OMNIPOTENS- MEGYNYILVÁNULATLAN

2015.05.14 13:01

 

A lényeg a lemniszkáta-toroidon van. Ez e felület két státuszban lehet. A varázslat a középpontjában van elrejtve.

Tegyük fel, hogy ez egy olyan időmag, amelyik önmagába visszacsatolt rekurzív időrendszerű. Ez alul egyre szélesedő felületen  kiáramlik, majd visszafordul a saját egyenlítőjéhez, és ezt elérve újra szűkülő módon eléri a tetejét, majd visszamegy a kiindulási pontjára. Ez valóban egy pont. Ez a végtelenségig ismétlődik. Kifelé semmit sem mutat, teljesen magába zárkózottan létezik. Ez az Omnipotens, a Megnyilvánulatlan.

Egy egyszerű kis ábrán ezt így lehet ábrázolni. Ez egy egydimenziós időfelület. De miért állítom ezt? Ha a forráspont az origóban van, akkor itt 0 kiterjedésű az időrendszer, mert lényegében egy a geometriából is ismert pont tulajdonságaival bír. Ha ezt a pontot elhagyja, akkor az alul lévő múlt felé áramlik, és a következő pillanatban már egy másik időpillanat lesz a jelen státuszában. Ekkor előbbi pillanatunk egy kicsi kört formál. Majd egyre tágul, és az itt x tengelyt elhagyva újra szűkülni kezd, és végül újra a jelenpontban végzi. Itt a rajzon egy kék vonallal ráfirkáltam egy mozgásirányt, de ennek a valóságban nincs jelentősége. Ez az ábra síkban van így ez a rajz csak segédlet, mert mindez ezen csak egy kettéváló pont lenne, ami körüljárva a jelenpontban újra egyesül. A rendszer önmagában zárt, és ezért kifelé semmilyen módon nem nyilvánul meg. Tömege és energiája sincsen. Színtiszta idő, teljességgel transzcendens, semmivel sem érzékelhető. Időmag.

Ezen a módon nem egy szokásos felület alakul ki, hanem egy nagyon rendhagyó egy dimenziós időfelület, miután egy-egy kör teljes kerületén ugyanazt a pillanatot hordozza, vagyis szingularitás-szerű, pontszerű valami. Kör alakú pont. Hasonlóan, mint ahogyan a Mőbiusz szalag egyoldalú. Ezt mindenki el tudja gondolni, bár ugyanolyan paradox dolog, mint ez. A térben rossz  képzeletűek gondoljanak az alma, vagy a paradicsom alakjára. Nem az anyagára, csak az alakjára. Ez lesz a kiindulási valamink. Fontos, hogy ne használjunk semmiféle megszokott kifejezést, mert ez ugyan jó kapaszkodó lehet, de teljesen félreviszi a gondolatmenetet. Ez nagyon fontos, mert ezen a ponton mindenki eltéved. Pedig itt válik izgalmassá, és itt van egy pont, amit én sem tudtam megmagyarázni. Miért fordult 180 fokot a jelenpontban? Mert megfordult. Talán az lehet az oka, hogy találkozott egy másik hasonlóval az ürességben. De hogy hogyan, az talán örök titok marad. Vagy az is meglehet, hogy valami belső törvény készteti erre? ....

 

Azt is tudjuk, hogy a világegyetemben minden szédületes forgásban van. A mai elméletek sokszor kihagyják ennek indoklását, pedig nagyon lényeges dologról van szó. Egyszerűen azért, mert később nagyon nehéz bevezetni. A kiindulási valami két dolgot nem nélkülözhet: A dinamizmust és a forgást.

Nevezzük ezt az időmagot időmagnak, vagy mondunak. A mondu jelentése "egy-csinál". Itt bele lehet látni az időmag belsejébe, és azért feszítettünk rá egy ilyen két irányba csavarodó hálót, mert csavarodása valóban két irányú lehet. Ez a tulajdonság majd kétféle időrendszert is lehetővé fog tenni, Egy jobbosat és egy balosat. Az ősi eredetű ábrák is ezt sugallják.

http://xoomer.virgilio.it/
http://www.hunok.hu/


—————

Vissza