Néhány szó az Arvisuráról

2014.04.17 14:33

Néhány szó az Arvisuráról

Argentínában élő Móricz János a hatvanas években Ecuadorban dolgozik, egy német aranybánya megbízásából Morona-Santiago tartományban végez felméréseket. Az évek során barátság alakul ki közte és az ott élő őslakos shuar nép között. Móricz mesél nekik a magyarok mítoszairól, közte az ún. Arvisúrákról, miszerint őseink hajdanán aranylemezekre rótták az ősi történelmünket, a legutóbbi nagy kataklizma előtti és utáni történéseket. 

A shuar vezetők előtt sem ismeretlen a történet, azonosságot vélnek felfedezni a magyar nép és a shuar nép eredet-mítoszai között. Mindezek mellett néhány közös szót fedeznek fel egymás nyelvében. A barátság és közös szálak miatt a shuarok úgy döntöttek, megmutatják Móricznak szent helyüket. Napokig haladva a föld alatt, Móricz eljutott a legtitkosabb termekbe, ahol több különböző méretű, úgynevezett galériát látott, melyben több ezer arany és egyéb fémlemez sorakozott körben a falakon. A lemezek ismeretlen írással voltak teleírva, volt közöttük vésett, rovott, de a legtöbb azonban nyomott volt, ami sorozatkészítésre utalt. Ezt a csarnokot Móricz arany- vagy fémkönyvtárnak nevezte el, mert beavatói szerint is ezeken az arany lapokon ősi üzenet volt írva. Más termekben több ezer kő-, és kerámiaszobor volt, amelyek a legkülönfélébb embertípusokat ábrázolták furcsa ruházatban. A shuarok szerint mindezeket egy régi nép, a mi szóhasználatunkban egy ősi civilizáció mentette ide egy ősi kataklizma elől. Ez a Tayos-barlang az ecuadori-perui határ közelében van, 1969 óta hivatalosan magyar elnevezéssel Táltos-barlangnak hívják.

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=hDg4iZqnYFE  8 perc

A hun-magyar őseinknél és más rokon népeknél is az volt a szokás, hogy a legfontosabb eseményeket mindig lejegyezték, hogy az utókor számára az örök tanulságul megmaradjon. Ezeket az eseményeket mindig csak 10, 20, sőt 30 évvel később örökítették meg azért, hogy ekkorra ezek már teljesen tárgyilagosak és tényszerűek legyenek. Így már talán érthető, hogy ennek a gyűjteménynek miért éppen Arvisura, azaz Igazszólás a neve.

Az Arvisurák rovásírással kerültek lejegyzésre, általában agyag vagy fémlapokra, azokat a példányokat pedig, melyeket a távolabbi utókornak is meg kívántak őrizni, többnyire aranylapokra rótták. A rovást csakis erre speciálisan kiképzett rovósámánok végezhették.

A rovásokat tartalmazó lapokat mindig az un. Beavatott Központokban őrizték, melyek mindig jól elrejtett helyeken voltak, tehát beavatatlan személyek soha nem férhettek hozzá.

 Egykor ilyen szellemi központ volt többek között a mezopotámiai Nippur, az egyiptomi Karnak, Hetevarett, majd ezek veszélybe kerülését követően Ordosz, vagy a mai Tbiliszi környékén fekvő Magyarka

Később  Atilláék(nem elírás) Kárpát-medencébe történő visszavándorlását követően egy ideig országunk területére, Buda földalatti világába menekítették az ordoszi szellemi központot, s itt őrizték egészen István király uralkodásáig.

A kereszténység felvételével azonban idegen papok árasztották el országunkat, akik a pápa dekrétumaira nemcsak hogy megsemmisítettek szinte minden ősi magyar emléket és rovásírást, de sajnos a szellemi központ kincseinek megszerzésére is erősen fájt a foguk. 

Ezért István parancsot adott unokaöccseinek, András, Béla és Levente hercegeknek, hogy az Élet Templomának kincseit menekítsék ki Ural-Budára a rokon manysikhoz. A manysik pedig eleget is tettek a feladatuknak, s nagyon hosszú évekig őrizték azokat. Azonban a sámánhit szerint a világhónapok váltása idején (2160 évenként) az egyes rokon népek át kell, hogy adják egymásnak a szellemi központ őrzésének feladatát és a rovásírás jogát, így az akkori manysi sámán, Szalaváré Tura a II. Világháború idején egy partizán egységhez beállva, eljött Magyarországra, s megkereste az erre legalkalmasabb beavatottat, aki Paál Zoltán, ózdi vasgyári munkás lett. Miért pont egy vasgyári munkást? Mert ott volt az Óm jel a homlokán! Ezért.Paál 21 karátos(!) beavatott volt Baraca sámánnéven.

Szalaváré Tura is épp azért választotta ki Paál Zoltánt, mert messziről látta a homlokán ezt a jelet, s később ezért szöktették meg partizán társaival a munkaszolgálatos táborból. Tura a medvetor szertartásának keretében megitatta Paál Zoltánt a sámánok italával. Ettől olyan képességek jöttek elő az addig egyszerű vasgyári munkásból, amelyekről korábban sejtelme sem volt. Saját maga bevallása szerint ekkortól érzékelni kezdte mások gondolatait.

Paál Zoltán is eleget tett feladatának, éveken keresztül írta az Arvisurákat. A kéziratok kiadásával többször és több helyen is próbálkozott, de ez csak halálát követően került nyomtatásra. (A Püski Kiadó jóvoltából az alternatív könyvesboltokban ma is kapni lehet).

 Ma újra diktálják 2 embernek, az egyik Bartha Gizella, a másik Moldován Béla. Paál Zoltán a mesés formát érthette meg, a mai emberiség szellemi fejlettsége viszont már megengedi, hogy bepillantást kaphassunk a kvantumfizikába is, ill a kvantumenergia-gyógyításba ezek által. Részletes, s ez már megint csak a következő (majdani Harmadik)Emberiségnek is szól.

 

Anyahita egy valós hús-vér testben létező személy volt, akinek nagyon sok mindent köszönhet a magyarság. Ataisz földrészről azt tudjuk: Atlantiszi főkorszakban, Atlantisszal egy időben létezett, de a két sziget nem ugyanaz.

Amikor a magyarság őshazájában Atiaszon élt, ekkor Anyahita volt a magyarság első fizikai-szellemi vezetője. Elsőször ő tanított a megváltásról és a megváltóról itt a Földön. Ennek köszönhetően különösen erős kapcsolat alakult ki a magyarságban az istenhittel szemben és a keresztény, Krisztus impulzussal összekötődött a magyarság.

 Ez lett az egyik alapvonása a magyaroknak. EGY istenhit és a Fiúban való hit, a Megváltóban, a Krisztusban való hit. 

A magyarok már Ataisz óta tudtak a sok ezer évvel későbbi Krisztus nagyon fontos inkarnációjáról, mint Megváltó inkarnációról.

Erős lelki kapcsolat alakult ki bennük az Atyával és a Fiúval szemben.

  A magyar nép arkangyalával az tud összekapcsolódni aki ezeket az értékeket magában hordozza.

Azt tekintették magyarnak, akik ezekkel a belső értékekkel rendelkeztek! 

    Kik a magyarok?

A magyarság fogalom egy tudatállapotot és egy lelkiállapotot jelent! 

(bárki lehetett, aki ezt vallotta, nem gén vagy csoportfüggő!)

 Nem a születés, nem a gének, nem a külsőségek, nem a szokások határozzák meg, hanem a saját belső világa. Ha valaki totálisan materialista, ateista, akkor erősen meggyengül az arkangyallal való tudatos kapcsolata, sok esetben meg is szakad.

 Hiába hiszi magáról azt, hogy magyar ember!

 
 

Az ataiszi kulturális bölcső

 

Az Arvisurák történetei az egykori , azóta már víz alá került kontinensen , Ataiszon kezdődnek. Ez a Csendes-óceánon volt található, a jelenlegi Hawaii-szigetek képezték az észak, - északkeleti csücskét.

 

Erre a bizonyos Ataiszra érkezett Kr.e. 8508-ban egy idegen "égi-szekér", amelyen egy Arvisura-Anyahita nevezetű nő is utazott. Ő lett később a magyarok Nagyboldogasszonya.

Leszállásukkor meghibásodott a járművük, s mivel nem tudták megjavítani, a csoport kénytelen volt itt maradni. A 3 nő és 5 férfi kezdetben csak egymással házasodott, ám később a vérfrissítés miatt szükségessé vált, hogy a földiekkel is keveredjenek. Anyahitáék hamarosan óriási méretű feladatot vállaltak magukra Ataiszon. Elsődleges céljuk az emberevés megszüntetése volt, hisz a kényszerítő körülmények miatt még akadtak emberek, akik rávetemedtek erre.

(Lásd Első Emberiség vége, Második kezdete a Folytatom sorozatban!)

Anyahitának a szintén kaltesi (azaz szíriuszi) származású Armogur volt a férje. Mindketten Óm-jelzésű beavatottak voltak (hogy ez mit jelent: az Om jelzés egy kereszt a homlokon, amit csak a beavatottak láthattak, azok, akik már elértek bizonyos szellemi magasságot.

   
 

A a beavatottakról:

 ők ún. Óm-lélekkel rendelkeznek. azaz a 4 mikronos nagylelkek bírnak egy bizonyos isteni eredetű lélekrésszel, ami által különleges, paraképességekkel rendelkeznek. Ezt az égi eredetű lelket csak a sámánok és beavatottak képesek látni, illetve érzékelni . Ez isteni eredetű lélek, és csak kevés embernek adatik meg, akik ezáltal különleges képességekkel rendelkeznek. 

Képesek tértől és időtől függetleníteni magukat, és telepatikus kapcsolatot tudnak tartani egymással.

Ezt az égi eredetű lelket-mint mondottam- csak a beavatottak képesek látni, illetve érzékelni, méghozzá oly módon, hogy egy lilás, ködszerű háttérben egy fényes kereszt alakot látnak a homlokukon.

Ezt nevezik Óm-jelzésnek.

 Az Arvisura tanúsítja, hogy tulajdonképpen a keresztelő szertartása  innen ered.

 A szentelt vízzel azért rajzolnak egy kereszt alakot a gyermek homlokára, mert ezzel az Óm-jelzést imitálják! 

Ez nagyon régi hagyomány, ugyanis még Anyahitáék hozták magukkal a Szíriuszról, s Ataiszban terjedt el. Ehhez kapcsolódik egyébként a halvány lila gőze sincsszólásunk is.

 
    
 Hisz akinek nincs tudása, annak értelemszerűen nincs Óm-jele sem. 
 
    Van egy külső beavatási jel is(a testen, leginkább  a háton), ez pedig 
 
  a  Gilgames jel, leginkább négylevelű lóhere alakú volt. 
 
    Talán nem  véletlenül lett a szerencse szimbóluma!  
 
 
    Érdekességként még az eszközeikről pár mondatot:
    

Táltos kard vagy táltos bot

 

https://www.youtube.com/watch?v=5EPoTZSpfzg

 

https://www.youtube.com/watch?v=BPP6FDUV1VI

 

https://www.youtube.com/watch?v=QUgxtfFDNfo

 

 

A külső jegyeket követően nézzük meg azt is, hogy milyen eszközeik voltak. A mágusok használtak un. táltos botot vagy táltos kardot. A manysik hite szerint a táltosok kardját Numi-Tórem, azaz az Ég-Atya bocsátotta le.

 

Ilyen szent kardja volt pl. Atilla királyunknakMohamednek, de ilyen volt Arthur király híres excalibur-je is.

 

A táltos botról talán elsőként Mózes esete juthat eszünkbe. Valószínűleg mindenki ismeri a történetet a Kivonulás könyvéből, mikor a kezében lévő bot kígyóvá válik, majd mikor farkánál azt megfogja, ismét visszaváltozik bottá. Másik ilyen úgymond közismert táltos bot a caduceust, azaz a  kígyós bot, amelyet Hermész kapott Apollóntól, de valószínűleg Romulus is birtokolt egyet, Plutarkosz írásában ugyanis ez olvasható:

 

 

 „Egyébként abban mindenki egyetért, hogy Romulus nagyon istenfélő volt, sőt még a jósláshoz is értett, és úgynevezett lituust, vagyis görbe jósbotot hordott magával. Romulus jósbotját a Palatinuson őrízték, de mikor a gallok elfoglalták a várost, nyoma veszett. Mikor aztán a barbárokat elűzték, rátaláltak a vastag hamuréteg alatt, s bár minden más elhamvadt és megsemmisült, nem tett kárt a tűz benne.”    

 

 

A népi hagyomány is számos emléket őriz ilyen táltosbotokról. Sok esetben pásztorok, csikósok birtokolták. Mikor kiszúrták botjukat a földbe az állatok közé, nyugodtan elmehettek onnan, mert a bot ereje összetartotta a jószágokat, sehogy nem tudták azokat szétugrasztani, ugyanakkor a farkasok is meggondolták, hogy odamerészkedjenek-e.

 

A Képes Krónika szerint II. Géza koronázását végző személyek nem földi emberek, hanem fénylények!

 

 A Képes Krónikában a II. Géza koronázását bemutató képen egy kisfiú hozza a kardot a számára. Vegyük észre, hogy ez ugyanaz a jelenet, mint mikor az Atilla kardját megtalálják. Ezt írja mellé a Krónika:

 

 

„A királyt pedig karddal övezték fel, és az Úr fényessége megjelent fölötte, az isteni sugallattól szíve azonnal megerősödött és maga is erősebb lett, mint azelőtt volt.”

 

„Az Úr pedig letekintett Hungáriára, és ereje teljében járó védelmezőt adott neki. A királyságot ugyanis FIÁNAK, Gézának adta az Úr.”

Ám azt el ne felejtsük, hogy Géza ekkor (1141-ben) mindössze 11 éves!

 

De valóban erős és bölcs volt, hiszen Istenfiúi jogkörben gyakorolta a hatalmát, azaz egy Istenség volt.

Mikor a nemes Európa hírül vette, hogy egy gyerek került a magyar trónra, egyesült erővel támadtak Magyarország ellen. (S vajon milyen napon? Szeptember 11-én! Véletlen?) Ám Géza Isten fia volt, ezért hát nem is rettent meg, hanem tönkreverte őket, ahogy illik. Ettől fogva a germán hatalom úgy rettegett ettől a fiútól, hogy még csak ingerelni sem merték.)

 

 Házasságukból sok gyermekük született: Armogur, Agaba, Piroska-Iréne, Magóg, Saka, Mitra, Uruk, Éva-Tünde, Úr, Él és Van.

 

Ez volt az a család, aki megszilárdította Ataiszon a fejedelmi hatalmat, megszervezte az ataiszi államot. Megtanították az embereket a földművelésre, a csatornázásos és a lépcsőzetes növénytermesztésre, az állattenyésztésre, a törzsek közötti kereskedelemre, az ételek elkészítésének módjaira, a fémmegmunkálás módjára, s a különféle gyógymódokra. Anyahita három legkisebb fia Úr, Él és Van különböző Isten-eszme és vallás megalapítóivá váltak.

Anyahita kezdte el rovásírással leróni a szülőbolygójának hitvilágát és tudományát, amit aztán lemásolva továbbadtak minden törzs számára.
 

Tehát tőlük származik az első képírás is, amire megtanították a környezetükben élő embereket, amit egyes csoportok aztán a saját igényüknek megfelelően továbbfejlesztettek, átalakítottak, s így terjesztettek tovább. 

Az egyistenhit és a világ teremtésének tana is az ő családján keresztül került hozzánk, s terjedt el az egész Földön, így voltaképpen minden mai földi vallásnak az alapja innen ered, csakúgy, mint pl. az újszülöttek névadása is.

Gyakorlatilag ez a család tanított meg bennünket minden olyan dologra, ami az emberiség kultúrájának kifejlődéséhez szükséges volt.

 A 24 Hun Törzsszövetség, illetve a magyarok beavatottjai ezzel a magasabban fejlett kultúrával mindig fenntartotta a kapcsolatot, kb. 100 évenként pedig ők is személyesen ellátogattak ide.

 

Az itt megtelepedett szíriusziak irányítása alatt, azok leszármazottjainak nemzettségeiből különböző törzsek alakultak itt ki, mégpedig a fekete- és fehér-hunok, az agabák, az úzok (a majdani pal-úzok, azaz palócok, illetve gara-úzok, azaz grúzok ősei), az indijók, a maják, a sakák (a majdani szkíták ősei), a környező szigeteken pedig az as nép (a majdani aztékok ősei).

 Az ezen törzsek egyes beavatottjai , akik a leginkább a szíriuszi gének örököseinek mondhatták magukat - idővel megalkottak egy külön csoportot,

akik a MAG nép lettek.

 

Ataisz MAG népe

 

 Anyahita legkisebb gyermekének, Vannak született egy kisfia, akit Magyarnak hívták. Magyar nagyon jól látta azt, hogy a földi emberek a legkisebb jólétért is képesek becsapni, sőt megölni másokat, ezért hogy magasabb szellemi szintre próbálja emelni őket, megalapította a róla elnevezett Ősmagyar-Egyházat.

Ekkortól ennek a hitrendszernek a követőit kezdték el magyaroknak nevezni.
 

 Ezek az emberek tehát nem egy törzsből származtak, hiszen bármely törzs tagjait befogadták maguk közé, ha be tudtak közéjük illeszkedni, illetve ha bírtak azokkal a jellemzőkkel, mint a csoport többi tagja.

 

 "A Magyarok, az egyistenhívőknek nevezett jó emberek, akikhez más törzsek gyermekei is csatlakoztak.

 Így az Anyahita kegyhely és Joli-Tórem dombjai között megtelepedett egyistenhívőket magyaroknak nevezték. Ezen egyistenhívők követői nem képeztek külön törzset, hanem a jó embereknek a vallási közösségébe tartoztak. Ezen közösségnek tagjai soha nem háborúskodtak, hanem az Anyahita által lerótt egy igaz Isten hitében nevelték fel gyermekeiket."

 

Mint ebből láthatjuk, magyarnak lenni, akkoriban nem faji vagy törzsi hovatartozást jelentett, hanem 

egyfajta lélekminőséget és szellemi szintet, hiszen közös jellemzőjük volt az egyistenhit, a békességes megoldásokra való törekvés, ami a mai világunkban is nagy szó, nemhogy abban az időben.

Élt tehát egy MAG-magyar népcsoport valahol Ataisz szívében, akik bizonyos "emelkedettebb" lélekminőséggel bírtak, s egyfajta héjként körbevették őket különböző törzsek: agabák, indijók, sakák, maják, Uruk törzse, valamint a fekete és fehér hun törzsek, akik tehát a magyar MAG védőrétegét képezték.

 

 Ám ehhez hasonló struktúrát alkotott sok más nép is, mint pl. a kelta törzsek, hiszen a központi magot ott is a druidák képezték, akik a szakrális kapcsolatot biztosították az őket körülvevő és védő többi kelta törzs számára.

 De hasonló volt a felállás a méd törzsek és a máguspapok esetében is. Sőt a Magyar Törzsszövetség megalakulását követően szintén megmaradt egy ilyen struktúra, hiszen a különböző törzseink között ott volt a Nyék törzs, akik ezt a beavatott MAG csoportot alkották.

 

 

Vegyük észre, hogy ez a modell egyfajta analógiát mutat az emberi lélekkel is. Hiszen a MAG teljesen megfeleltethető a lélek központi részével, a lélekelektronnal. És mindkét központi részre igaz, hogy ez jelenti az összekötő kapcsot a fraktális rendszeren keresztül az Atyához. A külső rész esetében pedig úgy a lélek, mint a hun törzsek esetében is igaz, hogy egyfajta védő funkciót látnak el, ugyanakkor az állandó mozgásuk révén tapasztalatokat szereznek, a törzsek a kalandozásaik, míg a lélek pedig a különböző inkarnációk során.

 

 

Ha ezt a rajzot 90 fokkal elforgatjuk, akkor pedig egy SZEM alakzatot kapunk. Fiziológiai szempontból a szem szó olyan szervre utal, melynek feladata a FÉNYérzékelése. Sprituális szemszögből a szem a tisztánlátás forrását, illetve a hatalmat szimbolizálja. Gondoljunk pl. az egyiptomi misztériumokból Horus jobb szemére,  mellyel a hagyományok szerint gyógyítani tudott, semlegesíteni a gonoszt, meglátta a jövőt, materializált, stb. Horus szemét a mai napig tisztelet övezi, sőt minden misztikus hagyományban úgy ismert, mint Isten mindentudásának és mindenhatóságának a szimbóluma.

 

Ráadásul a hét törzs, a FÉNY-t alkotó hét időforrás szimbólumának is megfeleltethető, s eszerint pedig ez azt jelenti, hogy MAGyarság valóban a FÉNY népe.

 

A MAG szó ugyanakkor egyben magában is rejti a SZEM-et is, hiszen gondoljunk csak pl. a búzára: a búzaMAG nem más, mint búzaSZEM is egyben, amit a nép egyszerűen csak életnek nevez.

 Ugyanakkor emlékezzünk pl. Noé fiaira, akik szintén az élet csíráját jelentették a földi emberiség történelmében.

 Noé fiai, Sém = szem, Khám = (visszafelé olvasva) mák és Jáphet = (több nyelvben, mint pl. finn, szanszkrit) gabona jelentésű. 

Márpedig mit szokás tenni a maggal?

 El szokták vetni!

 Nos, valóban ez történt Noé fiaival is, hiszen egy-egy nép sarjadt belőlük.

 De ugyanígy Samasna-Pisti, másnéven Szemes Napisten, Hunor testvére Magor, vagy éppen Árpád neve is magában rejti a magot.

 

Másrészt a magvetést kozmikus léptékkel nézve is lehet értelmezni. 
 

Gondolok itt a Föld benépesítésére egy-egy újabb teremtési korszak kezdetén. 

Ehhez tudni kell, hogy tizenkét-féle géncsoport létezik, az egyes zodiákusoknak megfelelően.

 Amikor a bolygón egy-egy teremtési korszak elkezdődik, az egyes népcsoportokat nem egyszerre telepítik le, hanem a géncsoportok bizonyos sorrendje szerint.

Ennek megfelelően az "elsődleges" géneket hordozó csoport érkezik legelőször, mert ők azok, akik olyan tulajdonságrendszerrel bírnak, hogy képesek a később érkező többi csoport számára a megfelelő feltételek megteremtésére.

 Ezt a bizonyos "elsődleges" gént hordozzák a zsidók is, s eredendően épp ezért nevezték őket „Isten kiválasztott népének”.
 

 Azt azonban már kevesebben tudják, hogy

 ugyanilyen elsődleges genetikai hordozók vagyunk mi, magyarok is.
 

 (A két nép gyakorlatilag kétféle pólust képvisel, ezért az egyensúly megtartása miatt nem is lehetne csak egy nép az elsődleges génhordozó.)

 

 

 Ezek a MAG-lelkek tehát azzal az isteni küldetéssel érkeznek a Földre, hogy a lelki fejlődésükben náluk alacsonyabb szinten lévő embertársaikat MAGukkal felemeljék, nemesebbé tegyék.

 

 Ezért fontos, hogy ilyen MAGvak mindig legyenek a Földön, máskülönben az emberiség elkorcsosul, lelki evolúciós fejlődésében megtorpan, vagy akár vissza is zuhan.

 

Egyébként több, más forrás is megemlíti, hogy a hun-szkíta-magyar nép volt az elsőként Földre érkező nép. Pl. a zsidó származású Epiphaniosz azt írta, hogy 

„a földkerekség teremtésekor mindenki szkíta volt”. 

Hérodotosz szerint szintén „a magyar a világ legrégibb népe”.

 

Érdekes módon a MAG nép vezetői valójában is magasak voltak. Akár Nimródot, Árpádot, Szent Lászlót, vagy a Pálos Rendet megalapító Boldog Özsébet vesszük példának, valamennyiükről azt jegyzik fel, hogy olyan magasak, hogy kiemelkednek a népük közül. De emlékezzünk arra is, amit Anyahitáék családja, valamint a többi szíriuszi eredetű emberről feljegyeztek a rovósámánok, hogy ők ugyan hozzánk hasonló biológiai felépítésű emberek, de bizony 1-2 fejjel magasabbak nálunk. Így teljesen logikus, hogy akik az ő génjeiket örökölték, szintén magasabbak lettek.

 

A MAG elvetése

 

Térjünk vissza egy kicsit Ataiszhoz.

 Kr. e. 5070 körül a Föld óriási méretű kataklizma előtt állt. Egyre több földrengés rázta meg Ataiszt is, gyakorivá váltak a vulkáni tevékenységek, aminek következtében Ataisz süllyedésnek indult.

 Ez a folyamat kb. Kr. e. 5070-5000-ig, mintegy 70 éven át tartott. Sokan elpusztultak, de akik el tudtak menekülni, azok az egyes - már korábban létrehozott - ataiszi gyarmatokra menekültek.

 Ezek voltak: Hikszosz-óm (Egyiptom), Anina-óm(Mezopotámia), Parszi-óm (India), Agaba-óm (Észak-Kína), Indijó-óm (Mexikó), Kuszkó-óm (Peru), Saka-óm (Fidzsi-szigetek), stb.

 

 

Ez a MAG nép tehát, aki Ataisz kulturális bölcsőjében nevelkedett fel, szétszóródott a Földön, azaz a MAG el lett vetve. Ebből a MAGból keltek ki aztán a Föld legnagyobb kultúrái: Egyiptom, Mezopotámia, az Indus-völgyi, a Maja, vagy éppen az Azték kultúra.

 

 Ezen magas kultúrák aztán kezdtek elkorcsosulni, mert el kellett korcsosodniuk ahhoz, hogy a többi, náluk sokkal alacsonyabb szinten álló népeket feljebb emelhessék.

 Mert a vetőmagnak is el kell rothadnia ahhoz, hogy belőle új élet születhessen - (amint fent, úgy lent).

 

 Ezek a magok aztán még tovább szóródtak. Hiszen a későbbi Itáliai-félszigetre kellett vándorolnia egy bizonyos Etúrnak és népének – azaz az etruszkoknak - ahhoz, hogy az ott élő primitív digo őslakosokat felemelve később kialakulhasson a nagy Római Birodalom.

Ugyanígy az aháj és pelazg magnak kellett megtanítania, felemelnie, az elsüllyedt Atlantiszról odamenekült geri-beri „éhséghelléneket” ahhoz, hogy majdan megszülethessen a nagy görög kultúra. Még lehetne folytatni a sort.

 

MAG nép a Kárpát-medencében

 

 

Kr. u. 181-ben is megalakul a Van-tó mellett egy MAG-csoport, a Magyarok Tíznyíl Szövetsége, a 24 Hun Törzsszövetség erős védőburkán belül.

A magyar MAG-nép aztán visszaköltözött a Kárpát-medencébe. Tették ezt egyrészt azért, mert nagyon jól tudták azt, hogy az utolsó jégkorszak előtt is ez volt a hazájuk

Másrészt nagyon fontos erőközpontok működtek, s működnek ma is ezen a helyen. S hogy ezeket ismét birtokba vehessék, visszatértek erre a szent helyre.

 

Egy ilyen MAG népnek a szülőföldje is kiemelt tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen, s ez valóban igaz is a Kárpát-medencére.

 

 Ugyanis az itt élő növények, állatok génállománya a legstrapabíróbb a világon!

 Gondoljunk pl. a tönkölybúzára, ami az egyedüli növény volt Csernobil katasztrófája idején, ami nem fertőződött meg a  sugárszennyezéstől.

 

 De az Arvisurák is megemlítenek egy bizonyos búzafajt, ami kiemelkedően jó minőségű volt, ez pedig az un.  „sikilla” búza. Sikiláról annyit kell tudni, hogy  Etúrnak a lánya volt, aki  az Itália-félszigeten letelepedve megalapította Etúriát, az etruszkok birodalmát.

 Sikila korának legerősebb szintű beavatottja volt.

 Később ideköltözött a Kárpát-medencébe, s itt élte le élete hátralévő éveit a gyermekei és unokái között.

 Egyik fia, Tisza birodalmában termesztettek egy különleges búzafajtát, mely vetőmagot Sikila még a szíriusziaktól  kapott, s ezt a fajtát épp ezért róla nevezték el sikilla-búzának.

 

  A növényekhez hasonlóan az itt élő állatfajok is a legegészségesebbek.   

 Egy kicsit a visszetelepedésről:

 

Őseink nem mind egyszerre érkeztek vissza a jégkorszak előtti otthonukba, hanem több csoportban. 

Hogy csak a legjelentősebbeket emeljük ki:

 

1.)    Kr.e. 4020-ban az egész 24 Hun Törzsszövetség lovasai közül érkezett vissza az első csoport, akik itt találták a jégkorszakot túlélő tarkós, medvés népeket, s a velük keveredve kialakult 6 törzs megalapította a Meleg Vizek Birodalmát. Utána minden 20 évben érkeztek kisebb vérfrissítő csoportok, főként esklók és széki-hunok.

 

2.)   Kr.e. 2790-ben Eskló vezér érkezett Ordoszból, és Aranyosszék mellett megalapította az Aranyröges-Birodalmat. Ezzel a honfoglaló törzsek száma 7-re emelkedett.

 

3.) Következő hullámban a Pannonok jöttek be Kr.e. 800-ban, Pannon vezér vezetésével. Ebben a csoportban a 24 hun törzs minden törzse képviseltette magát. Őket követték hamarosan a kabarok, akik Kassa és Uzsvár közötti területen telepedtek le. Ekkortól beszélünk a Pannon Birodalomról.

 

4.)  Őket követték 434-35-ben a széki- és kaza-hunok, Atilláék vezetésével. Ők is hamar összeolvadtak, eggyé váltak a már itt élő törzsekkel, megalkotva így a Nagy Hun Birodalmat.

A hunok későbbi kivonulása is csak részleges volt, hiszen a kabarok, úzok (palócok) és széki-hunok törzsei visszamaradtak.
 

5.) Ötödik honfoglalóként érkeztek a Nagy Avar Égi Birodalom törzsei Baján fejedelem vezetésével 567 és 582 között, akikhez 575-ben az Alpár által vezetett Béla törzs is megérkezett, majd 570-670 között az uruki-mani keresztény tömegek.

6.)  Hatodiknak érkezett 895-96-ban a Tenisur vonaláról a Hun és Avar törzsek maradványaival együtt Magyar Törzsszövetség 10 törzse. Ezen törzsek és vezetőik a következők voltak: Kéri (Huba), Keszi (Töhötöm), Kürt (Áldor), Gyarmat-Kaszu (Barkó), Megyer (Kond), Kunmagyari (Szeret), Ogúz-Gyarmat (Előd), Tarján (Ond), Nyék (Laád) és Jenő (Tas).

 

 S ez még így sem teljes lista, hiszen gondoljunk pl. a jászokra, kunokra vagy később a hajdúkra, akiket majdan az 1600-as      évek elején telepítenek be az ország keleti részébe, illetve Erdélybe.

 

 Arról vajon miért nem szólnak a történelem tankönyvek, hogy ezeket a hajdúkat honnan is telepítették ide? 

 

Nos, valójában ők a Szakszin, Magyarka térségéből elinduló, badzsirt-, szavárd- és kuma-magyarok, Kék-tó melléki avarok, valamint az Azovi és Krími kánság területéről elinduló maradék Béla és Gyula törzsek önkéntesei voltak.

 

 Mind magyarul beszéltek, magyar rovásírással írtak, s uruki-mani bibliát olvastak.

 

(Mintegy 92.000 harcosról valamint azok családtagjairól van szó!) A tananyaggal ellentétben ők nem marhapásztorok voltak, hanem kiváló harcosok, bár tény, hogy nagy marhacsordákat és kondákat is hajtottak ide. Ezt azonban mint adományt hozták magukkal, hogy az ínséges időkben ezzel segítsenek a rokon magyarok élelmezési gondjain. Ezeket a seregeket egyébként Kun László és Mátyás király leszármazottai vezették. Nagyon fontos szerepük volt a történelmünkben, hiszen Bocskai aligha könyvelhetett volna el bárminemű sikert a segítségük nélkül.

Reélem, ennél izgalmasabb, érdekesebb volt! ohh...

   
   
    

     forrás: net +    www.book-of-true.com +  Arvisura ,én...és az Égiek

 

—————

Vissza