Folytatom 5

2014.02.14 09:17

Ha elolvastad és el szeretnéd menteni az előző 4 után, akkor másold le, mert nemsokára leveszem!

 

Folytassuk tehát a Második Emberiség történetével

Az Első Emberiség  kiirtotta önmagát, meg a Bolygó minden élőlényét. Pár év alatt minden élet megszűnt létezni. A Föld elindult, hogy őrült táncát lejtse a Világűrben, gazdátlanul, mintegy tetszhalottként. A  kirobbant  hatalmas negatív energia belecsapódott a Világűrbe, ahol is egy „fekete lyuk”, mint jogos gazdája magába szippantotta. (mi meg meg akarjuk fejteni, hogy mik azok a fekete lyukat…jó sokáig nem lesz még rá mód. )

A Föld évmilliárdokig(!) hányódott, míg végre a jelenlegi Napunk befogta

Innen már csak pár százezer év kellett, hogy újból megjelenhessen rajta az Ember.

 

Azok, akik előzőleg halálukat lelték , jó hosszú ideig úgymond pihentető dimenzióban voltak, majd más Bolygókon szereztek tapasztalatokat. Most az Én-jeik elindíthatták újból egy kis részüket, hogy

  kezdjék elölről az egész evolúciót.

Azok az emberek, akik az óceánmélyi laborban, illetve a Hold felszine alatti bázisokon voltak, el kellett költözzenek  egy még távolabbi Bolygóra a robbanás előtt, mert számukra még nagy feladat volt megírva.

  Ők emlékeztettek még egyáltalán az Első Emberiségre.
 

Látni fogod,  hogyan ismétli meg önmagát újra és újra minden egyes történés, amely az első Emberiség “örökségeként” a Kozmikus Tudattárban megmaradt, mint „történéslenyomat”, hogy egyre gyengülő erővel ugyan, de lényegében minden, magát “fejlettnek” tudó Embercsoport történetében, s így az egymást követő Emberiségek történelmében megismételje önmagát…

Ugorjunk egy jó nagyot..tételezzük fel, hogy az emberiség már ott tart, hogy gondoskodik a kicsinyeiről és az öregekről, volt már szeretetérzés is. Igen fejletlenek voltak még  az Új Ég alatti emberek. Viszont hatalmas segítséget kaptak azoktól az egykor élt Emberiség  Hold felszíne alá menekült leszármazottaitól, akik visszatérhettek ide a földi létezésbe.

Ezeknek miért értékes a segítségük? Elmondom.

A Hold felszíne alatti élet nem volt sokáig tartható, mert nemsokára bekövetkezett a Földön a katasztrófa, ami a Holdat s az egész Univerzumot érintette. Ezért kellett egy lakható, élhető bolygót keresniük. Igen ám, de ez nem volt oly egyszerű. Míg az emberiség tobzódott a Földön, ezek a tudósok meg dolgoztak, fejlődtek a Tanítóik segítségével. Megoldották a Tér-Idő-Tér összevonás problémáját, először még csak elméleti, majd gyakorlati szinten is, kiküszöbölve, vagyis felfüggesztve az adott dimenzióban lévő Időt, mint valótlan Valóság-elemet.

Ez  azonban még csak a maguk dimenziójának távoli bolygóinak elérésére volt elegendő. Az általunk k is ismert és használt háromdimenziós  Világban való utazást azonban hamarosan még  tovább kellett fejlesszék. Erre a negyedik, majd az ötödik dimenzió kapuinak szellem-energetikai úton való felfedezése és kibontása után  lett  lehetőségük. Ez a felismerés aztán módot és lehetőséget adott  számukra, hogy ismét egy “Föld-közeli” Bolygóra költözzenek, de már egy

általunk láthatatlan és elérhetetlen dimenzióba.
 

Szóval, ide fejlődött az Első Emberiség kiebrudalt tudóshada. Ez az a sík, amit mi emberek elfogadni sem igazán tudunk, elérni pedig végképp nem! Pedig:  ma már régen mi is itt lehetnénk…

Ez már szellemi sík, de bír még félszellemi elemekkel is.

 

 

 

Egyszóval, továbbvándoroltak a Holdról, eljutottak az Orion csillagkép egy a Földnél másfélszer nagyobb bolygójára, amit Nanivie-nek  neveztek, ami azt jelenti: Éji Fénysugár. Nem véletlen, mert az egyik Holdjának sugarai (energiahullámai) a Nap és a Föld sugarai találkoztak a Végtelenben egy ponton, mint ha így akarnák egybekapcsolni a két bolygón élők szellemeit.

Megmaradt szellemi tudatukban a Bölcső(azaz a Föld) iránti szeretet, de már nem tudtak volna élni a Földön, hiszen annyira megváltoztak:  testük félanyagivá nemesedett, megváltozott a vérösszetétel,a kromoszómák száma,  a DNS szerkezete, de a különböző szervek is, pl a tüdejük. Évezredek teltek el, mire képesek voltak csak a Kozmikus Energiát használva létezni. Azaz: bármely számukra még vagy már elérhető bolygón  képesek voltak létezni, testet felvenni. Ők tehát sokáig nem maradhattak a Földön, a földi lényeket meg sokáig nem tarthatták volna életben a saját bolygójukon, a fizikai testeik alkalmatlanok voltak rá.

Mit lehetett hát tenni?

 

Csupán azt, hogy visszatért egy csoport a mi Holdunkra, s ott megint felépítette a bázist, ami  csak egy dimenzióval volt magasabb, mint a Földön élőké. (no, ezt láthatod a Hold túloldalán is...ill.ezt is)

Eleinte csak a fizikai segítséget tudták adni, hiszen tudatról még nemigen beszélhetünk. Genetikai módosítást kellett végrehajtani az „alig”-emberiségen, mert a kipusztulás előtt olyan mutációk mentek végbe és kódolódtak, amik a faj kihalásához vezettek volna rövid időn belül.

 

 A régvolt emberiség  genetikai bankjából kódolták „vissza” a jó alapprogramot!!!
 

Tehát, valóban módosítottak, de csak a mi érdkünkben, és az elveszett jót "tették vissza", nem úgy, mint ma a genetikai kutatásokkal!!! Semmi másból nem tettek hozzá, csak az Első Emberiség genetikai szintjét adták vissza.

 

kb egymillió év telet el így…

 

S ha most végiggondolod: ezek az Emberek, akik fejlődtek, ugyanazon Első Emberiség tagjai, mint mi!

 

És ma is UFO-knak nézzük őket, meg idegen civilizácónak kiáltjuk ki. 

Persze, vannak alacsony szintről jövők is, de azok nem segíteni jönnek…ez a nagy különbség. Ha megnézed a mai kutatási eredményeket, akkor nagyon sok népnél találtak szkafanderes rajzokat! Ősi leletekről beszélek. Interneten akár utána is nézhetsz. Igy már megfoghatóbb, nem?-ez az egész UFO-kérdés is!? Válasszuk szét: Vannak UFO-k, és vannak Fénylények...de, ez még maradjon rejtett.

 

Ahogy az az előzőleg létbe lépett, majd ideje-korán letűnt Emberiségek esetében is történt: a fejlődés nem volt, s az egymástól nagymértékben különböző feltételek miatt nem is lehetett egységes a Föld minden pontján. Egyes kis csoportok lassabban, míg mások gyorsabban, némelyek pedig szinte megdöbbentő módon, robbanásszerűen jutottak egyre feljebb és feljebb a tudati fejlődés lépcsőfokain. Így mire az egyik csoport már kész, komplett társadalmat alapított, s már meglehetősen magas kulturális és technikai fejlődést ért el, a másik még alig jutott túl az ősközösségi társadalmon, vagy még addig sem jutott: csupán a kőkorszak alacsonyabb fejlettségi szintjén vegetált, hordákban kóborolva be az eleik által is ismert vidéket. Ezek ismeretében persze a segítség formája és mértéke is az adott népcsoport fejlettségéhez kellett igazodjon, hogy ne hátráltassa, de ne is siettesse túlzott mértékben az egyes csoportok, vagy az egyének fejlődését, nehogy egyetlen, létfontosságú állomás is kimaradjon. Így csak azoknak adtak át már magasabb szintű tudás-elemeket, akik már eleve magasabb szintet is értek el, vagyis: már képesek lehettek a magasabbrendű ismeretek elsajátítására, s azok továbbfejlesztésére is.

 

Folytatva tovább: hogyan segíthettek vajon, úgy hogy ne zavarják meg a természetes fejlődést?

 

 Például úgy, hogy a fákon éjszakázó Második Emberiségnek megmutatták a barlangokat…idő előtt. Nem kellett évezredeket várni minderre. Mivel ez sem volt egyszerű, így telepatikus úton vezették a barlanghoz az apróságokat, ahol aztán a kicsiknek szeretetet, biztonságérzetet sugároztak. Ezek megmutatták a szülőknek, s előbb-utóbb rájöttek, hogy ez jó. Védve vannak.  Mindig a gyermekeknek mutatták meg vagy sugallták az újat, mert a felnőttek nem voltak képesek befogadni –de  utánozni igen!  Emlékszel, mit mondott Jézus? „Engedjétek Hozzám a gyermekeket!”

 No, vajon, miért?

 

Jó darabig aztán nem jöttek, ment minden a maga útján. Mígnem becsapott egy meteor, és az egyik jégkorszak vette kezdetét, ahol is félő volt, hogy a fajfenntartás alul marad a létfenntartással szemben. Bizony, az éhség kannibalizmusra késztette őket, mégpedig a gyengéket, azaz a gyermekeket, csecsemőket ették meg!

Ekkor megint jöttek az” Űrlényeink”, hogy megtanítsák őket pl a dobókő használatára. (Mást kellett adni táplálékul, mint a saját faja!)Amivel nagyobb állatokat ejthettek el, de a feldarabolásra már neki kellett rájönniük. Mivel a Föld légköre sűrű volt számukra, igy szkafandert használtak ami átalakította a levegőt.(ekkor még ők sem tartottak a teljes átalakulásnál)  meg is örökítették ezeket a nagy eseményeket, kezdetben még a barlang falára, vagy kisebb-nagyobb kőlapokra karcolták a számukra emlékezetesebb történéseket; az Utazók érkezését vagy egy-egy sikeres vadászat mozzanatait. A későbbi korok már "Ember" névre hallgató egyedei fejlettebb módon hagyták hátra üzeneteiket./pl festményeken, szobrokon/

Nem kellett mindenhol ott legyenek, egy-egy csoportot  oktattak, elég csak a „100.majom” esetére gondolni, így terjedt el a földön sok minden. Nem véletlen, hogy a Föld több, különböző, egymástól sok ezer km-re eső  pontján egyazon időben fedezik fel ugyan azt…ma is így van.

 

Aztán egyre ritkábban jöttek, ment a fejlődés a maga útján-egyre lentebb süllyedt megint szellemben az emberiség.

Még később, amikor az Ember már maga igyekezett mielőbb önmaga, s önnön fajtársai ellen fordulni - minden lehetséges módot és eszközt megragadva -, még ritkábban látogatták meg őket. A legvadabb korszakokban már csak gondolatenergiát közvetítettek azoknak, akik képesek voltak még fogni és átadni fajtársaiknak azt.

Mikor is kezdődött? Amikor az ember a mi helyett én, enyém-et kezdett mondogatni. Az Ellentét bevetette a legnagyobb fegyverét, a birtoklási vágyat. S nézz csak körül a világban? vajon ma él –e az az elv, hogy miénk? Megtanulta-e mára az Emberiség az egyenlőség elvét?Amíg ez nem tér vissza, addig bizony remény sincs magasabb régiók felé nézelődni.

Következett a háborúzások ideje: aki erős, az él, és élvezi is az életét, aki pedig gyönge, azt vagy az erősebb öli meg, vagy az éhhalál végez vele. Ez az Élet rendje… S ez így zajlott Bolygó-szerte. Aztán a nyomorgók fellázadtak…és ők is öltek…megkezdődött a végtelennek tűnő karma(de még csak gondolat). Megfogalmazódott az erő, az  erőszak törvénye. De, megfogalmazódott az ezzel nagyságrendekkel fontosabb törvény is, az Igazság Törvénye. Amikor ez megjelent, innen válhatott lehetségessé a valódi karma letudása.

Miért segítettek -nem csak - nekünk Földieknek?  Azért, mert ez még nekik is feladat volt, hisz pont olyan bukott szellemiségek voltak, mint mi, ezért  feladatként gyakorolhatták  a mindenki felé árasztható (és árasztandó), feltétel nélküli Szeretet megélését, amely egyedül alkalmas módja az EGY-ség állapotába való visszatérésnek.

Minden embernek le kell/kellene győznie magában a testtudati Én-t, ezért jöttünk. Nagyon keveseknek sikerült eddig. Pedig, mást se kellene tennünk, mint megvívni a harcot önmagunkban-önmagunkért. A testtudati Én harca a szellemi Én-nel. De a harcban még valaki szót kap: a testtudat irányításában szintén részt vevő Ellentét, amely képes a két tudat egybecsengő szavát megvétózni(szellemi és a fizikai vagy testtudat). Hogy  a fölöttes Én-rész, mint a józan értelem szavát, rábírva az ingadozó tudatot, az ő semmibe vivő szavát kövesse. S lényegében az Ellentét képviselője az is, aki képes elhitetni a tudattal: nem a saját hibájából, de rajta kívül álló események vagy személyek végett nem tudott visszafordulni a meglátottan hibás útról.

A legtöbb esetben az a kifogás: úgy sem bocsát meg az Atya, majd megállok én a saját lábamon, majd én egyedül megcsinálom, megteremtem, amire szükségem van, csak egy kis idő és szerencse kell hozzá. E második indoklást még azzal is megtámogatja a nagy eltérítő:

ha ismét azzá leszek, aki voltam, már bátran Atyám elé állhatok: akkor már neki sem lehet kifogása ellenem. Akkor önként tárja ki felém karját, s önként nyitja meg előttem háza ajtaját, míg ha így állítanék elé, még nekem kéne megalázkodnom, s nekem kéne (nem a szeretetéért! pedig az kellene) az irgalmáért s a szánalmáért esedeznem…

Ezt súgja a fülekbe a Nagy Eltérítő…sajnos, a mai napig igen eredményesen. Úgy látszik, nem igazán tanult az Emberiség.

Minden szellem, aki kilépett az Egység állapotából még nem bír kellő alázattal: hiszi, hogy egyenlővé kell válnia Atyánkkal, s nem azonossá. Nem Uralkodó-társsá kell lennie, hanem “Uralkodó-résszé”, úgy, azon a szinten, ahogyan a test legparányibb sejtje is része a Test egészének. Képesnek kell lennünk  belátni: nem lehetünk ismét a család tagjai, ha nem győzzük le a bennünk megszólaló ellentét hangját, vagyis önnön “sötétebbik Én-ünket”.

S éppen ez minden egyes Utunk célja! El kell érnünk az általunk (már) elérhető, legmagasabb fejlettségi fokot, hogy valóban előrébb, s feljebb léphessünk az általunk, vagyis szellemi ÉN-jeink által megfogalmazott (vagy inkább megfogalmazódott), mind magasabb és magasabb szintet, épp úgy - csak ellentétes irányban haladva-, ahogy a kezdet kezdetén, mielőtt a mélység felé vivő útra léptünk volna.

  Mert ugyanazokon a lépcsőkön lépdelünk ma is , amelyeken akkor lépdeltünk: akkor lefelé vezettek bennünket azok a bizonyos lépcsőfokok, most felfelé kell vezessenek, és persze felfelé is vezetnek, mert ez a Törvény. Az Utak, s a Holnapok Törvénye…

Vajon a Második Emberiség felismerte-e ezt?

Ezeken a lépcsőfokokon  lefelé “könnyű” lépdelni, s tán még a felfelé vezető, legalsó és legelső lépcsőfokokon könnyű túljutni. A további lépcsőfokok azonban már egyre több, s egyre nagyobb erőfeszítést követelnek mindannyiunktól.

Ez a még több erőfeszítés adja aztán a még nagyobb kudarcélményt is, ha Utaink végén azt kell éreznünk: Utaink elhibázott s vétkek százával teli Utak voltak, amely vétkekre nincs feloldozás s nincs bűnbocsánat.

Ekkor azonban a Haza vezető Út-sorozat egyik legfontosabb, leglényegesebb állomásához ért el a szellemi ÉN! A legfontosabb lépcsőfok ugyan is annak felismerése, s annak befogadása: ha  úgy érezzük, vétkeinkre sem Égen sem Földön nem lehet bűnbocsánat… Ha úgy érezzük: vétkeinket még mi magunk sem vagyunk, nem is lehetünk képesek megbocsájtani magunknak…

Ekkor fel kell ébredjen bennünk a feltétel nélküli BIZALOM, amely megadja a biztos tudást: Atyánk Szeretete képes rá, hogy a megbocsájthatatlant is megbocsássa, a lefedhetetlent is lefedje, s a feloldhatatlant is feloldja, hogy újra, s már örökre Szent Szívére zárja hosszú Útról visszatérő gyermekeit.  Eddig a lépcsőfokig, vagyis a Földi, hatalmas Iskoláig azonban nem könnyű eljutni. Igaz: mint mondtam, a Teremtett Világ egyetlen más, még mélyebben lévő szinten megfogalmazódott Bolygó-képzete sem kíván még a Szellemtől akkora erőfeszítést, mint éppen a Föld iskolája. Azok az utak, amelyek más Bolygókon kezdődnek-mondjuk úgy, ezek az „iskolaelőkészítők”- csak az Én-rész s ezáltal az egész Én   durva sarait tisztítják le, a valódi szellemi finomcsiszolás a Földön megy végbe. De, ide kerülni bizony hatalmas erőfeszítést igényel. Az Én-ek  sorban állnak, hogy leszülethessenek, s bizonyíthassák: képesek már ezt a feladatot elvégezni.

(Zárójelben megjegyzem: az Ellentét sem képes, csak a  fizikai tudatot befolyásolni, azt a benső szellemi szikrát- ami az Atya ajándéka mindenkiben -viszont  nem. Képes befolyásolni, sőt akár Utak sokaságára is elfordítani az Én-tudatot az Atyától.)

Így volt ez a Második Emberiség történetében is. Most ugrunk egy nagyot, mert az ősközösségi történetet mindenki ismeri.

    A Második Emberiség szellemi és testtudati értelemben is legfejlettebb tagjai Lemúriában (majd a későbbi idők szellem-óriásai Mú szigetén) éltek, akiknek szinte szorosan a nyomdokaiban jártak az Atlantisziak, és az Egyiptomiak (s még a többi, egykor virágzó Birodalmak tagjai). Az egyre fejlettebbé váló, második Emberiség  épp úgy nem egyenletesen fejlődött, ahogyan az előtte, vagy az utána következő Emberiségek. Az éghajlattól, az adott népcsoportra nehezedő nyomástól, a túl -és továbbélés elé gördülő akadályoktól függően vált gyorsabbá vagy lassúbbá a Föld-lakók tudatának (s itt most konkrétan a test-tudatra gondolok) fejlődése. Ahol jobbak voltak az életfeltételek, nyilván gyorsabb volt az előrehaladás. Ennek következtében hosszabb volt az élettartam is, ami magával hozta, hogy több ismeretet szerezhettek s adhattak át utódaiknak.(tudati örökség) Ezekhez aztán mind gyakrabban és gyakrabban látogattak le űrjárműveiken a Hold-bázison tartózkodó Utazók, hogy maguk is segíthessék az egyre tudatosabbá váló lények fejlődését.

A valódi oktatás a tűz birtoklásának korától  vált konkrétabbá: megmutatták az ételkészítést, az edénykészítést, öltöztet készítést, a földművelés kezdetleges eszközeit. A Föld színterén egyszerre több helyen is folyt az oktatás, megmutatva sok mindent, de úgy hogy a fejlődés egyetlen lépcsőfoka se maradjon ki, viszont –mondjuk úgy - gyorsított ütemben. A fejlődést(vagy éppen a stagnálást) aztán sok külső történés befolyásolta: földrengés, árvíz, klimaváltozás, a vadállatok vándorlási irányának megváltozása stb…ez nagyban befolyásolta a továbbiakat. Akár le is nullázhatta a már elért eredményeket, fejlettséget. Itt elég csak arra gondolni, hogy felépítesz egy házat és összedől…kezdhetsz mindent elölről…közben a szomszéd meg már palotát épített.

Lemúria a és Mú szigete-(bár jókora időkülönbséggel s hatalmas földrajzi távolságokban voltak egymástól) - védett volt ilyen szempontból. Fejlődött is rendesen, míg a körötte élők meg szinte a félállati sorba süllyedtek vissza a történések miatt. Amikor az „Űrutazók”(ugye az Első Emberiség kései, fejlett utódai, nem idegenek, mint ma azt feltételezik oly sokan) évszázadokkal később visszatértek, már egészen fejlett társadalmat találtak Mú szigetén. Ekkor már nem csak a fizikai tudatnak adtak át ismereteket, de a szellemnek is, mert képesek voltak befogadni. No, ekkor kezdődött az, hogy ami nem érthető, fel nem fogható, esetleg még csak nem is látható, de érzékelhető történéseket,vagy az azokat okozó lényeket elnevezték „isteneknek”. Mindennek volt “istene”, s ezeknek természetesen voltak kijelölt szolgáik is (papok), akik semmi mással nem foglalkoztak, csak ezen “istenek” szolgálatával, akaratuk kifürkészésével, s haragjuk kiengesztelésével. Ezek a szolgák persze még csak a természet látható (földi szemmel látható) elemeiből próbáltak kiokoskodni egyes várható történéseket: ez aztán vagy sikerült, vagy nem. A megfigyelt dolgok aztán sorra ismétlődtek, ebből aztán kikövetkeztethették, hogy ezekre fel lehet készülni, nem érte váratlanul őket.

Ezeket a megfigyeléseket aztán a papok egymás közt terjesztették, gondosan ügyelve arra: az egybe gyűjtött s egymással megosztott ismereteik ne kerüljenek a köztudatba, hisz az kényelmes életük végét jelentette volna. Az Űrutazók ezeknek adták át sok olyan ismeretet, amit egyébként csak évezredekkel később érthettek volna meg.(írás, matematika,csillagászat) Egy missziós útra vállalkozónak az volt a feladata, hogy átvegye az Űrutazóktól az Egy -Isten hitet, véget vetve ezáltal a babonáknak. Fejlődött a fizika, kémia(ekkor inkább még mint alkímia), orvostudomány, s ezen belül (vagy ezzel egy időben) a gyógyfüvek és gyógyító kristályok felhasználása. Gépezetek a földműveléshez, építkezéshez, hajózás…és még sok minden. A fejlődés tehát szinte mindenben azonos módon, csak sokkalta gyorsabban ment végbe, mint azt az első Emberiségnél megfigyelhettük. Ennek oka az, hogy mindezek az ismereti és tudásanyagok már készen voltak  a Kozmikus tudattárban és a Föld energia-burkában.

Már csak kellőképpen érzékeny és fejlett szellemmel bíró ember kellett hozzá, akinek Én-része alkalmas volt rá, hogy ismét “képpé” formálja a fizikai-szintű tudat számára ezeket a meglévő ismeretenergia-elemeket. S ez meg is történt.

De, történt más is: ez a történés, ahogyan az a Nannivie-i katasztrófánál is , a papok nagyravágyásának volt köszönhető.

Azokénak a papokénak, akik néhány száz évvel később már túl voltak azon a szellemi fejlettségi szinten, amely a Beavatásra alkalmassá tette őket. Akik már nem csak tudatában voltak a Bermuda-szigeti Dimenzió-kapu létezésének, de egyre nagyobb szellemi energiájuk segítségével akár el is látogathattak az Óceán-mélyi Bázisra, hogy felvegyék a kapcsolatot úgy az első Emberiség tagjaival, mint az időről – időre odaérkező Szellem-lényekkel.

(Atlantisz lényegében ekkor még “sehol sem volt”… aztán nem párja, hanem utódja lett mindkettőnek)

A lemúriai papság egy igen magas rangú tagja ugyanis ismét beleesett a hatalmi mámor vonzásába. Ő maga akart lenni minden Erő s ezáltal minden Hatalom birtokosa, sőt, az egész Világmindenségé.

 

Megismétlődött tehát a Nannivie-i történés, de mivel a történés már maga is egy meglévő ismeretelem volt, amely ellen a Föld vezérlő Szelleme, s a Föld köré érkezett szellemi Géniuszok képesek voltak a Bolygó testét leárnyékolni.

 

 Így a  történés csak az adott ponton ismétlődött meg . A papok városát egy azonos irányú kísérlet közben hatalmas robbanás rázta meg, amelynek következtében a Bolygó egy része a Tengerbe vetődött. Egy  másik, valamivel nagyobb része ismét kitépte magát a Föld mágneses gyűrűjéből, hogy a magához rántott negatív energia segítségével száguldjon a mélységben lebegő Fekete Lyuk felé, hogy kevéssel ( alig néhány százezer évvel) később már az a negatív energiagömb is csak mint a Fekete Lyuk része létezzen az ellentétes forgásirányú Mindenség-rész legmélyebb pontján: vagyis Satana “birodalmában”. (ugye, hogy békén kéne hagyni ma is azt a Fekete(Féreg) Lyukat!)

 

Mi történt a Föld többi részével?

Katasztrófák, földrengések,szökőárak, vulkánkitörések…s lényegében egy ilyen robbanás alkalmával emelkedett ki a későbbi Atlantisz. Ami nem is volt akkor még sziget, de nagyon is része a szárazföldnek. Későbbi történés folyamán vált szigetté, amikor is a Kontinens maga is darabokra szakadt.

 

 A Szellemvilág képviselői természetesen előre látták: mi s miért fog történni Lemúriával, és annak lakosaival. Látták, de nem avatkozhattak bele, mert az már a szabad akarat megsértése lett volna. Nagy, hatalmasan nagy próbatétel volt ez mindahány Űrutas számára, de helyesen döntöttek.  Lemúriában élőkért nem tehettek semmit, de megtehették, hogy a Föld távolabbi részein élő, s a legmagasabb fejlettségi fokon álló ember-csoportok egy-egy tagját figyelmeztették: készüljenek fel a várható katasztrófára.

Sehogyan sem tudták volna megértetni a kiválasztottakkal: mit jelent az energetikai robbanás, vagy a vulkanikus tevékenység sorozat, a szökőárat sem értették volna meg, de az ezzel járó, katasztrófák miértjének és lefolyásának magyarázatát sem.

 S még csak nem is jelenhettek meg előttük cseppet sem földi öltözékükben, hisz a magasabb szintű fejlődés útján épp hogy csak elindult, egyszerű halászok és ácsok tán szörnyethalnak ijedtükben, ha megpillantják őket.

 

Most jön egy izgalmas rész, figyelj: le kellett vinni őket a félhipnotikus állapotba, ahol megkapták a Parancsot: építsenek akkora bárkát, amelyben elférnek családjuk minden tagjával együtt, még annyi állat és annyiféle-fajta növény, amennyi az ő közvetlen környezetükben csak ismert, mint haszonnövény.

Ez óriási feladat volt. Akkor még sokkalta kiterjedtebb “családok” voltak, mint mostanában, nem egy család több száz főt is számlált, hisz bele tartozott mindenki, akinek akár csak a legkisebb köze is volt a mai értelemben vett családhoz. Itt még az egész nemzetség jelentette az egy családhoz tartozást. Tehát nem csak Noéra, annak asszonyára és gyermekeire, s nem csak azok rokonságára, de minden, velük egy embercsoportban élőre vonatkozott a “parancsolat”, s persze ugyan így volt ez a többi “Noé” esetében is!

Mert a Föld több pontján ki kellett adják a Parancsot az adott ponton élő népcsoportok legfejlettebbikének- vagyis azok fejének-, ha azt akarták, hogy valóban esélye legyen az Ember nevű lénynek túl-és tovább élni a várható történéseket, majd folytatni az újszülött Történelmet.  (Ezt egyébként az ősi korokból fennmaradt mondák és legendák is visszaigazolják, amelyek a Föld legkülönbözőbb pontjain mondák el ugyan azt a történése, csaknem egyforma módon, de mindenképp azonos lényeg-tartalommal.)

 Ha ugyanis az az egyetlen család maradt volna meg a Föld színén, még az esetleges túlélők utódai sem sokáig maradhattak volna fenn: oly nagymértékű lett volna a faj degenerálódása, hogy bizony ma nem beszélhetnénk az Emberiség történetének és Történelmének folytatásáról. Legfeljebb egy teljesen új Emberiségről.

Ez a figyelmeztetés jóval megelőzte magát a történést, hiszen időbe telt , míg a kezdetleges eszközökkel az ácsok és halászok azokat elkészíthették. Az Utazók pontosan jelezték, mikorra kell elkészülnie. Azok a Családok, vagyis azok a nemzetségek, amelyeknek vezetői hittek a figyelmeztetésnek, végül is valóban megmenekültek. De, megmenekültek a magas hegyekben élő pásztorok, s azok családjai ( az ő esetükben már valóban családokról volt szó). És megmenekültek azok a Kiválasztottak is, akik a történés időpontjában a Csendes-óceán mélyén tartózkodtak, s akiket a történések elől a Hold-bázisra menekítettek az Űr utazói s a Szellemvilág tagjai. Legyen majd , aki hírt vihet az Emberiség túlélőinek az egykor-volt Tudásról, ha csak nyomaiban hagyva is a megszerzett ismeretek egyes elemeit az Utókor számára.

Ezeket a Kiválasztottakat természetesen szintén félhipnotikus állapotban kellett a Hold-bázisra szállítaniuk, s nem csak azért, hogy azok később ne emlékezhessenek vissza rá: hol töltötték, s hol élték túl a katasztrófa hosszú esztendeit. Hanem azért is, mert a megfelelő mennyiségű oxigént és vizet csak erősen alapanyagcsere módban funkcionálóknak tudták kellő mennyiségben biztosítani. Az akkori szervezet még nem állt azon a szinten, hogy elviselte volna a hibernálást vagy egy hosszú, évekig tartó alvást. Ezért  aztán a félhipnózis mellett döntöttek, amelynek időtartama alatt szivárog ugyan az agyba némi információ, de csak annyi, amennyi egy-egy álom végén az ébredő ember tudatában marad. Ez  minimális kockázatot jelentett, viszont így a Kiválasztottak tudatában lévő ismeretek életben maradhattak. Aztán a Kiválasztottak idővel visszakerültek a Földre, s el is végezték a rájuk testált (vagy inkább az általuk felvállalt) feladatot: ám úgy tűnt; hiába!

 Hiába, mert a Mú szigeti tudós papok épp úgy ellökték maguktól a segítő “kezeket”, ahogyan az ő bukásuk és megsemmisülésük után az Atlantisziak is tették. Mú szigetének emlékei egy szálig elmerültek az ismeretlenség homályában.  Atlantisz tudósai közül nem egy volt, akik még ideje-korán elhagyták a Szigetet és némelyek nem is azért, hogy a megszerzett Tudást mentsék, hanem csak a saját és családtagjaik bőrét. Akadtak a menekülő papok között azért olyanok is, akiknek átadták a Tudást, s ezek később nem csak rögzítették, de továbbadni is igyekeztek azt, de a kor Emberisége még nem állt azon a szellemi fejlettségi szinten, hogy annak akár ha csak ezredrészét is megérthették volna. Így a Tanítások lassan elmerültek a Feledés tengerében.

S még így is fennmaradt nem egy Tanítás, de csak mint máig is ismeretlen  s inkább vallási színezetű Szent Szöveg (vagy már csak szöveg-töredék), amely apáról - fiúra szállt a távoli őserdők mélyén élő népek tagjai közt, anélkül, hogy ezen szövegek tartalma és mondandója valaha is világossá vált volna számukra.

 A Naniviében, Lemúriában, a Mú-szigeten s végezetül az Atlantiszon bekövetkezett katasztrófák után az Utazók hosszú évszázadokon, vagy inkább évezredeken át nem kísérelték meg újra átadni ismereteik kicsinyke morzsáit egyetlen nép fiainak sem.

 Sőt: az utolsó “kudarc” után sokáig le sem jöttek a Föld színére, de még a Hold-bázist is megszüntették, elemi részeire bontva annak alkotó anyagait, hogy még csak nyoma se maradjon az Emberiség számára. Épp csak néhány, nagyon is “emberi” jelet hagytak maguk után, úgy a Föld, mint a Hold felszínén. A több ezer méteres, s csak felülről értelmes képet formázó építményeket, amelyeknek jelentése, vagy szerepe mindmáig titok előttünk. Nekünk, az utódoknak hagyták e jeleket, ha kíváncsiak vagyunk egyáltalán rá.

A Lemúria-i, Mú-szigeti és Atlantisz-i történések után tehát az első Emberiség kései utódai, s a magas szintű Szellem-lények sokáig nem mutatkoztak a Bolygón. Pedig mindvégig a Bolygón voltak képviselőik, amint itt is vannak mind a mai napig. A Bermudák-beli, s még a Föld több pontján megtalálható energia-bázisok őrizői maradtak az Emberiség mellett, akiknek tisztük a Föld energiaszintjének megtartása és emelése volt, hogy segítségükkel lehetővé legyen Jézus, azaz a FIÚ testetöltése a Bolygón.

Ők és  s a Tibet kolostoraiban rejtező lámák, akik tulajdonképpen nem voltak mások, mint azok az Atlantiszból elmenekített, s a történések végéig a Hold-bázison őrzött pap-tudósok.

Ezeknek tudatában megőrződött minden információ az „Örök Hazáról”,s ez elég volt arra-mivel ez nem anyagi elemű, hanem szellemi energia-, hogy félszellemi létet biztosítson számukra.

A Tanításokba rejtett s a Hold-bázison tudatukba áramló ismeretek-adta Erőt hozták magukkal tudatuk mélyén a Hold-bázisról, s többek közt ezt őrzik mindmáig Tibet hegyei közt. Ehhez csatlakozott még az az Isten-gyermeki Erő, amit Krisztus hagyott a Föld színén. erre Föl-Anyának akkor lesz szüksége, amikor átlép a következő dimenzióba, azaz a negyedikbe. De, ehhez adódik hozzá még az az energiai is, amit legmagasabb szintről érkezett szellemi missziósok hagynak itt egy-egy útjuk során, s amit feladatuk teljesítéséhez nem használnak fel. S kell is, mert a sok negatív energiától olyan sűrű a Föld légköre, hogy egyetlen vállalással induló Én-rész - aki tisztaszándékkal, pozitív gondolatokkal képes önmaga és mások fejlődését szolgálni-,  sem tudná teljesíteni a maga feladatát, ha ebből nem kapna!

Ehhez, a Tibet hegyei között(és a Föld több pontján másutt is) őrzött energiához kapcsolódnak a Föld vezérlő Géniuszai is. Ezt az Energiát próbálja meg az Ellentét megszerezni…ott, a helyszínen…majd…de ez egy másik történet. (ajánlom az Éli Könyve c filmet megnézni!)

Folytatjuk az Atlantiszról elmenekített, őrzött tudás továbbadásával…ami nem más, mint Egyiptom története.

 

 

 

http://index.hu/tudomany/tortenelem/piramis0105/

—————

Vissza