ama RÉGI KÍGYÓ , aki neveztetik ÖRDÖGnek és a SÁTÁN(Y)nak”. (12:9) 
..............................................................
(Na most, miért mardossa az asszony sarkát a kígyó?)

 

"És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az õ magva között:az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod."
(Mózes 3,15)

Gondold végig: ha az asszony a kígyó fejére tapos, akkor az hogyan képes mardosni a sarkát??? Nem egyszer, hanem többször, netán folyamatosan. És miért pont a SARKÁT? 
Miért nem a lábszárát vagy mást?

Mi lehet a kígyó vagyis a SÁRKÁNY feje?

És mi lehet az ASSZONY no és a SARKA?

Mert ugye itt nem testrészekről van szó.

És még egy érdekes: ellenségeskedést "szerez"a SÁRKÁNY-SÁTÁNY-KÍGYÓ MAGJA és az ASSZONY MAGJA között- nem azt mondja, hogy az ember, emberiség, hanem kifejezetten csak az asszony magja között.
ELLEN-S-ÉG 
ÉL-ÉN S ÉG
Azaz az ÉLŐ ÉN- IS GÉ (az hát)

De, nem azt mondja, hogy ellenségeskedést vetek, szitok, teremtek, hanem azt , hogy SZERZEK.

SZER-RÉSZ , Z-=ÍZ, azaz KI, vagyis a férfi, az elektromosság.
EK=ÉK , azaz elválasztás, éket verni a részek közé a férfi által.

No tehát: a SÁRKÁNY-SÁTÁNY ezek szerint a NŐ, aki a VÍZBEN él, a FÖLDBEN, azaz a BARLANGOKBAN,

Tehát a földön őshonos volt a SÁTÁNY, azaz a MI teremtményei, de bekerült ide a NŐ/NÉ/ÉN, az ASSZONY, akinek MÁSFÉLE teremtményei, MAGJAI, utódai voltak...

Nézzük meg az ASSZONY szót: ha asszony , akkor NÉ ugye? NÉ-ÉN. 
Hoppá, ez meg az ÉN, azaz az "N", mert ugye a Harmadik az N.
ASSZON=ASZ-ON-ÁSZ-ÉN , azaz AZ ELSŐ ÉN-ség.

Magyarán, az EM-BŐR, aki elfogadta az N-et, azaz, hogy EM legyen, és BŐR-t(BÁR-t, azaz nyomást) húzzon MAG-ÁR-A, tehát BI-POLÁRIS legyen.
Az asszony nem más mint maga Teremtő .

Mit is mondott? 
Hogy a sárkányok-sátánok ugye VARÁZSOLTAK! 
Jaja! Mert DIPOLÁRISAK voltak! 
Hogy tudták "megrontani" az ÉDEN-t? 
Varázslással bizony.

Mi a fene lehet a varázslás?

VARÁZSOL-VÁR ÁSZ-t és akkor ÉL!

MÁGIA?

Az, pontosan: MAG-I MAG-A, MEG I és MEG A.
I ugye ISTEN, A pedig ATYA, de igy is írhatom- ATIA, mert az Y ugye I is. 
Ha az eM-hez I-t ADunk, akkor lesz MI ugye, MI-ÁGA, ez a MÁGIA. 
(AZ M pedig ugye az A és a V együtt , AVÉ-ÉVA  :D , de kapott MÉG EGY szárat, és akkor lett M+I=MI. )
És akkor igy helyes: O MEG A-tól AL FI-IG , ALFÁIG, ÉLŐ FI(ú), aki nem más, mint ÉG vagyis GÉ. Mert még egy I-t kapott. Igy LETT/tett I GÉ. azaz IGE. Két EGY-S-e volt, két T azaz 1-es, igy TT tehát 11. 
KÉT TÉ-KÉT TŐ, KETTŐ. Két db EGY-ES, 1+1=2, de a 2-őt igy is irhatod_Z, azaz EGYENES, EGY ÉN EZ ... igy lett a SZÁLUNIVERZUM.
ÉLŐ de mondjuk azt is, hogy ELEVEN, azaz 11 !  :D 
(mindjárt olvashatod is, mi a 11!)

......................................
Folytatva:

Mert mi az ÉDEN?

ÉD/DÉ/DI-ÉN , azaz A DIPOLÁRIS ÉN. Aki szellemben ÁDÁM-ÉVA volt.
ÁDÁM-ADÁM EVE-t, azaz ÉVÁT!

Ádám NEM EGY FÉRFINÉV , hanem az ADÁS-AD IS-t, azaz ÉVA (IS) adása a Földnek! 
Hát, akkor KIT KELLETT "MEGRONTANI"? 
Nem ÁDÁMOT, mert NEM VOLT ÁDÁM! 
Csakis ÉVÁT , a NŐT , az ASSZONYT lehetett és kellett. Mert ő volt az EGY-ÉSZ, azaz EGÉSZ, MAG-A a Teremtő.

Na de, hol kellett? A SARKON, azaz a SARKÁN, vagyis a SÁRKÁN(y)án. 
(Ne feledjük el a teremtést! Mit is teremtett először? 
"Ter 1.1
Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.
Isten szólt: "Legyen világosság", és világos lett.
Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől."
Na most, a VILÁGOSSÁG NEM FÉNYT JELENT, hanem a VILÁGOT, VILÁGOKAT! Fény még nincs sehol(azaz tényleg a seholban, a SEOLban van, csak nem látható.

"A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap."

Tehát, a VILÁGOT, AMIT TEREMTETT "NAPPAL"-nak, nevezte, a SÖTÉTSÉGET, (a láthatatlan, világot, a NEM CSELEKVÉS TERÉT, a SE TETT ÉG/GÉ-séget, ami nem I-GÉ még, mert nincs ott a 1-S!), ahol nem teremtett, azaz NEM TETT, SE TETT, nem cselekedett, pedig É(l)J-SZAKA-nak nevezte. ÉLI/ÉLŐ-SZAKA.

Mit mondott Krisztus a keresztfán?

ÉLI, ÉLI, LAMMA SZABAKTANI, Amit úgy fordítottak, hogy: 
"Istenem, Istenem miért hagytál el engem"
De igy is fordítják: 
"Élő élő látlak szabadítóm. "
No akkor, igy irja eredetiben.

אֵלִ֣י אֵ֭לִי לָמָ֣ה עֲזַבְתָּ֑ נִי - 
FONETIKUSAN: ’ê-lî ’ê-lî lā-māh ‘ă-zaḇ-tā-nî. 
Majd igy folytatódik:
"Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiáltok! Istenem! Hívlak NAPPAL, de nem válaszolsz, ÉJSZAKA is, de nem tudok elcsendesedni."

Akkor tehát ki volt Nappal és ki Éjszaka? Mert nem napszakok! Hogy lennének napszakok, amikor még nem volt se Nap, se Hold, se csillagok!

NAP-PÁL volt ugye a férfierő, ÉJ-ÉLŐ szakasza pedig a női erő. 
Akkor hogy hangozhatott?

ÉLI, vagyis ÉLJ ANYAI erő, LÁM(ime) (te vagy ) MI, a SZABAD IS-Teni MI.

Szabad? Az hát, mert nincs testi kötésben!

Aztán igy folytatja.

" De én FÉREG vagyok, NEM EMBER gyaláznak az emberek, és megvet a nép. Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják: Az Úrra(ÁRra) bízta magát, mentse hát meg őt, szabadítsa meg, hiszen kedvelte! TE HOZTÁL KI ENGEM ANYÁM MÉHÉBŐL biztonságba helyeztél anyám emlőin. Már anyám ölében is rád voltam utalva, anyám méhében is te voltál Istenem. Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen! "

Mivel ugye a Teremtő volt az, aki csellel rávette az anyai erőt, hogy szülje meg e világra őt, hogy látható legyen, igy neki kell visszavezetnie is, azaz a nem látható világba, az ÉLJ-be .

Mert: "TE HOZTÁL KI ÉN-GÉ-met, vagyis ÉN GÉNEMET, az ÉN-séget te helyezted a méhbe MÉh (EM-É---ÉM-E---IME tehát IM-A vagyis ebből lett az IMA , IME az A-tya, aki a MI-nek is A-tyaként a része, hiszen A+V+A(I) az AVA-ÉVA , na ezért mondjuk azt, hogy MI A-TYÁNK. ) vagyis MÉJ-MÉLY-be- azaz a BARLANGBA,

BIZTONSÁGba vagyis BI(poláris) ÍZ-TENi S azaz IS (női) ÁGba helyeztél, tettél ANYÁMban, az ÉJ=ÉLJ- SZAKÁ-ban ,mert benne teremtettél az N-t először. Azaz az ÉN-t, aki még szellemi.

És mi az, hogy FÉREG vagyok? Ilyet mondott volna Krisztus magáról? Hát persze!

FÉREG-FÉR-ÉG, azaz FÉR-T a GÉ (megtermékenyítette, MAG TERÉT MÁKONYÍTOTTA, CSELLEL RÁVETTE) és igy lett FÉR-FI. Aztán ki is mondja: NEM EMBER vagyok! Mert nem eM! Nem, mert ki akarta próbálni, hogy milyen ha fizikailag itt van, de nem vált ketté! Az N mindig is N volt, sosem volt ember, de megélte később az EM-berséget, sőt, embereket készített magából, mert mégis csak tetszett a dolog, hogy tapasztalhat. Ez a történet jóval a 2000 évvel ezelőtti teremtésről szól ám! 
..........................................

Mit is mondott, mit jelent a SÁRKÁNY, azaz a SÁTÁNY?
VARÁZSLÓT.

A sárkány-sátány volt a Föld ura, azaz a VÍZ, a KO, a KŐ, 
Hogy az egészből(dipoláris), részek legyenek-bipolárisok, azaz ÉN-ek, igy a BARLANGOKBAN a víz nyomása (BAR-BÁR) által kellett kettéváljanak, na de hogy?

BAR LÁNG(TŰZ azaz a TÍZ által) LÁNG- LÁN-G---LENt-ÉG, azaz GÉ, a KI ég(tüzes-tízes)is, mert ELEKTROMOS. 
ÉK, azaz KI által.

ELEKTROMOS---EL-ÉK-T-RO-M-OS---ÉL KI(ÉK) Ten-RÁ(kellett hatnia) az eM-re, aki ŐSi, azaz KÍGYÓ-Ó GYÍK, SÁRKÁNY-SÁTÁNY-ÖRDÖG-OR-DOG---ORV-EB, de ugye a V az U is, azaz ORU-EB.

És van a VAS ORU BÁBA a meséinkben, akit szörnynek ábrázolnak, meg gonosznak, de tud varázsolni is... tehát- TELJES EGÉSZ! DIPOLÁRIS. 
Mert nem akart szétválni, DIPOLÁRIS akart maradni, ezért hát CSELLEL meg kellett valahogy TERMÉKENYÍTENI, mert magától nem akart! ELLENÁLLT! 
Ezért kellett bevetni ellene a SZER-ELEMet, azaz A NYOMÁST! Ez volt a "RÁ" HATása...rá.  :D 
EZÉRT 6-os a "gonosz" száma. 
A BAR -ból a BÁR által a BAR LÁNG-ban BAR-BÁR-KA, BÁR-KI lett. Azaz EVILÁGI FÉNY. LUX, LUCIFER. csak és kizárólag igy láthatta meg ÖN-MAGÁT. azaz ÉN MAGÁT.

A MI ugye MÁGNES IS , azaz MÁGNESES-MAG-/MEG ÉN IS IS. Ismerős? ISIS, azaz IZISZ.

A MAGNESIUM--MAGNESIVUM ---MAG ÉN SZÍVEM.
(érdekes a Mg égése) 
..............................................
Nézzük tovább:

Igy lett: EVE---EVE-ÉN---ELEVEN-ELŐ/ÉLŐ, ÉLŐ ÉVA(EVE, azaz ÍV), azaz ÉLŐ ÉN.

ELEVEN -angolul 11, TIZENEGY, tehát a TIZ ÉN EGY is, a 10 az ÉN-OK. (5+5)
Ha a tízen egy van( 10 =TÍZ, tehát TEN, ha TIZ-TEN EGY) akkor 1/10, azaz EGY TIZED RÉSZ, tehát EGY TÍZ-TŰZ-DI(poláris) RÉSZ=SZER-ELEM  :D

Na, csak és kizárólag IGY SZÜLETHETETT MEG IZTEN ebbe a LÁTHATÓ VILÁGBA! 
Igy lett a RÉSZE, SZERE, azaz ELEME , és akkor már ugye nem ÍZ lesz, hanem IS, azaz ISTEN. 
Isten pedig a TIZED(1/10) része az eredeti DI nek.

1/9, KI-LEN-C-ED rész pedig mégis az EGÉSZ ÉG/GÉ-- ÉSZ/ÁSZ azaz KI LENN C(100)ED/ DI.

Vajon, miért pont tizedet (10-ből egy részt) kellett adni a papoknak?

............................................................

A keleti mitológiában közismert ténynek számít, hogy a négylábú, hosszútestű sárkányok képesek arra, hogy a földön közönséges kígyóvá váljanak, és így közlekedjenek az emberek között.

A „régi kígyó” kifejezés és a sárkány kombinációja egyben viszont utalás Ézsaiás próféciájára, miszerint

„ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a keringő kígyót, és megöli a sárkányt, mely a tengerben van”. (27:1)

Szerinte János a Jelenések könyvében a kígyó alatt ezt a lényt értette, mivel a Leviatán „faj” már a rabbinikus irodalomban is szorosan összefonódott a Sátánnal. 

A kígyó, sárkány, sátány, Lucifer párhuzamra feloldás lehet, hogy a bukott fővádló teste eredetileg sem lehetett emberformájú, hanem inkább úgy nézhetett ki, mint ahogy Jób leírja a Leviatánt, a „kevélyek királyát”, akire később János visszautal.

„Voltál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén voltál, tüzes kövek közt jártál.” (28:14) – írja Ezékiel, márpedig a kerubok bibliai leírásából egyértelműen kiderül, hogy külsejük jelentősen eltér a többi angyalétól.

Nem emberformájú, szuperintelligens és rendkívüli hatalommal rendelkező élőlények, akik a Mindenható közvetlen jelenlétében képesek mozogni.

A Jelenések könyve egyszerűen élőlénynek (dzóon) mondja őket – nem használja rájuk az angyal szót – ami teljesen megfelel az Ezékiel által használt héber chajjá szónak (élőlény, állat, vadállat).

Tehát a Sátán – bár Pál szerint át tudja magát változtatni a dicsőség angyalává – eredeti formájában is egy ilyen „szuperélőlény” lehetett, hiszen az Apokalipszisben is mint sárkány jelenik meg, utolsó nagy háborút indítva Mihály és az angyalai ellen.

Ettől függetlenül az Ószövetség mégis külön teremtményként, egyfajta állatfajként is ír a leviatánokról, tehát úgy tűnik a „Sátán képére” több ilyen lény is létezhet.

A lényegi azonosságból fakadóan természetük is féktelenül agresszív és megszelídíthetetlen, képességeiket pedig előszeretettel adják át a korábbi uruknak, akinek egykor az Ősföld, a „Sárkányok bolygója” is a fennhatósága alá tartozhatott, hiszen az is érintett volt a kozmikus lázadásban. Spirituális hatalmuk is ebből fakadhat, hiszen amint Isten irányította a Jónást elnyelő „nagy halat”, úgy ezek a lények is szoros „szimbiózisban” élhetnek a Sátánnal.

A háború folytatódik

Az ősi világ fönnmaradt teremtményeinek vad természete és agressziója miatt lehetett az, hogy az első emberpár két feladatot kapott Istentől: műveljék és védjék (sámar: őrizni, figyelni, vigyázni) a kertet, az Édent.

Tehát az elválasztott terület határain túl volt ellenség, aki veszélyt jelenthetett az új világra. A "bukás" után az emberi faj még kiszolgáltatottabb lett, így válhattak a félisten kategóriába eső héroszok – héberül nefilim és refaim – a különböző népi eposzok felmagasztalt hőseivé, hiszen csak ők lehettek képesek legyőzni a mélyből feltörő drakonok hadát.

Ezért is mondhatta Isten Noénak, hogy „féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja”, ami csak részben valósult meg, hiszen Noé leszármazottai végül mégsem a Teremtő, hanem a nagy vadász, Nimród – aki szintén nefilim lehetett – kezére bízták a védelmüket. 
A távoli földek lényeitől való rettegés hozzájárulhatott az első birodalom, Bábel megalapításához.

Később viszont ahogy a bibliai óriások, úgy ezek a sárkánylények is fokozatosan eltűntek a szemünk elől, amint az ember uralma alá hajtotta a Földet. 
A Jelenések Könyve viszont mind az előbbieket, mind az utóbbiakat visszavárja a történelem rettenetes záróakkordjában, az apokalipszis három és fél évében.

A negyedik pecsét felbontásának kíséretében érkező „sárga színű” ló csapása közt szerepelnek a „földnek fenevadai”, ahol a fenevadat jelző thérion szó szintén összefüggésben áll a görög mitológia szörnyeivel, tehát elképzelhető, hogy nemcsak a ma ismert állatvilág, hanem a mélység szörnyei is részt vesznek a Föld „negyedrészének” kiirtásában.

A kilencedik fejezet viszont már konkrétan is leír egy„ősfajt”, amelynek példányai királyukkal együtt a „tehómból” kirajzanak az emberiség gyötrésére.

Héberül Abaddón, görögül pedig Apollión azaz VESZTŐ , PUSZTÍTÓ néven jön föl a „mélység kútjából” az ANGYAL , aki ezeket a sáskaszerű szörnyeket irányítja.

Olyan szenvedést hoznak a Földre, hogy az „emberek keresik a halált, de nem találják meg azt”.

Ma azonban még Isten fönntartja az ős- és újvilág közé húzott „határzárat”, így még csak a letűnt korok beszámolói emlékeztetnek minket arra, hogy a mélyben olyan lények élnek, aki gyűlölnek minket.

A sárkányok „atyjához”, a Sátányhoz hasonlóan pedig már alig várják, hogy újra hatalmat kapjanak azon a Földön, ami egykor még az ő birodalmuk volt. Akkor pedig egy olyan „Jurassic Parkban” találja magát az emberiség, ami már nem a filmvásznon, hanem az ítélet alá rekesztett valóságban támad rá.